Csak begurultunk Szovátára, a Medve-tó volt az első programunk. Na, itt ért pár csalódás. Szováta nagyon felkapott hely, ennek megfelelően elég nagy a forgalom, a tömeg, de hát itt van a híres tó, úgyhogy nincs mit tenni. Befordultunk az első parkolóba, még árnyékba is tudtunk állni, a bejárat csak pár méterre volt, viszont azt mondta a bácsi, hogy 15 lejbe kerül a parkoló. Persze, amikor mentünk a strand felé, láttuk, hogy az út szélén csak valami 2 lej körül lenne óránként, de már mindegy volt.
A tó bejárata még zárva volt, pedig a neten talált infónk szerint már 9-kor nyitnának. Hát, ez egy jó régi infó lehetett, mert már csak 10-kor nyitottak, ráadásul nem 8 lej volt a belépő, hanem 25. Nagyon nem mindegy!!!
Nézegettük a tavat, és hát a környék ugyan nagyon szép, de a tó maga nem volt igazán csábító. A kiírások alapján van itt még egy pár sós vizű tó, nézzük meg azokat. A Mogyorósi tó is sós, oda csak 15 lej a belépő, de olyan izé volt a víz felszíne, hogy nem bírtuk rávenni magunkat, hogy mi is megmártózzunk. Így csak megsétáltattuk a fürdőcuccainkat, megnéztük a többi tavat is, megnéztük a sóhegyeket, aztán folytattuk az utunkat. Azt persze sajnáljuk, hogy nem próbáltuk ki a nagyon sós vízen/vízben úszást. Ezt majd egyszer máskor, talán máshol, meglátjuk!
A mai napunk egy kis kitérővel folytatódott, elmentünk Parajdon át Korondra. Megnéztük a főutcát végig, a magyar nyelv emlékművét, de sokat nem időztünk itt. Én olyan fekete kerámiákat kerestem, amiket korondinak tudtam, de olyat egyetlen árusnál sem látttam...
Innen a Gyilkos-tó felé mentünk tovább. Korondtól végig fantasztikus hegyek, isteni fenyőillat, tényleg szuper volt az út. Gyergyószentmiklóson még egy egészen kicsi boltba is sikerült befutni, ahol egy kis itókát és kenyeret vettünk... Kint a parkolóban meg megnéztük egy-két vizsgavezetés elejét, végét...
A tó környéke nagyon tele volt, úgyhogy egy kicsit túlmentünk, ott végre sikerült árnyékban megállni, itt ettünk is egyet gyorsan. És gurultunk tovább a szorosig. Már a szerpentineken is ájuldoztunk, ezer és ezer hajtűkanyar, és ezeken a szűk kanyarokon bizony jönnek még a buszok is. És ezek után még jól le is szűkül az út, annyira szoros lesz a szoros...
A végén megfordultunk, leparkoltunk, aztán mentünk egy kicsit gyalog is nézelődtünk, fényképeztünk. Tovább folytattuk a csodálkozást, tényleg leírhatatlan a környék. Megmásztunk egy-két követ, lementek a fiúk a vízhez is, átmentünk egy hídon, és kattogott a gép, készült a sok kép.
Még az árusokat is boldogítottuk egy kicsit. Vettünk fenyőmézet, hecsedlit és néhány meglepetést. Az egyiket törökméznek adták, de ennek köze nincs a mi törökmézünkhöz... És vettünk nugátot is, ami szinte ugyanez a cucc volt, csak ebben volt mogyoró is. Ez utóbbi ízlett egyébként, de az előbbi nem. Jaj és de aranyos volt az árus a családunkat látva: „Egy sem leány, mind legény?” Hát, nem édes?
Kis sétálgatás, csodálkozás után elmentünk a Gyilkos-tóig. Most sem volt túl sok hely, de már akadt. Lementünk a tópartra és egy kicsit itt is csavarogtunk. (Ilyenkor a kocsiban szoktuk olvasni a keletkezéssel kapcsolatos legendákat, adatokat, és itt már jókat nevettünk, ahogy az elmúlt napok legendáit összesítette Csabi: beleszeretett, megátkozta a szerencsétlen vétlen áldozatot, kővé vált, vagy elmenekült…)
Ismét kocsiba ültünk és Csíkszeredát vettük célba. Most simán megtaláltunk mindent, csak ez a sok kanyar lassított minket, de nem igazán bántuk, olyan szép helyeken jártunk! Viszonylag korán ideértünk a szállásra. A szállodával nincs baj, nagyon szép, de a környék ma nem igazán nyerő. Az ipari negyedben sikerült foglalni. No, nem baj, úgysem nézelődünk éjjel...
Mára egy éttermi vacsit terveztünk, de hát előbb éttermet kellett keresni. Fogtuk a leírásainkat és néztük, mit érdemes alaposan szemügyre venni itt. Megnéztük a várat, sőt körbe is sétáltuk. Közben útba esett a törvényszék, láttuk a művelődési házat is, néhány szép templomot, a jégpályát, parkokat.
Aztán bementünk a sétáló utcába és ott ültünk le enni. Nagyon jó éttermet sikerült találni. Bőséges volt a választék, volt olaszos, mexikói konyha is, de lehetett rendelni csorbát, borzaskát, meg még millió kaját. A leveseket gyorsan ki is hozták, a második fogásra azért egy kicsit várni kellett, így viszont szinte egyszerre kaptuk meg a kajánkat. Nagyon jókat ettünk, egyedül a spagetti nem ízlett igazán a gyereknek, de minden más nagyon bejött.
A nap végén még egy boltot kerestünk, ami ilyen későn is nyitva van, mert elfogyott a vizünk... Így sikerült még rábukkanni a gimire, amitől még a fiúk is el voltak ájulva. Volt olyan szerencsénk, hogy még boltot is találtunk. És bár egyik GPS sem akarta elárulni nekünk, hogy hol a millenniumi templom, az egyik körforgalomnál Dani meglátott egy táblát, szóval még a templomot is meg tudtuk nézni, esti kivilágításban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése