Teresin

 

Pár éve már megnéztük a koncentrációs tábort Auschwitzban, most nem volt már messze az a Teresin, most ezt a várost néztük meg. Hatalmas különbségek vannak a két hely között. Persze, itt is történtek borzalmak (pont ezért csodáljuk is: hogy lehet ugyanazokban a házakban lakni, ahol anno a zsidók szenvedtek, éheztek, haltak meg???), de egy fokkal talán jobbak voltak itt a körülmények, mint az auschwitzi táborban voltak.


A Gettó Múzeumban kezdtünk, ezt gyorsan meg lehet nézni. Az okozott inkább gondot, hogy hol a következő helyszín. Én azt hittem, itt is egy táborban leszünk, de mivel itt az egész város volt gettó annak idején, így itt csak pár házat hagytak meg az emlékezésnek, a többibe visszatért az élet. Tulajdonképpen bárhova néz az ember a városközpontban, mindenütt a régi gettót látja, csak már nem úgy néz ki, ma már egy kedves kisvárosba érkezik az ember.

A múzeumtól elsétáltunk a Magdeburg kaszárnyáig, ahol már nem is kellett újabb belépőt vennünk, mert kombinált jegyünk volt. Ez az épület volt anno a zsidó önkormányzat épülete, most a művészet kap nagy hangsúlyt, és van egy berendezett szoba is, ahogy a gettóban be voltak rendezve a szobák. Van egy színházhelyiség is, a többi teremben a versek, rajzok, festmények kaptak helyet. Lent van még egy helyiség, ahol a technikáé a főszerep: vetített anyagokkal hasonlítják össze a propagandát és a valóságot. Mindegyik film elég hosszú, úgyhogy ezekbe csak belenéztünk.

Az utcákon több helyen is kint van a térkép, ami segít az eligazodásban, sőt a belépőjegy hátulján is ott egy térkép és egy javasolt útvonal is. Hát, mi ezt nem tartottuk.

Kisebb sétát még tettünk a városban, kerestük az árnyékot, mert ezer fok meleg volt, kocsival mentünk tovább a következő helyszínre, az erődbe. (Parkolás mindenhol könnyen ment.)

 

Itt az égvilágon senki meg nem nézte a jegyünket, meg nem szólított… így aztán eléggé el is voltunk veszve. Láttuk a sorszámokat az épületek falán, de nem mindenütt volt kiírás, hogy éppen hol is járunk, mit is látunk. Volt egy-két dolog, amit kihagytunk, mert közben még elkanyarodtunk a következő számokhoz, aztán bementünk az alagútba, az viszont elvitt az erődnek egy totál távoli szegletébe, onnan már nem mentünk vissza az elejére (a végén meg már megfőttünk, akkor már azért nem). Ez a számozás még nagyjából jó is lett volna (előfordult, hogy kimaradt a következő sorszám, de sehol nem láttuk, hogy hol lehetne), de nagyon hiányoztak a konkrét feliratok. Bármilyen nyelvnek örültünk volna, de volt, ahol egy betűt sem találtunk. Beléptem már a boltba is, de ott sem találtam szóróanyagot, ami Teresinről szólt volna. Könyveket persze lehet vásárolni, ezer félét, arra nem lehet panasz, de könyvet mi most nem akartunk venni.

Magyar emléktáblát is találtunk az erődben

Benéztünk ezer helyiségbe, amerre csak lehetett. Végigmentünk az alagúton, megnéztük az akasztófát, az emlékművet, elmentünk az erőd szinte minden sarkába.
Megint egy más arcát láttuk a történelemnek.