Minden jól alakult, úgyhogy elindultunk Őriszentpéterre. Ott csak úgy egy út szélén leálltunk, és gondosan beraktunk minden kabátot a csomagtartóba, ahogy tegnap is, tegnap is bejött. Sőt, reggel megint bele is bújtam a dzsekimbe, nekem még kicsit hűvös volt most is.
Eredetileg az Őrség 1. bicikliutat választottuk, de a mi applikációnk sosem azokon az utakon visz, amiket mi elgondolunk… Egyébként nagyon klassz erdei terepen mentünk, ma inkább a fenyők illatát éreztük (szemben a tegnapi frissen trágyázott mezőkkel ☺), nem volt sár sem, csak itt-ott akadt kicsit csúszósabb terep. Egy helyen egy gyönyörű szarvas futott át előttünk, szerencsére egyedül volt. Mielőtt kiértünk volna az aszfaltra Szalafőnél az Őrvidéki tanya mellett vezetett az utunk, ahol lekvárok voltak kirakva. Meg kellett állnunk gyorsan, válogattunk, bár nem annyira lekvárt, inkább szárított gombát vettünk. Persze csak tízezresünk volt, meg némi kis apró. (Végül 75 forinttal adósok maradtunk, de sehogy nem tudtuk jobban kimatekozni - bocsánat, kedves tulajok!)
Szalafőn megálltunk a templomszernél, picit olvasgattuk a kiírásokat. A falut a Csörgőszernél hagytuk el, kedves kis házikók között. Ezen az útvonalon átmegyünk egy picit Szlovéniába is. Ezt tudtuk, de az meglepett, hogy az erdőben micsoda történelmi "parkot" alakítottak ki az egykori magyar-jugoszláv határon.
Szlovéniában végig aszfalton mentünk, több falun keresztül, Szamorócnál léptünk be Magyarországra. Ebédre már visszaértünk Őriszentpéterre, ettünk egy kis dödöllét is, tökös-mákos rétest is, volt mit lemozogni délután.
Ekkor már nem a javasolt útvonalak közül válogattunk, kicsit rövidebbre vettük a figurát, egy 15-20 km-es távot akartunk még bejárni. Ispánk volt az első célpont, ahonnan még egy 4 km-es kitérőt javasolt a GPS, ezt azóta sem értjük, hogy miért. Kb a feléig elmentünk ennek a kunkornak, de semmi érdekeset nem ígért az az erdei út, a kijelölt biciklis útvonalak sem arra vezetnek, szóval itt fordultunk vissza a falu felé. Itt holnap falunap lesz, már szépen elő volt készítve a terep. Volt egy táblácska, amire ráírták, hogy Őriszentpéter jobbra, de hát az a kocsiknak volt, mi meg bringáztunk, GPS nem arra visz… hát, ma is csak meglett a dagonya. Én több helyen nem is mertem felülni, én csak toltam a fűben a biciklit. Ezen a környéken elég sok állatnyom volt egyébként, de azért volt már előttünk is biciklinyom. Elértünk egy olyan elágazáshoz, ahol nekünk jobbra kellett volna mennünk, de azt már nem vállaltuk be. Egyenesen picit jobbnak tűnt a terep, ráadásul arra közelebb volt az aszfaltos út is, úgyhogy ezt választottuk. Itt már tényleg minimális volt a sáros szakasz, viszont itt meg a végén hosszan mentünk az autóút szélén. Így végül kb 18 km-t tettünk meg, egész sokfelé tekeregtünk mégis az Őrségben. Azért még visszajövünk majd pár év múlva!
Eső nem esett, sőt a nap sütött egész nap. Bár vittük a naptejet is, úgy éreztük, hogy elég sokat megyünk erdőben, nem lesz gond. Végül gond tényleg nem lett, de azért picit megkapott a nap. ☺
Visszatérve Szentgotthárdra még elmentünk egy kávézóba is, meg egy kicsit sétáltunk a városban, de már elég későn, a virágboltok például bezártak már. ☺Még arra is jutott idő, hogy egy kicsit pihengessünk, holnap megyünk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése