Reggeli után az Osaka állomás környékén bolyongtunk a föld alatt, de nem nagyon találtunk nekünk való boltot. Utána a Mega Don Quijote-ba mentünk, itt végre elég sok mindent ki tudtunk húzni a listánkról, csokik, kekszek, legyezők, stb. Ami viszont meglepett, a másik Don Quijote-ban talált termék itt nem volt, pedig azóta rájöttünk, hogy kell nekünk olyan is (pl. egy óriási nagy zöldtea csomagot akartunk). Szóval ahány ilyen áruház van, annyiféle elrendezés, annyiféle a kínálat is.
Rendes volt a pénztáros. Bár nem tudott angolul, elővette a kis mappáját, oda lapozott a megfelelő oldalra, hogy megkérdezze, akarunk-e tax free vásárolni, mert akkor a másik pénztárhoz kellene mennünk. Ott egy kicsit továbbtartott a folyamat, de úgy gondoljuk megéri. Már nem ragasztanak semmit az útlevélbe, csak felvesznek egy rakás adatot, meg az országba belépéskor kapott matricán található azonosítót rögzítik a vásárláshoz.
A nagyobbik hátizsákokkal mentünk, nagyjából bele is fértünk, úgyhogy még cipekednünk sem kellett nagyon a metrón.
 |
| rizs |
A mára kinézett all you can eat viszont bezárt, mire végeztünk, úgyhogy ma a boltban vettünk pár (kész) kaját is. Így is kapható szinte minden, van amit még csomagolni is frissen csomagolnak, amikor már kiválasztottuk. Vannak előre csomagoltak is, és vannak az otthoniakra hasonlító, gyárban csomagolt kaják is.
Visszahoztuk a szállásra a csomagokat, aztán supermarketek után néztünk. Kiderült, hogy pont mellettünk (csak nem a metró irányába) van egy. Vettünk pár dolgot, aztán felhoztuk a szobába és mentünk is tovább. A metrón jött rá a párom, hogy a hátizsákját ő letette az ágyra, az szépen itt is maradt. Úgyhogy én vártam a következő megállóban, ő pedig futott egy (két) kört a hátizsákért - amiben pl a modem is benne volt, ami nélkül nincs netünk. A Hello Kittis shinkanzent már többször is láttuk (mi nem utaztunk vele), ezúttal egy Universal Studio-s vonattal érkezett meg a párom - immár a hátizsákkal együtt.
Elmentünk ma is a Namba állomás környékére, csak néztük a sok pachinkó-bárt, mindben sokan vannak.
Végül vacsorázni mentünk a délre választott étterembe. Ez sem pont az lett, amire gondoltunk, egészen sok európai kaja volt, nem annyira japános kóstoló lett, de nem bántuk, így is jókat ettünk.
A szálloda aljában megszólított minket egy néni. Az még ment angolul, hogy Where are you from. Nagy örömmel fogadta, hogy Magyarországról jöttünk és simán nyomta a szöveget japánul. Még egyszer egy forget-et sikerült elkapni a szóözönből, de ezenkívül csak a sok mosolyt "értettük".
Ma egy kis nyavalya is bejátszott, de szerencsére ittunk egy kis kombucha (meg matcha) teát, szóval már meg is volt a gyógyszer minden bajra! 😁
Este ment a tévé, csak japán filmeket látunk. Ma a Hachikóról szóló történet volt, ez még így japánul is elég jól követhető volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése