Ma nagyon korán lehetett menni reggelizni, fél 6-kor már a bőröndékért jöttek, 6-kor indultunk a Királyok völgyébe. Ez nagyon jó döntés volt.
Egyrészt még nem volt tömeg, másrészt még nem volt nagy hőség sem. Megint az elsők között vettük a jegyeket és indultunk a völgybe. Szofi előtte mondott néhány tudnivalót és ő kb 6 sírkamrát ajánlott, amikből választanunk kellett, mert csak 3-ba lehetett bemenni a jeggyel. Szerintem elég jól döntöttünk (bár valószínűleg akkor is ezt mondanám, ha másik háromba mentünk volna ☺), érdekes volt a látvány mindegyikben.
IV. Ramszesznél kezdtünk. Pont elindult előttünk egy hatalmas csoport, így jó hosszú sorba kellett volna beállnunk, de mivel mások is mentek el mellettünk, mi is elindultunk. Leérve persze láttuk, hogy miért áll a sor: kötelező menetirány van és mivel a szarkofág alatti részt lezárták, a leleményes arabok ott elveszik a fényképeződet, csinálnak minden lyukról egy képet, aztán tartják a markukat. Vagy ők csinálnak rólad fotót a szarkofág előtt és akkor is tartják a markukat. Ezt viszont minden utánuk jövőnek meg kell várnia. Na, de mivel most mi voltunk a szemtelenek és előztünk (bár nekünk erre azt mondta Szofi, hogy ügyesek vagyunk - tegnap még mindenki, aki előzni akart, az szemtelen volt ☺), egészen gyorsan meg tudtuk nézni.
A következő IX. Ramszesz sírja volt. Ez egészen rövid volt az előzőhöz képest. Amint kiderült, régebben itt is tovább lehetett menni, de ugye vannak ezek a leleményes egyiptomiak, akik ügyesen elrekesztették a járatok egy részét, és ha oda is be akarsz menni, akkor tejeljél szépen. Hát, mi nem akartunk fizetni nekik ezért.
Mivel útba esett, ezért Tutanhamon következett (ez külön belépős). Az ő sírkamrájában talált leleteket már láttuk Kairóban az új múzeumban, itt pedig megnéztük a múmiáját is. Ez egy egészen kicsi sírkamra volt, ezt végig lehetett nézni ☺ - itt is volt azért ügyeskedés. Itt azt ajánlotta fel a helyi pasi, hogy felülről is lefényképezi nekünk a múmiát. ☺ Ez a pár fal elég szépen megmaradt egyébként, jó színesek a falak.
Aztán jött a hosszú lépcsős túra, Merenptah sírkamrájába. Ez felért egy jó kis hegymászással ☺ (mármint visszafelé). Itt egy lelkes útitársunktól tudtunk meg olyan részleteket, amit akár az idvez is elmondhatott volna, hogy meddig volt elfalazva a hely, és persze ma már látható, hogy alatta bőven volt még járat. Sőt, ki tudja mennyi minden van még a baksisért mutogatott további járatokban (itt rendesen kapu választja el azt a részt a kivilágított részektől).
Utoljára mentünk be Sety sírkamrájába, ez a
legdrágább (külön belépős), mert állítólag itt maradtak meg legjobban a falfestések. Először
kicsit meglepődtem, mert az első termek nem voltak olyan nagyon cifrák, de
aztán még lejjebb mentünk és ott már igen, akadt "némi" szín. Itt
valami véletlen folytán bejutottunk egy olyan fülkébe is, amit utánunk rögtön
el is rekesztett az arab, de itt sem jártunk be mindent. (Érdekes, azt mondta
Szofi, hogy itt még ő sem volt sosem. Egyik útitársunk viszont azt mondta, hogy
amikor először voltak itt, akkor még nem voltak ilyen fizetős kamrák, úgyhogy
ki tudja, akár még járhattak is a Setyben.)
Egyébként meglepő, hogy viszonylag drága a belépő, így sokan nem is veszik meg, mégis lehet odabent fényképezni, videózni, a képeket pedig kitenni a netre...
Visszafelé nem fértünk fel egy taftafra, így versenyzés lett a visszaút (talán 500 métert is megtesz egy ilyen cucc, nehogy elfáradjon a lábunk ☺).
Egy alabástrom-műhelyben folytattuk. Na, ez nagyon kirakat cucc volt. Ültek ott sorban a "munkások", akik annyira kalapáltak, hogy közben az utat nézték… A tulaj(nak látszó férfi) magyar-angol-kitudja milyen nyelvek keverékén tartotta a bemutatót (anyag, színek, megmunkálás) és magyarázta a trükköket. Ernő még a hatalmas fúrót is megforgatta, több pasit is odaültetett a tulaj. Ezután léptünk be a hatalmas üzletbe. Hát itt aztán volt választék és voltak árak. Ennek ellenére mi itt vásároltunk, egy (két) ilyen szobrot akartam venni. Közben kaptunk egy kis teát is. Itt már rosszul volt Szofi is, nem tudom, rá is hat-e a fáraó átka, de a tünetek alapján hasonló gondja lehetett (pedig ő helyi születésű).
