Reggel csak a sofőr jött értünk, Szofival a múzeumnál volt találkozónk. Az, hogy ma el sem hagytuk a várost, időben nem jelentett nagy különbséget. Akkora dugókon mentünk keresztül, hogy mi csajok hol fékeztünk, hol becsuktuk a szemünket, hol görcsbe állt már a gyomrunk... Még kiabált is a sofőr egy másiknak, pedig eddig csak dudálni láttuk. De ma tényleg iszonyatos forgalomba futottunk bele (ráadásul tök feleslegesen, mint kiderült - eltévesztette a sofőr a mai célpontot, csak valahol akárhol kapcsolt, hogy hova is kell ma menni, így viszont jóval hosszabb úton mentünk).
Ma egy fakultatív programunk volt, de mindenki kérte, úgyhogy megint együtt volt a csapat. Igaz, hogy a Szofi által előterjesztett program nagyon máshogy nézett ki, mint amit mi megkaptunk, de próbálta megoldani ezt is.
Az új múzeum novemberben nyitott, úgyhogy elhangzott a kérdés, hogy van-e értelme bemenni a régibe. Erre nem kaptunk választ, hanem bementünk. (Mint kiderült, mégis volt válasz, csak én nem hallottam. ☺ Szóval a két - a régi és az új - múzeum együtt ad teljes élményt. Sok kiállított tárgy került az új múzeumba, de nagyon sok van még mindig a régiben is.) Nem bántuk meg, volt még bőven itt is mit nézni, és itt is végigjött velünk Szofi, sok mindent megmutatott, elmesélt, aztán még kaptunk szabadidőt is, bőven meg tudtuk nézni, amit akartunk. A végén a kávézóban találkoztunk, aztán mentünk a Kairó-toronyhoz. Ez volt az, amit hiányolt a csapat az eredeti ajánlathoz képest. A fél csapat már ki is szállt a buszból, amikor kiderült, hogy nem működik a lift, úgyhogy mégsem tudunk felmenni. ☺ De legalább megpróbáltuk. ☺
Innen az Egyiptomi Civilizáció Nemzeti Múzeumába indultunk, útközben egy tuk-tukkal szórakoztunk. Vagy minket követtek, vagy tényleg arra volt nekik is dolguk, de hosszú kilométereken keresztül integettünk mi is a kislánynak, meg a hátulülő csajoknak. Gondoltuk is, hogy a végén majd tartják ők is a markukat, de amikor mi megálltunk a múzeum előtt, akkor őket már nem is láttuk.
Ebben a múzeumban nem volt szerencsém, az én készülékem nem működött, úgyhogy ragtapasz üzemmódban voltam, hogy halljam, amit Szofi mond. Aranyos volt, az egyik vitrin előtt kérdeztek tőle valamit a csajok, erre gyorsan beírták a fordítóba, mert akkor biztosan fontos, de ő ezt a szót nem ismeri (az utánunk jövőknek már magától is mesélni fogja ☺). A múmiákat már egyedül néztük meg itt is, a giftshop előtt találkoztunk, szóval még ott is nézelődtünk egy kicsit, meg kisétáltunk a folyó felé is egy-egy fotóra.
Elvitt minket egy kis boltba is, vettünk pár flaska vizet, aztán mentünk ebédelni. Jó késői ebéd lett, ez is svédasztalos volt (és már megint mangót ittunk hozzá - itt már szinte mindenki).
Visszafelé villámgyorsan megtettük az utat,
hamar visszaértünk a szállásra. Ma két hattyú és egy hosszú virágminta fogadott
az ágyon, megtette hatását az 1 dolláros. Holnap vajon mit kapunk?
Itt most pihengettünk, megírtam e sorok
egy részét, aztán mentünk vacsorázni és megint vége a napnak.
Ma újabb utasok
érkeznek, holnaptól többen leszünk, a piramisokat már velük együtt nézzük meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése