Nyaralás 2025: Zalakaros - Kápolnapuszta

3. nap: A mai napunk nem volt túl változatos. ☺ Délelőtt is, délután is átmentünk a fürdőbe és az élménymedence különböző elemeit élveztük.

Közben szorgalmasan látogattuk az éttermet is. A leveseik nagyon finomak, a vegi második nem mindig változatos, de legalább van. Fogyni nem fogunk, az biztos!

Délután egy picit lustiztunk is, kihasználva a szabadidőt, végre begépeltem pár nyári kirándulást (kézzel írva megvannak már régen), otthon majd halad a blog is megint.

A délutáni fürdőzés után feltekertünk a kilátóhoz, sőt még fel is másztunk rá. Utána kinéztük a Pálos malmot, mert hogy ott találtunk egy táblát, miszerint csak 2 km-re van. Gondoltuk, akkor már megnézzük azt is (csak kívülről, mert amúgy zárva van), de aztán egy gyalogút állt előttünk, azon tényleg nem igazán egészséges bringázni, úgyhogy inkább kihagytuk. 

Visszatekertünk a Termál-tóhoz, meg a fürdő körüli építményekhez. Végül a játszótér mellett letettük a bicikliket és körbejártuk a tanösvényt (ez inkább gyerekeknek készült, de nekik jó, csak legyen náluk papír és színes ceruza, vagy zsírkréta ☺), aztán a tó körül folytattuk a sétát, megnéztük a Hangok terét (van itt kreativitás, ezt a pár oszlopot térnek nevezni… hát…), bementünk a Labirintusba is - itt már kicsit megnőttek a bokrok, helyenként nem volt túl kényelmes átmenni -, nem egy bonyolult rendszer. Végül még azt a részt is megtaláltuk, ahol lehet a vízen járni. Ez is megvolt, jöhetett a vacsi.

4. nap: Ma reggel jó későn ébredtünk, pedig este nem is voltunk fent olyan sokáig, mint szoktunk. ☺

Mindenesetre iparkodtunk a reggelihez, sikerült is a legnagyobb tömegben ennünk. Mai első programunk Nagykanizsa volt, ott találtunk olyan bicikliszervizt, amelyik meg tudja nézni, hogy  honnan jönnek a kopogó, nyikorgó hangok a bringámon. Mivel először azt mondta, hogy 1-2 nap, mire megcsinálja, kértük, hogy annál kicsit előbb legyen szíves, mert mi csak nyaralunk itt, na de az fel sem merült, hogy megvárjuk. Majd hív, ha készen van. 

Mi közben elindultunk a bivalyrezervátumba. Azt hittük, csak valami pár perces kis kiruccanás lesz, aztán jól meglepődtünk. Kértünk jegyet a dzsiptúrára is, addig volt jó ¾ óránk, hát ez épp elég lett, pont körbe tudtuk járni addig a terepet. Az ürgéknél kicsit elidőztünk, próbáltunk használható képeket lőni, de majd otthon fogunk játszani vele, hogy melyik képen van egyáltalán kivehető állatalak. ☺ Az első bivalyborjút még jó messziről fényképeztem, aztán persze voltak sokkal közelebb is kicsik, elég lett volna azokat megörökíteni, azokból még a képeken  is látszik  valami. ☺ Ahol már volt dagonya, ott sokan voltak az állatok, kicsik is, nagyok is. Felmentünk a kilátóba is, aztán még hosszan időztünk a következő ürgetelepnél is, ott már normálisabb képeket is sikerült lőni.

  

Aztán jött a dzsip. Mi az utánfutón ültünk, aranyos csöppségek (és szüleik) között, de abból sajna semmit nem hallottunk, amiket a kormány mögött mondott a fickó. Néha kiszállt távcsővel nézte a borjúkat, akkor el tudtuk kapni, hogy ez ma született, az meg pénteken (szóval ma 4 napos), de biztosan mondott még pár érdekességet, amikről mi így lemaradtunk. Ezen az úton is láttunk már néhány borjút, többségük az árnyékban pihent, de voltak olyanok is, amik mellett egészen közel mentünk el, így aztán az egyik mama, futott is mellettünk pár métert, hogy ő érjen hamarabb a kicsinyéhez. A túra után mentünk be az állatsimogatóba, hogy én is megsimogassak egy kecskét (szerintem volt már erre példa, de nem emlékszem, hogy hol, szóval meg kellett ismételni mindenképpen ☺). Most mindjárt 3 kecskét is megsimogattam, egyikük még oda is bújt hozzám, na ez meglepett azért.

Mielőtt elhagytuk a területet, megálltunk a szamaraknál is (ahol amúgy a bikák voltak kiírva), na ott is láttunk kiscsacsit, meg egy kicsit nagyobbat is, az éppen szopizott is. A kicsi csak heverészett, olyan kis cuki bolyhos volt.

Még a dzsiptúra alatt jött egy hívás, amit nem vett fel a párom, na ez a bicikliszerelő volt, már mehettünk is a bringámért. Itt a szálloda parkolójában ráültem, ez alapján jó lett, remélem, a hosszabb utakon is ezt fogom tudni mondani.

Ebéd után tartottunk egy kis pihenőt, aztán mentünk megint a fürdőbe. Ma már nem sütött annyit a nap, ma már megint voltunk kicsit a kinti élménymedencében is, de mi kb 2 órára vagyunk beállítva, többet mi nem nagyon tudunk a fürdőkben eltölteni, úgyhogy visszajöttünk, olvasgattunk még vacsora előtt.

Most pedig éppen azon törjük a fejünket, hogy mit csináljunk a következő napokban, ha tényleg esni fog az eső. Megint az Őrség jönne, amit már tavalyelőtt is elmosott az eső…