A következő állomás Hatsepszut királynő halotti temploma. Ez is egy olyan látnivaló, amiről ha semmit nem is tud az ember, a helyszínen felismeri, hogy ezer képen látta már. Itt már alakult a napsütés, de akkora mákunk volt, hogy fújt egy kicsit a szél is, szóval itt sem sültünk meg (viszont ez a legveszélyesebb, ilyenkor lehet jól megégni).
Ide is felvisznek a kis taftafjaikkal, gyalog
nem is lehet menni, megint versenyeztünk. ☺
Mi aztán kilőttünk, és felmentünk
egyből az oltárig, utána lefelé jövet nézegettük meg a szinteket. Itt már
alakult a tömeg, de azért még elfértünk.
Amenhotep (vagyis Memnon) kolosszusok miért van benne a programban, vagy hogy csinálják más guide-ok? Mi odakanyarodtunk, lőttünk két-három képet és már mentünk is tovább. (legenda) Közben elmentünk egy olyan park mellett is, ahol két sokkal jobb állapotban lévő II. Ramszesz szobor állt (nem tudom, azok eredetiek-e).
Ezek voltak a mára tervezett programok, de mivel nekünk tegnap a zsilipelés miatt elúszott a délutánunk, ezért ma pótoltuk a tegnapra tervezett templomokat is.
A karnaki templom jött. Itt egészen hosszan jött velünk Szofi, elég sokat magyarázott és most is kaptunk egy kis időt, hogy önállóan körülnézzünk. A legnagyobb szkarabeusz-bogárnál mi is beálltunk a körbe. Először úgy értettük, hogy kétszer kell körbejárnunk, hogy szerencsések legyünk, de kiderült, hogy hétszer. Ekkor megszólalt egy útitárs, hogy de nehogy háromszor menjek körbe, mert akkor terhes leszek. Azt meg nézném ☺! (Persze, hogy háromszor mentünk körbe, hátha kislány lesz ☺ ☺ ☺)
Utolsó produkció a luxori templom volt. Ekkor már nagyon meleg volt, már elég sok volt mára a programokból is, Szofi még mindig a teákat választotta kávé helyett… De mi még bírtuk. Bár itt is volt önálló bejárási lehetőség, valahogy csak összegyűltünk mi nyolcan és a szfinx-útra, a hajóhoz már együtt mentünk. Csináltunk még pár közös képet, és élveztük, hogy még egy picit együtt lehetünk. A kávézóban mind együtt voltunk, remek alkalom lett volna egy búcsúztatásra, de persze a boríték buszon maradt. ☺ Így aztán felszállás után kértük Szofit, hogy még állítsa le a sofőrt, ne induljunk. Hirtelen azt hitte, valami baj van. ☺
A baj csak az volt, hogy most már el kellett
válnunk. Két kanyarral arrébb jött egy másik guide, egy házaspárt, aki a hajón
csatlakozott hozzánk, taxiba raktak, ők még mentek vissza a hajóra. Még két
kanyar után pedig kedves tatabányai útitársainktól és Szofitól is búcsút
vettünk. Így már csak hatos a nyolcas…
Indultunk a tengerpartra. Ez jó hosszú út volt, csak a sofőr volt helyi, ő meg nem nagyon beszél nyelveket. Azért kávézni most is megálltunk, annyit el tudott mondani, hogy "tenminit". ☺ Itt egy csacsival ismerkedtünk, azt hittük, be is száll a buszba, nagyon benézett. ☺
Hurghadán először a debrecenieket raktuk ki,
utána még vagy egy félórát jöttünk a mi szállásunkig. Nem kicsi a település. ☺
És akkor végre én is mertem enni. Hogy ne legyen semmi baj, én ma egész nap
egyetlen falatot sem ettem, inni viszont tudtam szerencsére. Reggel két teát
kértem, azt flakonba töltöttük, utána már csak kólát vettünk, cukrosat, ezekkel
megcsináltam a meleget, meg a sok-sok programot gond nélkül. ☺
És este kiderült, hogy jogos volt az aggodalom, lett volna baj, ha napközben is
ettem volna.
Vacsora után még elindultunk egy kis felfedező útra, próbáltuk bejárni egy kicsit a resortot. Az utakon sehol nincs derékszög, úgyhogy egy kicsit megkeveredtünk egyik-másik kanyarban, de azért sikerült megnézni a sötétben a tengert, a hajókat, medencéket, a többit meg majd fölfedezzük holnap. ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése