Sárospatak, Megyer-hegyi tengerszem

Mivel ide most Nyíregyházáról érkeztünk, kicsit korán voltunk a pénztáraknál, még várnunk kellett a nyitásra. Addig legalább körbecsodáltam a parkot, mert ez számomra teljesen új volt. Én anno csak azt tudtam várnak, ahol a pénztár található, ami azon kívül volt, az gyerekkoromban mintha még nem létezett volna!

Nagy fejtörést okozott már az is, hogy milyen jegyet vegyünk. Én úgy voltam vele, hogy be akarunk menni a várba, körülnézni... de itt ma már annyi kiállítás, lehetőség van, hogy győzzön az ember válogatni. Ha mindent meg akar nézni, akkor bizony elég mélyen a pénztárcába kell nyúlni, na de akkor mit hagyjunk ki, mit nézzünk meg. Végül úgy döntöttünk, hogy a Vörös-torony és a Rákóczi kiállítás kombinált jegy és a kazamatás kiegészítő pont jó lesz nekünk. Aztán felsoroltam a családi állapotokat, hány gyermek, meg 26 éven aluli, meg pedagógus van (pedigazolvánnyal ingyenes), így végül meglepően olcsón bejutottunk!

A toronyba csak vezetővel lehet menni, aznap mi voltunk az első csoport. Egy Erzsébet-táboros gyerekcsoport is volt velünk (megnyugtató volt látni, hogy máshol is olyanok a gyerekek, mint nálunk - de hát nyár van, nyaralás van, teljesen okés is volt a csapat és elég jól kezelte a vezetőnk is), rajtunk kívül többen voltak egyéniek is és egy klassz vezetőt sikerült kifognunk. Folyamatosan mesélt, érdekes dolgokat tudott hozzátenni a látványhoz, minden kérdésre tudott válaszolni, aranyos, kedves volt. Neki is köszönhető, hogy totál jónak találtuk a programot. Még a Rákóczi kiállításhoz is mondott néhány tudnivalót, mikre figyeljünk majd ott is, miket fogunk látni, ami kapcsolódik ezekhez a termekhez is.

A Rákóczi kiállítás már egyéni program volt, itt egy kicsit gyorsabban haladtunk annak ellenére, hogy sok a kiállított tárgy is és rengeteg leírás is van hozzá. Egyébként ez a rész is érdekes volt, de mi siettünk a kazamatás programra, mert oda is csak vezetővel lehet menni (viszont vissza lehet menni újra a kiállításra, ha valaki nem végez vele az időpontos programok miatt).

A kazamata már egy érdekes kérdés volt. Egyrészt a rettentő melegben, amit aznap kifogtunk, pont délben kellett elsétálni a megfelelő várfalig, nem volt végig árnyék. A kapu előtt is olyan ügyes volt a bácsi, hogy - bár lett volna elég nagy árnyék a csoport számára - a legnaposabb placcon állt meg (biztosan mindig ott szokott megállni, nem tudta, hogy arrébb is lehetne lépni vagy kettőt), azért mi behúzódtunk a lomb alá, amennyire tudtunk. Innen viszont alig lehetett hallani a bácsit... mert ő mutogatott a falakra, de így meg tőlünk el is fordította a fejét. Na, mindegy, végül annyit megtudtunk, hogy itt a várfal megmaradt és megtekinthető, de bent már nem sok mindent lehet látni. Ez a bácsi nem az a fajta volt, akiből ömlenek a régi történetek. Kérdezni lehetett tőle, de magától nem sokat beszélt. Tény, hogy itt a lőréseken kívül nem sok semmi látható, de a várhoz, a Rákócziakhoz annyi sztori kapcsolódik, amiket itt vígan lehetne mesélni.

Összességében egy kellemes program volt ez a vár (még így a naggggggyon meleg ellenére is), és még szerintem mindig lesznek itt újabb lehetőségek.

A városban is körülnéztünk egy kicsit, aztán mentünk a tengerszemhez.
Annyit megnéztünk a neten, hogy ha Károlyfalva felől közelítjük meg, akkor kevesebbet kell gyalogolni. A nagy meleg miatt még ez is sok volt, szóval mindenképpen ezt a lehetőséget választottuk. Hétköznap lévén egy kocsi állt még rajtunk kívül a placcon, és mire kiszálltunk, már ott is volt a gazda, megkérdezte honnan jöttünk, és invitált egy italra, de azért azt is megmutatta, hogy hol induljunk, ha csak látni akarunk.

Igaz, hogy ebből az irányból talán csak 1 km a gyalogút, de az végig emelkedik. Ehhez most túl meleg volt. Nem siettünk, nem rohantunk, de így is szakadt rólunk a víz. És aztán felérve mi elég nagyot csalódtunk. Lehet, hogy ősszel és tavasszal csábítóbb a látvány, így augusztusban nem volt nagy durranás. Viszont most már legalább nem vágyunk oda, már tudjuk milyen!