Idén hosszú volt a tavaszi szünet, mindketten itthon, úgyhogy megint mentünk tekerni egyet. Megint nem mentünk messzire, csak Tatabányáig, ott pattantunk két kerékre.
Az őszi szezont kihagytuk (lakásfelújítás miatt), így már alig vártuk a tavaszt, hogy mehessünk megint biciklizni. A húsvéti hosszú hétvégén az idő is elég jó volt, ki is használtuk.
Japán annyira más volt... volt sok meglepetés, volt sok dolog, ami tetszett, volt, amire rácáfoltak (az előzetesen összeszedett információkra), volt, ami nem jött be annyira.
Annyira hajnalban ébredtem, hogy már valamikor 2 körül fent voltam. Azért bíztam benne, hogy még el tudok aludni újra, de amikor 4 - fél 5 körül raktam le a telefonomat, rájöttem, hogy már hamarosan csörög is a vekker, kár erőlködni.
Ma reggel már csak szép kényelmesen tervezgettük, hogy hol kezdjük a napot, nem tudtuk, mire számíthatunk így, hogy ma ünnepnap van. Azon kívül, hogy itt az állomás felé található óvodában és iskolában csend volt, a Day care ki sem nyitott, semmi mást nem vettünk észre.
Holnap itt a Kultúra napja lesz, több helyen jelzi a google, hogy a nyitvatartás eltérhet a szokásostól, úgyhogy inkább ma mentünk boltokba, holnapra hagyunk még pár múzeumot.
Ez a szálloda nem a reggelijéről lesz emlékezetes, nem túl jó a kínálat. Persze ezt előre nem tudtuk, ezt csak a saját bőrünkön tapasztaljuk. Szedtünk azért össze pár dolgot, nem maradtunk éhesek, úgyhogy indulhattunk Narába.
