Magyar részen nem történt semmi érdekes, Tiszaújvárosnál nosztalgiáztunk megint egy picit, Debrecennél kerestük a tavalyi szállásunkat, de nem arra mentünk most, úgyhogy nem találtuk.
A határon kétszer néztek útlevelet, a második kereste aput, anyut is, megtalálta a kocsiban mindkettőt, úgyhogy semmi gond nem volt, simán átléptük a határt. Átérve vettünk gyorsan matricát a román utakra is. Annyi érdekesség volt benne, hogy mindenféle pénznemben lehetett fizetni, épp csak lejben nem (forintban igen).
Nagyváradon autóval tettünk egy kört a városban, láttunk templomokat, láttunk várfalat, aztán folytattuk utunkat a gyönyörű hegyeken keresztül. Néhány útépítésbe sikerült beleszaladnunk, mivel csak egy irányban lehetett haladni, ezeknél elég sokat kellett várakozni.
Útközben Dodó szólt, hogy fáj a hasa, csak hogy ne legyen unalmas az utunk. A hányinger viszonylag hamar elmúlt, a hasfájás kitartott… Jól kezdődik a nyaralás! Még épphogy csak elindultunk!
Késő délután értünk Kolozsvárra Itt megint elég sok időt elvett a szálláskeresés. Befordultunk mi egy parkolóba elsőre, ahova a GPS vitt, de ott nyoma sem volt semmiféle szállodának. Keringtünk egy ideig, aztán bementünk egy másik szállodába, ahol még nem is hallottak erről a szállásról. Elmentünk azért ahhoz az üzletközponthoz is, amit pont ugyanígy hívnak, mint a „hotelunkat”. Természetesen ott sem volt semmi. Nem maradt más, jöhetett a telefon. Tört angolsággal sikerült megbeszélnünk, hogy értünk jön a csaj, így aztán ő vezetett minket oda, ahol először megfordultunk. :)
Kiderült aztán a turpisság: egy lakást ad ki a csaj, amit itt valamiért apartman hotelnek írtak... A lakásban talált papírokon már úgy szerepel, hogy „Works like a hotel, but feels like home”. És a papíron már csak Apartmans szerepel a cég nevében. No, mindegy, a helyünk jó, csak nem tudunk kártyával fizetni, megint nem lesz nálunk elég készpénz..
Kisebb vacsora után elindultunk várost nézni. Közel vagyunk, pár perc alatt odaértünk, de parkolót kellett keresni. Ilyen későn már akadtak helyek az út szélén is, de még mindig fizetni kellett volna. Végül addig keringtünk, míg egy szabad helyet találtunk egy ingyenes út szélén. Immár teljes nyugalommal vettük nyakunkba a várost. A Szent Mihály templomnál kezdtünk, Mátyás szoborral kibővítve. Megnéztünk még sok szép templomot, katedrálist, parkokat, szobrokat, elsétáltunk a Szamos partig, visszafelé pedig Mátyás és Bocskai szülőházát is sikerült megtalálnunk. Operaházzal zártuk a kört. Kocsival még a várfalat és újabb szép templomokat is megcsodáltunk. Jó volt így, ilyen későn már nem égetett a nap, meg még így is nagyon meleg volt. Későn értünk vissza a szállásra.
Az izgalmak fokozása kedvéért még Daninak is sikerült a szokásos orrvérzését is produkálnia.
Egyébként tényleg minden totál rendben volt ma!
Már összeraktuk a holnapi térképeket is, reggel a természetben kezdünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése