Reggel megint viszonylag jó idő volt, mentünk Nagyszeben belvárosát megnézni, de most csak autós városnézés lett belőle. Vajdahunyadra voltunk már inkább kíváncsiak. Menet közben megint eleredt az eső, ennek nem örültünk nagyon.
Vajdahunyadig vitt a GPS, ott helyben pedig szuper a táblázás, minden kanyarban kint van a felirat, merre kell menni a várhoz! A parkoló jobbra, a vár meg balra, nem pont a vár alatt lehet megállni. Nálunk még esernyő sem volt egy darab sem. Nagy hirtelen a törülközőket tudtuk elővenni, hogy mégse ázzunk el teljesen, várnézésre még úgysem mentünk törülközőben. :)
Jóval olcsóbb a diákjegy, mint a felnőtt, úgyhogy volt egy futás vissza a kocsihoz, az ottmaradt diákért… Ja és itt a fotózásért is fizetni kell, de olyan jól néz ki a vár, hogy megéri! Már kintről is elég impozáns a látvány, bent is mutatós. (A képeken láttunk még olyan állapotot, amikor még nem volt nézőtér a belső udvaron, nekünk úgy még jobban tetszett.)
A várbörtönnél, kínzókamránál kezdtünk, aztán elindultunk felfelé. Minden toronyba, minden terembe bementünk. Az Országház terem, lovagterem az igazi középkori hangulat miatt jött be, a tornyokig vezető utak, a tornyokból a kilátás szintén klassz volt. Most még egy bicikli verseny is volt a vár körül, izgi lehetett az esőben tekerni. Nem is volt sok versenyző…
Jaj, itt voltak magyar feliratok, némelyik igen érdekes volt. A Ne bojsa torony felé ki van írva a hídra, hogy kerüljük az agglomerációt, a Drakula kastélyban az audiotourhoz volt kiírva, hogy a kamatláb 10 lej (amúgy ennyibe került az audiotuor :)), más most nem jut eszembe, de néha mosolyogtunk, azt tudom. Pedig egyébként meg nagyon füleltünk, olyan jó volt hallani a kint élők magyarját. Ollllyan ízesen beszélnek magyarul, nagyon tetszett!
Ebben az esőben szóba sem jöhetett, hogy kint együnk, úgyhogy kifejezetten kerestünk itt lángosost, de itt most nem találtunk. Itt egyébként sincs olyan sok árus, mint a korábbi helyeken (vagy lehet, hogy csak a rossz idő miatt nem telepedtek le többen?).
Még Aradot meg akartuk nézni, de már az esőtől tettük függővé, hogy egyáltalán bekanyarodunk-e a városba. Épp nem esett, amikor elértük Aradot. A vértanúk emlékoszlopát akartuk először megnézni, de a GPS nem segített, és itt sajnos táblákat sem találtunk, többször is nekifutottunk, egyik irányból sem jutottunk el a célba, pedig saccperkábé tudtuk, hogy hol keressük. Csak a Megbékélés parkjába tudtunk elmenni, és az oda vezető úton nézegettük még az épületeket, szobrokat. (Azóta kiderült, hogy nem stimmelt a térképünk, pedig ott volt a kezünkben egy papírtérkép is, a netről. Azon egészen máshol volt az emlékmű jelölve, mint ahol igaziból van.)
Hát, egy-két szép téren kívül nem sok mutatós épületet láttunk, Nagyon le van pukkanva a város. A Megbékélés parkját megnéztük, körbejártuk a szobrot, de mást itt nem is nagyon néztünk, nem volt csábító. Most nézem a neten a képeket, azért vannak itt szépségek is, mi pont a kevésbé szép környéken sétáltunk.
Az eső és egy találkozó miatt innentől kezdve sietősre vettük a figurát. A találkozó a hét közepén került szóba először, pénteken lett fix, hogy ma este lesz – nyilván ott akart lenni a gyerek.
Mivel ezen a vonalon már autópálya van a román oldalon is, itthon is, a határ is gyorsan ment most, így nagyon gyorsan hazaértünk!
Lehet, hogy még visszatérünk majd, annyi szépséget láttunk ezen az úton és tudjuk, hogy még mindig sok szépség vár ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése