Nem indultunk túl korán, mondván, hogy nincs annyira messze, időben odaérünk. Sokáig jól is tudtunk haladni, a magyar és a szlovák utak rendben voltak, vasárnap a forgalom is jó volt. Aztán jöttek azok a jó kis cseh utak. Azt vártuk, hogy mikor hagyunk el egy kereket… és akkor még az a rengeteg útfelújítás is. Alig volt olyan szakasz, ahol ne osztottuk volna meg a szembejövőkkel a sávot, a bal szélen el sem lehetett férni rendesen, így is mindig azt néztem, hogy mikor viszi el egy bátor autós a visszapillantónkat. És hogy nehogy túl hamar odaérjünk, még sikerült elcsípnünk egy balesetet is. Totál leállt a forgalom, pár perc múlva jött a tűzoltó, aztán a mentő, aztán jött egy rendőr is. Attól tartottunk, órákat kell majd állnunk, de csak a helikoptert kellett megvárnunk, az gyorsan jött és ment, utána pár perccel már indult is a forgalom. A baleset meg nem is látszott annyira durvának: ráfuthatott az előtte haladóra az egyik kocsi, az volt jobban összetörve. Egy valaki ült még az út szélén, de a másik sávot nem is zavarták, ott mehettünk.
Prágában volt már egy neten kinézett parkolóházunk, amit sehogy se sikerült elsőre megtalálni. Már olyan szűk kis utcákon jártunk, ahol a gyalogosok is alig fértek el. Volt, ahol arra gondoltunk, hogy inkább visszatolatunk, de már jöttek mögöttünk is, nem volt más választás, menni kellett. Szóval így véletlenül autós városnézéssel kezdtünk az óvárosban. Többször félreálltunk, többször írtunk be új címet, de vagy útépítés miatt volt lezárva, vagy csak nem lehetett ott parkolni… aztán egyszer csak újra ott jártunk, ahol először kerestük a parkolót és ekkor megtaláltunk egy mélygarázst, ami azért nem volt agyon jelezve. Így viszont végre le tudtuk tenni a kocsit és elindulhattunk a várba.
A Károly-hídon keresztül sétálva mentünk fel a dombra, nagyon jól időzítettünk. Két perc volt még 3-ig, úgyhogy pont jöttek az őrök, egy őrségváltást máris sikerült megnéznünk. (Nem valami nagy szám.) A következő lépés a biztonsági kapu, irány a vár. Ott nagyjából mindent megnéztünk, amit lehetett, ill. az Arany utcának csak a kijáratát találtuk meg. Én azt hittem, hogy majd lentről lehet rátalálni a bejáratra, úgyhogy miután kigyönyörködtük magunkat a panorámában, kimentünk a várból. Ott csak egy borászatba tudtunk bemenni, meg sok-sok másik kis utcába, úgyhogy újra át a biztonságiakon és irány az Arany utca. Abból az irányból, ahonnan mi mentünk, csak egy wc-t jeleztek, látnivalót egy szálat sem… hát ezért nem találtuk meg elsőre.Végül ugyanott mentünk ki, ahol bejöttünk, a téren még nézelődtünk, hogy merre érdemes tovább mennünk. Egy szépséges palotát még megnéztünk, közben jött egy locsolókocsi, ami jó nagy locsolást rendezett, tömegek álltak mögé a vízsugárba, dög meleg volt.
Irány a város újra, lassan ott kell lenni a szállásnál a kulcsért. Lassan, úgyhogy egy sör/jeges kávé még belefért. Egy kanyarban leültünk egy vendéglátó egységbe, az utca túloldaláról egy másik egységből kaptunk néha a nyakunkba egy kis vízpermetet (annak volt párakapuja), piszok jól esett a nagy melegben, aztán már a lakást vettük célba. Azért a sok kis utcában egy picit megkeveredtünk, de végül odaértünk a címre. Jött a szállásadó, mentünk a lakásba és leesett az állunk. Akkora hodályt sikerült bérelni, hogy csak pislogtunk. Négy hatalmas helyiség volt, 3 szoba, a 4. a konyha, amiből le volt csípve a fürdőszoba, de mindegyik felért egy táncteremmel, akkora volt. Régi belvárosi ház, jó nagy belmagassággal, és minden emeleten csak két lakás van, úgyhogy a ház egyik oldala egy lakás, a másik oldala egy másik lakás – hihetetlen. És mindez az óvárosban, a látnivalóktól pár percre, csendes belső udvarról nyílt, szóval ez nagyon klassz volt. (Egyetlen hátrány, hogy parkolni nem lehet sem az udvaron, sem a ház előtt, de az a mélygarázs az Operánál alig 5 percre volt csak.)
Egy kis vacsi, meg pihegés után újra útra keltünk. Most az Óvárosi részben nézelődtünk (aminek a nagy részét már a kocsiból is sikerült megcsodálni). Az egyik fagyizónál megálltunk, naggggyon jó fagyit sikerült választanunk.
Aztán jött a telefon, hogy mikor érünk már oda… valami gixer folytán két helyen is volt szállásfoglalásunk erre az estére. Igaz, hogy a másik is kellett volna nekünk, de csak másfél hét múlva, most nagyon messze voltunk. Azóta sem értjük, hogy mi történt, de hiba csúszott a rendszerbe. Így még sosem jártunk.
Úgysem jártunk még sosem, hogy ott hagyjunk valamit a szálláson. Apa elindult előre, hogy idejön a kocsival, nem kell végigcipelni a csomagjainkat a garázsig. Már az első kapunál megtorpant, kulcsra volt zárva, a kulcs meg még fent. Épp azon örvendeztem, hogy milyen jó, hogy még nem csuktuk be az ajtót, mert itt állnánk a két ajtó között kulcs nélkül (az volt a megállapodás, hogy az asztalra tesszük a kulcsot, ajtót behúzzuk magunk után és mehetünk), sehova se tudnánk menni. Kapu kinyit, kulcs vissza a lakásba, ajtót berántjuk, indulás. És akkor eszembe jutott, hogy a telefonom meg bent van töltőn. Hiába mentem végig minden szobán, a szürke szőnyegen nem szúrt szemet a telefon. Ott maradt. Viszont most már nincs kulcsunk, nem tudunk újra bemenni a lakásba. Szerencsére telefonos segítséget tudtunk kérni, de így meg várni kellett fél órát. Az ilyen kalandok annyira nem hiányoztak!
Érdekes, szép város Prága, de minket azért nem szippantott be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése