Először is megkerestük a művésztelepet, ahol a táborozók laknak majd a következő napokban, de még korán volt, úgyhogy feltekeregtünk a dombra, hogy körülnézzünk a templom körül. Pont a legnagyobb melegben sikerült kicsit ott időznünk, igyekeztünk árnyékba bújni, dög meleg volt. (Parkolókat szinte nem is láttunk olyat, ahol akad egy kis árnyék.)
Háááááááááát, amire én emlékeztem, az nem is úgy van, és hát sok mindenre nem is emlékezhetek, itt hatalmas átalakulások történtek azóta, hogy én itt jártam!
Körüljártam kicsit a Csokonai-Ligetet, a főtereket, a kisebb nagyobb árusokat, aztán mentünk vissza a táborhoz, már lehetett jelentkezni.
Gyermek a táborban, mi pedig mentünk vissza a hegyre. Árnyékot továbbra sem találtunk, de legalább ingyen parkoltunk egy kicsit lejjebb. Így is csak 5 perces séta volt az apátságig, és így kényelmesen nézelődhettünk kedvünkre.
Bár pedagógus kedvezményt nem adnak, azért a családi jegyet kiadják a mi "csöpp" gyerekeinkre is! A látogató központ is az olyan meglepetések közé tartozott, aminek híre hamva nem volt itt gyermekkoromban, most meg már filmet is vetítenek az érdeklődőknek! És jó hűvös is van bent! :)
A templommal mi gyorsan végeztünk, inkább lent, meg a kiállításoknál időztünk hosszabban. Akadtak olyan érdekességek a falakon, amik ellentmondanak néhány törileckének, de hát a különböző források ugye! (Már meg sem tudom mondani, hogy mi volt pontosan, de az Árpád-házról volt valami eltérő adat.)
Nemrég egyik ismerősöm dicsérte nagyon a Levendula fagyizót, hát megkerestük. Választékra nem lehet panasz, bőséges és ráadásul egészen különleges ízek! Nagyon tetszett, hogy mindenféle menteseket is árultak, egészen méretes adagokat adtak, de azért összességében mi annyira nem voltunk elájulva a fagyitól. Lehet, hogy már túl sokat vártunk!
Ezután következett egy kis keresgélős kaland. A remetelakásokat (barlanglakásokat) akartuk megnézni, de nem nagyon jelezték táblák. Azt egy helyi térképen már sikerült belőni, hogy kb hol kell majd lenniük a hegyen, de hogy hol tudjuk megközelíteni, azt nem volt egyszerű kideríteni. Mivel már közeledtünk a következő programunkhoz, kocsival indultunk le a partra, ahol volt egy olyan hely, ahol volt kint vagy két tábla, de olyan apró betűvel, hogy azokat a kocsiból nem tudtuk elolvasni. Így aztán kétszer fordultunk, mire meg is tudtunk úgy állni, hogy kiszálljunk és olvassunk is. Hát pont innen indult egy 15 perces kis túraút, amin sikerült végigsétálnunk. (A Ciprián forrást jelző tábla olvasható kocsiból is. Ugyanitt.)
Még belelógattuk a lábunkat a hűs Balatonba, aztán már mentünk is tovább vendégségbe Veszprémbe. Na jó, előtte még Füreden megálltunk kereket cserélni. Két nagyfiunk most gyakorolhatta élesben is a szerelés csínját-bínját, kisebb segítséggel végül elkészültünk...
Veszprémben jó nagy beszélgetés, finom vacsi volt a program, egészen késő lett, mire hazaindultunk. Éppen Veszprém határában látszott, hogy nagy a tumultus az úton, a felüljáróról már azt is lehetett látni, hogy egy teherautónyi üveggel van borítva az úttest. Azt már tudtuk, hogy erre nem fogunk hazamenni (márcsak azért sem, mert idefelé még Várpalotánál futottunk bele olyan hatalmas dugóba, hogy inkább kerülőutat kerestünk), de még nem tudtuk, merre lehet másfelé menni. Az Arénát most kívülről néztük meg kicsit hosszabban, mint ahogy eredetileg terveztük, mert GPS-t birizgáltunk. Végül Zirc felé sikerült megtalálnunk a megfelelő utat, így hazafelé még egészen új tájakat is láthattunk volna, ha nem sötétedett volna teljesen ránk.
Kép forrása: utazik.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése