12. nap: Itt is a szokásos a reggeli kínálat, ezzel
gyorsan megvoltunk, aztán pattantunk is két kerékre. Kinéztünk egy rövidebb, kb
20 km-es kört délelőttre. Reggel még a dzsekibe is belebújtunk, árnyékban
kifejezetten hűvös volt. Elgurultunk Zalahalápig, ahol olyan szép volt a
látvány, hogy megálltunk, csinálok egy fotót. Csakhogy nem találtam a
telefonomat. Úgy emlékeztem, hogy felraktam a helyére a biciklire, de ott nem
volt. Néztem a hátizsákban, ott sem volt… Elhagytam… Ettől kiakadtam rendesen.
Vajon mikor és hol hagyhattam el? És hogy nem vettem észre?
Fordultunk is vissza és óriási szerencsém
volt, mert csak néhány száz métert kellett visszamenni és ott hevert az út
szélén a telefonom sértetlenül. (Ott éppen a váltással voltam elfoglalva, de
ettől még észre kellett volna vennem, biztosan volt hangja is, ahogy leesett…
Most már mindegy, jól végződött a történet, na de ilyenre nagyon ritkán
van példa, hogy megálljunk csak azért, hogy csináljunk egy
képet.) Pár nappal ezelőtt is abban maradtunk, hogy ezeket az utakat csak a
memóriánkba fényképezzük le, mert különben lépten-nyomon megállhatnánk. És most
mégis pont meg akartam állni és pont ott…
Felfelé kellett tekerni rendesen, főleg a vége
már elég meredek
volt, na lefelé aztán
gurultunk rendesen. A falu után volt néhány kavicsosabb útszakasz, de ezek most
még így eső után is használhatóak voltak. Elmentünk Hegyesdig, majd egy fenyves
mellett. Most annyiszor éreztük a jó kis fenyőillatot! (Itt volt a legvacakabb
az út, de nem volt hosszú) és már ki is értünk a főút szélére. Diszelnél
befordultunk jobbra és valami rendőrök által kísért csoportot láttunk magunk
előtt. A rendőr gondosan ügyelt rá, hogy ne előzzön senki… Egy kisiskolás
csoport volt, akiket a bicikliútig kísértek. Ott már előzhettünk. Volna, ha a
gyerekek a jobb szélen mentek volna ☺ Persze néhány kis vagány nagyon előzött,
hiába csengetett a párom, nem foglalkoztak vele. Az osztálytárs kiabálása volt
csak hatásos. Amint elment mellette a nagy bicikli (párom), már húzott is
vissza balra a menő gyerkőc.
Én már nem is
próbálkoztam mással, csak kiabáltam, hogy én is jövök. ☺ Ahol a főutat
keresztezte a bicikliút, ott várta a rendőr a csapatot. ☺
Mi már csak begurultunk Tapolcára, picit
lepakoltunk, bicikliket közelebb hoztuk az étteremhez, leültünk a Tópart
étterembe egy pizzára (meg kávéra).
Ebéd után a Szent György-hegy volt a cél. Itt
azért már voltak olyan emelkedők, ahol kellett tekerni rendesen, nekem nem is
sikerült végig a nyeregben maradnom, de ezen már nem aggódom, feltolom a
biciklit. Egy kanyarban volt kitéve két szék - ott megálltunk pár fotóra. A
kulcsosháznál "parkoltunk le" és azt a 150 métert, ami még várt ránk,
gyalog tettük meg (máshogy szerintem nem is lehet megközelíteni a
bazaltorgonát). A somoskői bazaltorgonát láttuk már, de ez teljesen más
látvány! Átsétáltunk még a Jég- és Sárkány-barlanghoz is, de az már nem hozott
igazán lázba. Nem annyira látványos.
És akkor jöhettek a lejtők. Már szinte fájt a
kezem, úgy nyomtam a féket… Lefelé nem volt gond, leértem. Másik útvonalon jöttünk, mint amin
mentünk, ott meg homokos szakaszt találtunk. Folyton kifarolt a bicikli - én
ezekhez is béna vagyok. ☺
Beértünk Tapolcára, odakanyarodtunk a
mozdonyhoz is, ezt a látnivalót se
hagyjuk ki. Aztán már csak visszajöttünk a szálláshoz. Itthon nevettük,
hogy a GPS körbevitt a fél városon (nem egy utcával arrébb vitt, hogy ne a
főúton tekerjünk, hanem konkrétan a legszélső utcában jártunk). Bicikliket feldobtuk
újra a kocsira, és elmentünk még egy pici sétára. Tegnap kimaradt az
ős-zsinagóga is, meg a Köztársaság tér is, ma bepótoltuk. Ma ajándékboltokban
is jártam, mi másért, ajándékért a kollegináknak. ☺ A tó partján ültünk még le egy fagyira,
aztán visszavonultunk a szobánkba. Néha kinézünk, gyönyörködünk az esti
fényekben, nagyon szép helyen vagyunk. ☺
13. nap: Ma nem bicikliztünk, csak kirándultunk.
Reggeli után be is ültünk a kocsiba, mentünk Badacsonyörsre a
Folly Arborétumba. Annyira siettünk, hogy
már
fél 10-kor ott voltunk, pedig csak 10-kor nyitott a hely. ☺ Addig is nézegettük a növényeket a parkoló
körül, na meg a tájat.
Bent próbáltunk valami rendszer alapján közlekedni, de
annyi kis utacska van kialakítva, hogy ezt végül feladtuk. Meg amúgy is megálltunk egy hintaszéket kipróbálni, leültünk egy padra, gyönyörködni
a látványban, aztán hintáztunk is, már ezer éve nem csináltam ilyet.☺Felmentünk a kilátóhoz is, aztán másik útvonalon ereszkedtünk lefelé. Először
azt hittük, hogy vezetett csoport lehet ott lejjebb, de közelről inkább egy
tantestületnek tűnt a csapat. Hangosan szórakoztak. ☺
Miután úgy döntöttünk, hogy minden növényt
megnéztünk, minden táblát elolvastunk (tudjuk, hogy nem, ahhoz min. két nap
biztosan kellett volna ☺), leültünk az étteremben. Nagyon finomak voltak a
limonádék is, ételek is, desszertek is, és közben ráláttunk a Balatonra, szépen
sütött a nap, de mi a fák alatt árnyékban ültünk, kellemes volt.
Innen elmentünk Balácára a római
villához. A parkolóban egy autó volt rajtunk kívül (épp ezért elsőre túl is futottunk a parkolón), de bicikliseket láttunk
lent a villánál. Ebben a látnivalóban nem volt annyi, amennyit az olvasottak
alapján vártunk. Mindent megnéztünk, amit lehetett, még a halomsírhoz is
odakanyarodtunk.
Mára már csak egy Tesco volt betervezve, aztán
visszaértünk a szállásra. Mivel még korán volt, lementünk egy jégkrémre,
leültünk a tó mellé a tegnapi padra, aztán elindultunk a patak mellett. Ez is
egy kellemes séta volt, ami egy szép kis parkban ért véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése