Besztercebánya, Selmecbánya

Ezek a szép kis bányavárosok olyan közel vannak hozzánk, hogy oda majd úgyis el tudunk menni bármikor, aztán valahogy mindig kimaradtak. Most már pótoltuk végre ezt a hiányosságot is (és még az is lehet, hogy megyünk máskor is 😊).

Elég jól lehetett haladni így hétköznap a szlovák utakon, minden gond nélkül odaértünk Besztercebányára és tényleg egészen a gyalogos zóna széléig el lehet menni kocsival. Így hétköznap még bőven volt parkoló is (eleinte még árnyékos is – csak aztán fordult a nap…). Percek alatt bent voltunk a főtéren és mindannyian megállapítottuk, hogy hangulatos kisváros. A neten olvastuk, hogy van valamilyen kijelölt túraútvonal, de mi csak 1-es „állomást” láttunk, a kettes sehol sem jött elő. Mi inkább a saját papírjainkból próbáltuk azonosítani, hogy melyik épület micsoda. Így nagyon picike városnak tűnt, hogy tényleg csak a belvárost néztük meg. A Fő tér összes épületét megcsodáltuk, elmentünk még a templomokig, a Mátyás-házig is, aztán a tér másik vége felé mentünk tovább.
Kis sörözés, kávézás, fel-alá séta után mentünk tovább Selmecbányára.

A Kálvária-domb felől érkeztünk. Ez a város tényleg egy különös hangulatú hely, de itt is alig jutottunk dűlőre még úgy is, hogy vannak kint térképek és vannak kint táblák is. Itt már a parkolás is sokkal nehezebben ment, mint Besztercebányán, de végül volt hely az egyik parkolóban, viszonylag közel a központi részekhez. Persze előtte végig kanyarogtunk a szűk kis utcákon és volt egy izgalmas lefulladásunk a Szentháromság téren.

Autós városnézés után gyalog is útra keltünk és próbáltunk valamilyen útvonalat kitalálni. Az Óvár és a Klopacska felé vettük az irányt, a várba be is mentünk. Itt a kellemes hűvös pincéken kívül nagy meglepetés volt, hogy a pénztárnál kaptunk egy magyar nyelvű segédletet: térképpel, beszámozott állomásokkal és mindegyikről a tudnivalókkal.

Ennek a várnak minden zegzugát bejártuk. A nevezetes épületeket nehéz azonosítani, ha nincs hozzá segédlet, mert a falakon nem találunk nemhogy magyar, sokszor semmilyen feliratot.

A kis utcákon gyalog is kóboroltunk még: a német templom közelében parkoltunk, Arany utcát és a teraszt, természetesen a Városházát, a Kamaraházat, és még ki tudja mi mindent sikerült megnéznünk, annyi szép épület van ebben a városban. Aztán kocsival is végiggurultunk, elmentünk a Bányalejárat felé is.

Selmecbánya nem egy egyszerű városnézés, ez felér egy kisebb hegyi túrával is, ami a 40 fokos hőségben nem annyira kellemes (de a látvány kárpótol  😊)! Ez a városka nagyon tetszett!
(A képeken nagyon nem jön át a hangulat, ezt muszáj igaziból megnézni!)