2. nap: Westminster és környéke

Nagyon biztonsági játékosok vagyunk. Nem akartuk lekésni a leadási határidőt, féltünk a dugótól, úgyhogy piszok korán felkeltünk. Még reggelit sem adtak, olyan korán volt még, de nekünk – az időeltolódás miatt - még így is jó volt, egy órával tovább aludtunk valójában, szóval végre kipihentük magunkat. :)

Vittük vissza a kocsit a reptérre (akár este is visszavihettük volna, de azt előre nem tudhattuk, hogy mennyi időt vesz el a vidéki kiruccanás, mennyi ideig tart majd a közlekedés, mennyire fogjuk még bírni este, úgyhogy nem is próbálkoztunk, eleve másnapra foglaltunk magunknak buszt – mivel a busz már le volt foglalva, ezért az esti visszavitel már szóba sem került). Szóval a határidőt is tartani akartuk, és a lefoglalt buszt sem akartuk lekésni, ezért indultunk el viszonylag korán a szállodából a reptérre. Jogos volt az aggodalom. Bár az elején szuper jól haladtunk, a GPS egy alagúton vitt minket át (a Temze alatt), ami csak kétsávos volt, ennek köszönhetően már 5-6(-8-10) km-rel korábban beállt a dugó. Itt is jöttek be a bekötő utak, ez már eleve halálos, aztán az alagút miatt magasságkorlátozás is bejátszott, szóval lavíroztak az autók erre-arra. Ez a kis dugó most csak félórát jelentett pluszban, mi meg egy egész órával számoltunk, úgyhogy egy kicsit korábban oda is értünk a kocsival. A fickó beült, ellenőrzött mindent, aztán már utalta is vissza a kauciót. Ha már úgyis úgy ráértünk, körülnéztünk kicsit a reptéren is. Megkerestük a buszunkat, megnéztük az indulási oldalt, hátha csak rohanva érünk majd oda, amikor megyünk haza. Aztán jött végre a mi buszunk is. Na, ez is fapados volt, itt is épp csak befért a lábunk, de a városba ez is bevitt, úgyhogy jó volt ez. (Easy busz volt.)
A Baker streeten szálltunk ki, odáig visz ez a busz. Pont a Sherlock Holmes múzeum mellett álltunk meg, iszonyat hosszú sort láttunk előtte.

Mi metróra pattantunk és mentünk a Westminsterhez. Körüljártuk egy kicsit a parlamentet, megcsodáltuk a Big Bent, aztán a téren leültünk, hogy együnk egy kicsit. Ott az a nagy füves placc és tök üres. Mindenki ott eszik a virágágyások szélén, eldobálja a szemetet szerteszét, tök hasznos lenne pár pad, asztal, rengeteg kuka, no és egy-két wc sem ártana… (A mi könyvünk azt jelezte, hogy az apátságban majd lesz. Megkerestük… hát csak a kávézóban van és csak a kávézó vendégei használhatják. Pech. A környék összes éttermén, kocsmáján kint van a felirat, hogy a wc csak a vendégeiké. Pedig millió ember nyüzsög ezen a környéken!)
Mi az apátságban folytattuk a napunkat, ahol örömmel tapasztaltuk, hogy akár magyar nyelvű audio-tourt is kérhetnénk, de mi jobban szeretünk olvasni, úgyhogy csak az írott

ismertetőket vettük el, és olvastuk a netről összeszedett tudnivalókat is. Elég rendszertelennek találtuk az apátságot, de azért sok szépség akadt benne. Sajnos fényképezni nem nagyon lehet, csak a külső részeken engedélyezik (az pont tök jól néz ki). :) Szívesen fényképeztük volna a koronázási trónt is, de azt pont nem lehetett – helyette készült kép Anglia legrégebbi ajtajáról.
Innen a Buckingham Palota felé vettük az irányt a St James’s parkon keresztül. (Itt van wc és ingyen használhatja bárki! :) ) Ez a park nagyon él, tetszett. Mindenfelé heverésznek a fűben az emberek, vannak padok, ülőkék, szintén tele emberrel, mindenki eszik-iszik, társalog, sétál, fut, madarakat etet…

Az őrségváltást ma lekéstük a reptéri kitérő miatt, így a palotát is csak a körforgalom másik széléről

csodáltuk meg, aztán indultunk a St James palota felé. Ott meg véletlenül pont belefutottunk egy őrségváltásba, úgyhogy mégis kaptunk egy kis ízelítőt, így rögtön első nap!
Innen a Piccadilly felé folytattuk az utat – majdnem túlszaladtunk az árkádon, szerencsére Ernő figyelte az utca másik oldalát is. Végigsétáltunk ezen a csodás üzletsoron, az árkád másik végén ki is jöttünk, majd pár lépéssel később egy kis vásárba botlottunk. Ha már így jártunk, ezt is körbenéztük gyorsan, fiúk ajándéka meg is volt rögtön. :) A Piccadilly circus volt a következő „megállónk”, csak pár percig nézegettük a break-csapatot, meg a szoborembereket, meg a környék épületeit is természetesen.
Trafalgár következett. Pár fotó a térről, aztán beléptünk a National Gallery-be is. Hosszú ideig ez

nem tud lekötni minket, de azért kerestünk pár ismertebb nevet, ismertebb képet.

Még mindig maradt időnk, úgyhogy megint metróra szálltunk és a Kensington Palace-t vettük célba. London passunk volt, amivel egyrészt olcsóbb volt a belépés, másrészt gyorsabb is, hisz sok helyen kihagyhattuk a sorbanállást. Ez a palota is szerepel a pass lehetőségei között, ezért is mentünk éppen ide. Itt végigmentünk

A-tól Z-ig minden irányban, minden „útvonalon”, minden termen, szobán. Kicsit hiányoltuk a feliratokat, de aztán az egyik teremben csak megtaláltuk. Egy padra le volt rakva egy A4-es lap, azon voltak az adott teremről a tudnivalók. A végén még a parkban is sétáltunk egy kicsit, és itt is olyan mókusokkal találkoztunk, amilyenek St. Louisban laktak körülöttünk.
Már nagyjából véget is ért a nap, már ezt a sokáig nyitvatartó palotát is zárták be, úgyhogy ismét a metró felé indultunk. Sajnos hűtő nem volt a szobánkban (mi sem hoztunk magunkkal :) ), így aztán minden nap mentünk vásárolni. Most az egyik átszállásnál kerestünk áruházat. Na, ez egy elég érdekes környék volt. Éppen vége volt valami utcai vásárnak, még pont takarították el a szemétdombot, ez nem volt igazán csábító látvány. Amúgy itt aztán minden nemzetiséget meg lehetett találni!

A metró elég jól átlátható, térképpel jól használható. Mi egy egyhetes bérletet vettünk, ami minden közlekedési eszközön használható, és nekünk úgy volt jó, hogy a hármas zónáig volt érvényes. Az overground ott állt meg a szállástól kb 10 percre, ennyi séta még pont belefért a nap végén (bár az egy kicsit kellemetlen volt, hogy pont erre emelkedett az út, és ilyenkor azért már fáradtabbak is voltunk, meg minden napra jutott valami szatyor is a vásárolt holmikkal – de sajnos a mi kedvünkért sem fordult meg a domb. :) )
Amíg hazafelé sétáltunk, MMS-t kaptam a mamától. Arról a virágról és ajándékról küldött képet, amivel a fiaim felköszöntötték a névnapja alkalmából. Mi úgy jöttünk el, hogy megbeszéltük a fiúkkal, hogy melyik nap van a névnap és mi semmi többet nem tudtunk. Szóval, jól meglepték a mamát, én meg büszke voltam rájuk! :)