2026/05/16

6. nap: Abu Szimbel

Ez egy igazi "fő, hogy utazunk" nap lett és ahhoz képest, hogy hajnali (fél) 2-kor keltünk, egészen jól megcsináltuk a napot. ☺

3-ra jött értünk a busz, addigra kicsekkoltunk, megkaptuk a hidegételcsomagot, és mindenki megvolt, mire megjött a busz. A reptér most is kb 1 óra távolság volt, annak ellenére, hogy hajnali forgalom volt.

Menet közben felszállt hozzánk az a srác, aki vasárnap fogadott és most is ő vezetett minket, ameddig bejöhetett. Nagy meglepetésünkre itt az a legelső lépés, hogy minden csomagot átvilágítanak, minket megmotoznak, és csak utána mehetünk a máshol megszokott útra. Mi voltunk az elsők, úgyhogy pikkpakk ment a csomagfeladás, beszállókártya, és már mehettünk is a kapunkhoz. Itt köszöntünk el Ahmedtől (akinek amúgy fogalmam sincs, hogy mi az igazi neve), jött egy újabb átvilágítós, motozós kapu, aztán célba értünk. Többen is odaadtuk a szállodában kapott vizünket a sofőr srácnak, mert úgysem lehet felvinni a gépre. Ehhez képest többen is simán behozták. Viszont az egyik bőröndöt (nem a miénket) rögtön az első átvizsgálásnál kinyittatták, pedig otthonról hoztak valamit, ami idefelé simán eljött, itt most megnézték közelről is (aztán itt is átengedték).

Nem kapkodták el a beszállítást, nem is tudom, hogy időben elindultunk-e. Mire kivittek busszal a géphez, meg felpakoltunk, már kellemesen el is álmosodtunk. (Szerencsére, mert a mellettem ülő pasi hol nyögdécselt, hol szipogott, hol tüsszentett…) Amikor gurulni kezdett a gép, mi már bóbiskoltunk.

Gyors víz és snack a gépen és már ereszkedett is lefelé. Amikor Asszuánban leszálltunk, még mindig csak kora reggel volt. ☺ Szofi egy korábbi géppel jött, itt találkoztunk vele, aztán ők mentek reklamálni egy sérült bőröndöt, mi meg vártunk. 


 Programot módosított Szofi, hogy ne kelljen holnap is hajnalok hajnalán kelni. Ma bepakoltak a fiúk mindent a buszba, megpróbáltuk magunkat is bepasszírozni a sok kajás tatyó közé aztán elindultunk a 3 órás útra. Csodálatos tájak között utaztunk, mondhatnánk, ha nem a sivatagban gurultunk volna egész nap. ☺ Megálltunk egy kávéra, meg egy kis pénzköltésre, és kb a legmelegebb időpontban értünk oda Abu Szimbelbe. (A látnivalók megtekintése volt a legrövidebb része a programnak, de ilyen messze van, na.) Ma már tényleg forró nyárban nézelődtünk, naggggyon meleg volt, de a tó is szép látvány volt, az emlékműről már ne is beszéljünk. Nekem bent az az üvegházas rossz érzésem volt, amikor már szinte fulladok, de nem tart sokáig végigjárni az egészet bent sem, pedig tényleg minden fülkébe, folyosóba benéztünk. (Fényjelenség)
A kávézónál volt a találka, addig még a kiállítóterem (vagyis visitor center ☺) falán megnéztük, amit az átpakolásról megmutattak (amikor a templomot arrébb rakták, hogy ne érje a víz). A mosdóban jól meglepődtem. Nem tudtam úgy bemenni, hogy ne kérje az 1 dollárt, de itt kaptam vissza 20 fontot. Most már egyiptomi pénzem is van. ☺

Az ebédre kapott szendvicseket odaadtuk egy kölyöknek, jól meg lett pakolva. Vagy sokan ettek ma, vagy egy darabig ellesz(nek).

A visszaúton annyi izgalom volt, hogy megálltunk tankolni (mert Asszuánban most nincs benzin) és járó motorral tankolt a sofőr. Hát, itt ilyet is lehet!
Bent a városban aztán mutatta a hosszú sorokat, amik a benzinkutak előtt sorakoztak, benzinre várva. 

Jól meglepődtünk, amikor megállt a busz és közölte Szofi, hogy ideértünk a fűszereshez. Itt is kóstolgattunk, egyébként rendkívül finom fűszereket, mogyorót, datolyát, kaptunk itt is teát és utána szaglásztuk még a teaféléket is sorra. Szinte mindből hoztunk volna, nagyon finomak/nagyon jó illatúak voltak. Így is ott hagytunk pár fillért, pedig visszafogtuk magunkat…

Aztán már a hajó következett. A bőröndöket megint behozták nekünk, míg mi kitöltöttük a papírokat. Itt most nem adnak palackozott vizet, a másikban meg már nem tudtuk elfogyasztani (és a bőröndbe sem fért már be). Ok, filléres cucc, kibírjuk.
4 hajó van egymáshoz kikötve, mi a parttól számított másodikban vagyunk - ilyet sem láttam még… Szofi a lelkünkre kötötte, hogy figyeljünk, megvan-e a két kulcs, persze mindenki csak egyet kapott.

Vacsinál megint körül vagyunk ugrálva, még le se tesszük a villát, már viszik is a tányért… Itt sem kell éhen halni, de itt egy picit kisebb a kínálat, mint a szállodában volt.

Még volt ma estére egy hastáncbemutató a hallban, 10 percig bírtuk. ☺

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése