2016/07/19

2016. július 15: Szent Anna-tó, Törcsvár, Brassó

Ma reggel már viszonylag hűvösben indultunk útnak. Megint gyönyörű hegyi utakon kanyarogtunk. Hol kinyitottuk a tetőt, hol behúztuk, olyan jó illat jött be, de néha nagyon lehűtötte a kocsit is, néha meg a nap sütött a szemünkbe. Változatos volt az idő is.

Sok-sok kanyar után megint egy kicsit rosszabb út következett, de egyik szakaszon például éppen most aszfaltoztak, úgyhogy alakul! Fent a tetőn már megállítanak, fizetni kell a parkolásért. Ha nem megyünk le kocsival, akkor csak 10 lej, de ha lent akarunk parkolni, akkor 20 (kocsinként). Mi szerencsére azt választottuk, hogy kocsival megyünk le, már nem volt kedvünk másfél km-t gyalogolni emelkedőn, márpedig ha egyszer lementünk, akkor vissza is kell majd jönni. No, de nem ezért volt szerencsénk, hanem…

Eredetileg mi csak meg akartuk nézni a tavat, ráadásul úgy tudtuk, hogy nem is szabad úszni benne. De bizony szabad! Igaz, csak saját felelősségre (ezt több táblán is tudtunkra adják), de lehet úszkálni a tiszta vízben. Kiszálltunk a kocsiból, odaértünk a partra és ájuldoztunk, milyen jól néz ki. Körben a hegygerinc, fenyvesek, szép zöld hegyoldal, még szebb kék ég, néhány bárányfelhő – pazar volt a látvány. Belenyúltunk a vízbe, szinte meleg volt (persze, a szélén csak 2 cm mély, még jó, hogy meleg). Úgy döntöttünk, ezt nem szabad kihagyni. Úgyhogy szaladtunk vissza a kocsihoz a fürdőruhákért.

Már fent is mondta a parkolós bácsi, hogy most van lent két medve, szóval vigyázni kell, ne nagyon együnk, ne hagyjunk kint kaját, stb. Amíg öltöztünk át a fürdőruhába, megint megállt mellettünk egy illetékes elvtárs és itt is szóltak, hogy étel ne maradjon az autóban, ne etessük a medvét… de mi nem is láttuk a medvéknek a nyomát sem, itt most ilyen szerencsénk nem volt. (Egyébként meg lent a parton sütögettek is többen, mégsem voltak ott a medvék.)



És akkor jött a csobbanás. Ahogy mentünk egyre beljebb a tóban, mindjárt nem volt már annyira meleg a víz természetesen, amíg el nem merültünk, addig szisszentünk párat. Aztán már élveztük, kifejezetten kellemes volt itt a pancsolás! Bírtuk volna tovább is, de már nagyjából dél lett, indultunk tovább.

Itt nem kaptunk sem lángost, sem kürtős kalácsot, úgyhogy később megint csak az út szélén néztük a parkolókat, hol tudnánk enni. Most sikerült olyan parkolóban megállni, amiben volt egy pici árnyék is, és volt pad is, csak a forgalom volt elég nagy az úton. (Ez tetszett, hogy sok parkolóban voltak asztalok, padok, még szemetes is volt a legtöbb parkolóban – ahogy beljebb mentünk az országba, sajnos az asztalos parkolók elfogytak. Szemetes meg nagyon sok helyen hiányzott, és sajnos a túrázók sok-sok szemetet elszórtak)





Ebéd után Törcsvár, a Drakula kastély következett. Ez is egy elég zsúfolt hely volt, itt már szórogatott az eső is egy kicsit, de még nem áztunk el igazán. És itt már nem sokra mentünk a magyarral. A pénztárossal angolul kellett beszélnünk, az angollal viszont mindenhol boldogultunk. Azt nem tudtam (sehol nem volt leírva), hogy meddig gyerek a gyerek, de a 14 éven alulinak sikerült gyerekjegyet venni, az még a diákjegynél is olcsóbb volt.

Ebben a kastélyban magyar felirat sem volt, de angolul ki vannak írva talán minden szobában a tudnivalók. Érdekes ez a kastély, tényleg tele kis zugokkal, csigalépcsőkkel, szűk folyosókkal, de vámpírokkal nincs tele! :)

A vár alatti vásárban még körbementünk, megnéztük a kínálatot. Itt már az árusok között is ritkaság volt, ha magyar szót hallottunk, pedig elég sok magyaros terméket árultak. A kürtős kalácsosnál is csak értette a magyart a néni, de nem szólt magyarul.


Innen Brassóba mentünk, a főtér közelében álltunk meg és csavarogtunk egy nagyot a városban. A Cenket ajánlották, hogy menjünk fel, nézzük meg fentről a várost, de először úgy tűnt, hogy nem is megy már a libegő (később láttuk, hogy de, ment még), meg hát úgy voltunk vele, hogy egy Madarasi Hargita után ez már nem hiányzik nekünk.


A főtér szép, tetszett! A környező utcák, a látnivalók jól néztek ki (Fekete templom, városháza), a sétáló utca végén most még kólát is osztogattak ingyen, ez külön buli volt.


Végül a várat vettük még célba. Autós megközelítés – úgy láttuk, hogy – jelölve volt, de mi most gyalog akartunk felmenni odáig. Nagyjából tudtuk, merre kell menni, de azért eléggé vaktában indultunk fel egy kis lépcsőn, sokáig nem is láttuk onnan a várat, már a mellette levő házakig felmásztunk és csak onnan láttuk meg, hogy tényleg jó helyen vagyunk. (A gyalogos útvonal nem volt úgy kitáblázva)

A vár már zárva volt, ahhoz már eléggé késő volt, így ezt csak kívülről néztük meg, és a várost nézegettük még onnan fentről. Elég sokat látni minden irányba a vár mellől.

És mivel már a nap végéhez közeledtünk, indultunk a következő szállásunkra, Nagyszebenbe. És ahogy mentünk kifelé a városból, szépen rá is zendített az eső. Ránk sötétedett, szakadt az eső és akkor egy körforgalom előtt megálltunk teljesen. Pár perc után végül elkezdtek kikerülni egy kamiont, az nem hajtott be a körforgalomba. Akkor még azt hittük, hogy azzal a kamionnal történt valami. Aztán rájöttünk, hogy nem! Balról még be tudtak hajtani, de kikanyarodni már nem lehetett mindenhol. Mi is csak a következő kihajtóig akartunk eljutni szerencsére, ezért mi tudtunk haladni, de a többi irányban állt a forgalom. A szembe sávok végig tele voltak, attól jobbra nem lehetett már mozdulni sem, és hát azért állt meg a kamion is előttünk, hogy legalább azon az egy kihajtón még lehessen közlekedni. Nagyszebenig szinte végig állt a forgalom. Egyszer átmentünk az autópálya alatt, azt láttuk, hogy a sztráda is áll. Azóta sem tudjuk, hogy mi történhetett, de jó nagy káoszt okozott.

Este fél 10-kor értünk a szállásunkra. Na, ez még érdekes volt. Cím megvolt, lassan gurulva az épület is meglett (ez most egy „villa” volt), de nem lehetett bejutni. Ok, akkor telefon… telefont nem veszik fel. És közben már sötét van és szakad az eső… ekkor megállt mellettünk egy taxi, kiszállt belőle pár fickó, ők beütötték a kódot és bent is voltak. Velük jutott be apa a kapun belülre, de ott sem lett okosabb. Nincs recepció, nincs házigazda, nem lehet tudni, melyik a mi szobánk. Szerencsére közben észrevette a tulaj, hogy volt hívása, visszahívott, így távirányítva mondta el, hogy melyik ház mellett milyen csőben kell keresni a kulcsot (itt is csak angolul lehetett kommunikálni) és ekkor végre behurcolkodhattunk. A hely egyébként jó volt, csak ez a megoldás volt kicsit furcsa…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése