Nyaralás 2025: Balaton, nagy kör két keréken

14. nap: Reggel kicsekkoltunk ennek a csodás helyen található hotelnek az aprócska szobájából, és már biciklis gatyókban ültünk be a kocsiba is. Gyenesdiásig autóztunk, tegnapi netes kutatásaink alapján ott találtunk olyan parkolót, ami talán egész napra árnyékot ad. Aztán most jól megraktuk a csomagtartókat, két napi cuccal indultunk útnak. A Balaton nagyobbik felét akarjuk körbetekerni, de nem sport, nem verseny, nézelődni is szeretnénk közben.

Először mindjárt ott Gyenesdiásnál kanyarodtunk ki a parti útra, de ott sajnos nem lehetett élvezni a tó látványát. Vonyarcvashegyen felmentünk a Szent Mihály dombra, nekem ez is túl meredek volt, de itt hamar fel lehetett érni. Kicsit csodáltuk a látványt, aztán folytattuk utunkat Balatongyörök felé. A mólóra kimentünk, de előtte vetettünk pár pillantást a gyerekekre, akiknek valami spéci iskolai programjuk volt, tűzoltókkal, rendőrökkel - éppen egy akadálypályán tekertek a kicsik. Mi a móló mellett találtunk olyan lehetőséget is, ahol simán belegyalogolhattunk a Balatonba, idén először… azt nem mondom, hogy megmártóztunk benne, mert még térdig sem ért a víz, de legalább kicsit bevizeztük magunkat a Balaton vizével. Még kagylókat is szedegettem. A Szépkilátó következett, itt már egészen sokan voltak, mondjuk a többség autóval érkezett a másik oldalon.

  

Közben úgy telt az idő, hogy azt gondoltam, a balatonedericsi Afrika múzeumot majd inkább holnap, de aztán ahogy számolgattunk, mégis megálltunk inkább ma, belefért a napunkba. A bicikliket is be lehetett vinni, van külön bringaparkolójuk, és tényleg egészen gyorsan végig lehetett nézni mindent: a múzeumot is, állatokat is, még az ajándékboltot is.

 

Ezután már csak apróbb látnivalók szerepeltek a listánkon, meg egy ebéd. A GPS-ünk valamiért úgy gondolta, hogy jobb nekünk, ha a Badacsony hatalmas dombjait inkább észak felől kerüljük meg, úgyhogy megint olyan hegyi utakra vitt, amiket úgy imádok: apró kövek, helyenként homok (hogy faroljon rendesen a bringa!) gödrök, stb. Itt egy picit talán rövidebb volt, de rajtunk kívül jó, ha két biciklis jött erre. ☺ Amikor meg végre visszavitt az aszfaltra, akkor meg kaptunk egy fölösleges kunkort, hogy mégis meglegyen a megfelelő km-adagunk. ☺

Zánkán a strand mellett álltunk meg egy ebédre, most már talán mindenféle gyorskaját ettünk a két hét alatt. Ma hamburger és hekk volt terítéken. Itt is megálltunk a parton is egy-két fotóra, mielőtt tovább indultunk.

Az Erzsébet-tábor felüljárójánál megnéztük, hogy merre vannak a táborépületek, milyen messze van a part, aztán a haditechnikai parkot is "alaposan szemügyre vettük" (csak bicikliről).

Ezután volt pár olyan kanyar a bicikliútban, hogy azt gondoltam, a balatonudvari temetőt nem érintette az út. Aztán mégis ott volt előttem a sok szív alakú fejfa. Következő megállónak az örvényesi vízimalmot terveztük, oda is mentünk, de már zárva volt, csak kívülről néztük meg, amit itt látni lehetett.

Tihanyban már biciklivel is jártunk, de most másik úton érkeztünk, aztán tekeregtünk, már fent voltunk a hegy tetején (pedig ott nem lesz komp!), amikor a GPS egy lépcsőhöz vezetett minket. ☺ Kalandos  utakat kapunk ettől az alkalmazástól. ☺ Azért sikerült így is a partra eljutnunk, jegyet vennünk és már indult is a komp.

Onnan már csak pár km volt a szállásunk Balatonföldváron. Itt már vártak minket, ma csak mi vagyunk itt. ☺ Bicikliket behozhattuk a szálloda előterébe, nem zavarunk vele senkit.  ☺

Gyors nadrágcsere után elmentünk vacsorázni, egész jó kis éttermet találtunk a központban. Aztán a parti úton battyogtunk visszafelé a sötétben. Az ég alja még narancsos-vöröses volt, de a napot már nem láttuk. Így is nagyon szép volt.

 

15. nap: Főúri kiszolgálásban volt részünk. Mivel csak mi ketten voltunk a szállodában, csak nekünk készült a reggeli. Mondjuk még vagy 10 ember biztosan jól lakott volna, annyi mindent kaptunk. ☺

Ismét telepakoltuk a bringákat, aztán nekivágtunk. Jó kis lejtőkkel kezdtünk, utána jöhetett a part. Vagy legalábbis a part-közeli utcák. Én ma reggel is fáztam, megint kellett a dzseki, de max. 15 percre, mert aztán elég meleg lett. Délelőtt még nem is voltak sokan, én több bringásra számítottam, délután azért már volt forgalom, de hát szombat is volt, nyári meleg is volt, más is kihasználta. ☺

A déli parton többször voltunk a víz közelében, mint az északin és hát itt is olyan utakon tekertünk, néha nem győztünk betelni a látvánnyal. Ha minden igaz, Szemesen van az a platánsor, ami olyan, mintha erdőben lennénk, de a következő településeken is több helyen volt még hangulatos a platánsor, csak ott már nem volt hozzá az az erdei érzés.

  

Hiába mentünk sokat a sínek mellett, József Attilának semmilyen emlékhelyét nem láttuk Szárszón, úgyhogy az első megállónk ma Bogláron volt a Gömbkilátónál. És ha már odáig felmentünk, akkor már a magasösvényre is vettünk jegyet. Amilyen mázlink volt, lemaradtunk kicsit az előttünk sétálóktól, mi talán több táblát elolvastunk… Szóval volt egy hosszú üres szakasz a sétányon, ezt kihasználva odaugrott egy szép kis vörös mókus (mi szürkékhez voltunk jobban hozzászokva), még végig is futott egy hosszabb szakaszon, de úgy belemerültünk a látványba, hogy nem fényképeztünk. 
Felmentünk a kilátóba is, az a látvány is tetszett, Balaton, hegyek, ma már sokkal több vitorlás is volt, mint tegnap.

Más látnivaló mára nem is jutott, inkább csak megálltunk itt-ott a parton. Volt, ahol térdig is belementünk a vízbe. ☺ Ma a fonyódligeti tábort néztük meg kicsit közelebbről (ezt könnyebb volt tanulmányozni, ez közelebb van). Itt következett egy számomra kicsit húzósabb szakasz. Itt találkoztunk egy csomó szembejövővel, velünk egy irányba haladó motorossal, többször is előztünk más bicikliseket, minket is előztek páran... A lábam bírta, azzal nem volt baj, lapockánál kezdett fájni, meg a tenyerem. Balatonmárián ültünk le ebédelni egy étteremben (kis kitérőt tettünk), megint nagyon finomakat ettünk, itt csak az volt a furcsa, hogy nagyon sokat kellett várni. Nem az ételekre, azokat már kihozták gyorsan, de hogy észrevegyenek, hogy étlapot adjanak, hogy még egy kávét kérjünk… Így legalább jól megpihentünk, újult erővel folytattuk az utat. Az utolsó 20 km-en már ismét minden rendben volt. A szűkebb helyeken kicsit lassabban mentünk (hogy mekkora kanyarok jönnek sokszor!), ahol viszont volt hely és nem volt forgalom, ott belehúztunk kicsit. És megérkeztünk az autónkhoz, ott várt rendben a parkolóban. Bepakoltunk, bicikliket feltettük a tetőre és most már hazaindultunk. Viszonylag nagy volt az autós forgalom is, bizonyára mindenki kihasználta ezt a szeptemberi nyári időt. ☺

Ha már a csákvári fagyival kezdtük, ott is fejeztük be a nyaralást.

Jöhetnek újra a szürke hétköznapok. :)

Balaton kis kört már 2022-ben megcsináltuk, akkor azok a biciklik voltak újak. Itt, a végén.