Mivel Szofi egy kicsit módositott a programok sorrendjén, ezért mi tegnap is jól jártunk (nem is voltak akkor sokan, amikor mi odaértünk Abu Simbelbe és ma sem kellett olyan korán kelnünk), ma is jó volt, hogy szinte csak mi voltunk a Philé-i templomnál.
Na, de ez a nap egy kicsit kalandosan indult, legalábbis nekem. Én már este is éreztem valamit, de bíztam benne, hogy csak vaklárma… Sajnos nem az volt. Fél 3-kor ébredtem (először ☺), és még ekkor is reméltem, hogy nincs komolyabb baj. Azon egy kicsit eltöprengtem, hogy unicum, vagy gyógyszer, szerencsére az utóbbi mellett döntöttem. Még Kairóban megvettük az Antinált, ezzel el is akartuk riasztani a bacikat, hát nekem nem sikerült (és ezek szerint az esti unicumok, reggeli probiotikumok sem segítettek). Pedig amúgy én még zöldségeket, gyümölcsöket sem ettem, annyira vigyáztam, fogat is csak palackos vízzel mostam. Minden hiába volt, reggel fél 5-ig küzdöttem. Utána nyugi jött, de reggelizni azért nem mentem le. És jött a nagy dilemma: menjek, vagy maradjak. Már órák óta csendben a gyomrom, de mi van, ha pont útközben mégis meggondolja magát. De ha most nem megyek, akkor lehet, hogy ezeket a látnivalókat már soha nem látom. Ha csak mi ketten lettünk volna, egy percig nem gondolkoztam volna, de 15 fős volt ma a csoport (egy hölgy sajnos nálam is rosszabbul járt, nem tudott eljönni). Aranyosak voltak a többiek. A tapasztaltak kikérdeztek minden részletről, mások nyugtattak, hogy ennyit bevállalnak ők is (hogy várjanak miattam, ha kell), végül csereruhával, citromos teával, plusz törölközővel készültem és izgultam, hogy minden rendben legyen. (Közben azon filóztam, hogy mi lett volna, ha egy nappal hamarabb kap el - pont ebben a hajnali időszakban mentünk a reptérre. Én nem tudtam volna.) Szóval tulajdonképpen szerencsésen alakult, egy fél éjszaka letudtam, nem okozott semmi gondot, tehát igaziból nem hatott a fáraó átka. ☺
Na, de a programokra koncentrálva: reggel nem tudtunk rögtön elindulni, mert a kocsi kerekén valamit szerelni kellett. A 10 perc természetesen félóra lett (én nem bántam, nekem ez jó volt tesztnek ☺), és kimentünk a Filé-templomhoz. Az az útitársunk, aki már volt itt máskor is, meglepődött, hogy most nem tolonganak annyi hajóval, mint máskor - de ugye a többiek ma mentek Abu Szimbelbe, szóval itt most alig voltunk. A hajócskán a panorámán kívül a szantálfa ékszerekben is gyönyörködtünk, én is beindultam, vettem párat ajándékba.
A szigeten kiszállva megállapítottam, hogy kár lett volna kihagyni, szép hely volt. És ezt is arrébb rakták, ebben, úgy látszik, profik az egyiptomiak. A végén megint volt egy kis szabadidőnk és megint a kávézóban volt a randi, de én már nem mertem inni semmit. Ki tudja, mi okozta a hajnali gondot?
Kifelé a sziget másik felén jöttünk, így sikeresen körbenéztük. ☺
A busz hozott vissza szinte a hajónkig, csak pár állással arrébb szálltunk kisebb hajóra, ami a botanikus kertbe vitt át. A kertből amúgy nem sokat láttunk, mert végig árusok között caplattunk, de biztosan nagyon szép. ☺
Páran kértük a núbiai falut is, úgyhogy a kert után kétfelé szakadt a csoport, egy része jött vissza a szállásra, mi pedig hatan átmentünk a következő helyszínre, egy másik kisebb hajócskával (ez volt vagy negyedóra, szóval egy kicsit most többet hajókáztunk), a núbiai faluba. Bementünk egy család házába (el nem tudom képzelni, hogy így éljek - bárki, bármikor bejön,végignézi a házamat, én meg közben főzök, mosok, reggelizek, ebédelek… brrr)
Itt lehetett krokodillal is fotózkodni, a többiek csináltak ilyen képeket, nekünk ez nem hiányzott. ☺ A helyi iskolába mentünk tovább, ahol megtanultuk arabul és nubiaiul is a számokat és az abc-t. A végén leírta nekünk tanár bácsi a mi nevünket is, utána nekünk is le kellett másolni. ☺
A délelőtti program végül hiánytalanul megvalósult, jöhetett az ebéd. Már én is lementem, de csak óvatosan, egy kis levest, meg "ropikat" ettem. És egy kis galambot - nehogy már ne kóstoljam meg (amúgy semmi extra ízt nem éreztem rajta).
Aztán egyszer csak elindult a hajó, jöttünk észak felé a Níluson. Mi egy kicsit pótoltuk az éjszaka kimaradt alvást, és már itt is voltunk a Kom Ombo-i templomnál. Pont jókor mentünk fel a teraszra, épp szemben voltunk a templommal, messziről is jól nézett ki.
A vízen is hasonló a közlekedési morál, mint az utakon. Két hajó is ugyanoda akart beállni, erre innen is kiment pár pasi, meg a másik hajóból is, kiabáltak, mutogattak… Mi nyertünk, így parttól számított negyedik hajóként kötöttünk ki. Várhattunk, míg mindenki más kiszáll, aztán jöhettünk mi.
Az összes hajó összes utasa egyszerre megy megnézni a templomot. Egy icipicit nagy a tömeg. ☺ A templomot és a krokodilmúzeumot be lehet járni ennyi idő alatt, de hiába jöttünk vissza időben a hajóra, mi nem indultunk el, csak órákkal a tervezett időpont után. Szóval, mi akár még csavaroghattunk volna a romok között tovább is. Más kérdés, hogy még este 6-kor is annyira meleg volt, hogy én pl nem vágytam már a sétára. ☺
A vacsoránál ma volt egy szülinapos, nagy bulit csaptak neki, mi is tapsoltunk.
Vacsi után a sötétben felmentünk megint a
teraszra, most már egészen jó idő van, a parton néha fények, a vízen másik
hajók, szép a látvány.
Holnap megint hajnalban kelünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése