Kecskemét - Repülőnap

 Igazi fiús programot kerestünk, pont akkor, amikor repülőnap(ok) volt Kecskeméten. Voltunk mi már ilyen programon, nem is egyszer, de az nem hazai pályán volt. De legalább volt mihez hasonlítanunk a rendezvényt.

Már hajnali 6 órakor elindultunk, hogy még nagyjából időben odaérjünk. Pestet direkt kikerülve egészen jól is haladtunk. Már csak vagy 10 km volt hátra, amikor ráhajtottunk az autópályára. Onnan éppen tolatott vissza egy autó. Fogtuk is a fejünket, hogy lehet valaki ekkora marha... aztán észrevettük a sort, ami nemhogy lassan haladt, hanem állt. Így már mindjárt megértettük a tolatás okát. Ezt az utolsó pár km-t kerek 1 óra alatt tudtuk teljesíteni!

Végig ott voltak a rendőrök is, bár a torlódást nem tudták megszüntetni, de igyekeztek minden oldalról engedni a kocsikat, koordinálni a forgalmat. A mercedes parkolóba mentünk. A sorok szélén álló autók már akkor a reggeli órákban sem látszottak ki a por alól, ez iszonyatos látvány volt. De legalább tudtuk mi vár ránk.

Hát, ahogy azt odakint is láttuk, itt is szépen végigtereltek minket, épp csak az a lépés hiányzott, hogy

még egy kicsit jobbra, még egy kicsit balra, most jó. Az egy kicsit meglepett, hogy a neten elővételben megvett jegyeket még ki is kellett váltani, de kiderült, hogy karszalagot kapunk. Mi még itt is elég gyorsan végeztünk. És akkor odaértünk a buszhoz. Itt azért láttunk egy kis káoszt. Mi odaálltunk, ahol a sor végét gondoltuk, de ott csúnyán letorkollt minket egy egyenruhás, hogy mások is sorbaálltak, mi miért akarnánk kihagyni (nemcsak mi, mindenki, aki abból az irányból jött, ahol a mi kocsink is állt, itt akart beállni a sorba). És ekkor megláttuk a végtelen hosszú sort...
Mi valahogy elég gyorsan sorra kerültünk, viszonylag hamar felszállhattunk a tömött buszok egyikére, de hogy abból a sorból ki mennyi idő alatt jutott el a buszokig... az jó kérdés.

Már ahogy odaértünk a reptérre, megállapítottam, hogy eddig egész jó a szervezés, végig ott voltak, figyelték az érkezőket, terelték a népet. Épp csak ránéztek a karszalagokra, de csak azokat szólították meg, akin nem láttak ilyet, illetve csomagvizsgálat is csak szúrópróba-szerűen ment.

És akkor beértünk a helyszínre. Na, hát ott el voltam veszve. Még a helyszínre kitett térképekre sem volt ráírva, hogy hol vagyunk éppen, a fene figyelte, hogy melyik kapunk érkeztünk (hát, ahol lerakott a busz :)), gőzünk nem volt, hova lenne érdemes menni. Végül úgy telepedtünk le, hogy egy kivetítőre is jól rálássunk, de élőben is nagyjából látni lehessen a gépeket addig is, míg le/felszállnak (nemcsak a levegőben). Az első félóra nekünk kicsit unalmasra sikerült, soknak tűnt az az idő, amíg üres volt a levegő, úgyhogy Dodóval el is indultunk körülnézni. Így fedeztük fel a "sajtó-tornyot" és az alatta található légkondis élményakármit. Ez milyen jól jött! Ott egy kicsit elidőztünk, Dodó kipróbált egy szimulátort, aztán megpróbáltunk visszatalálni a többiekhez abban a hatalmas tömegben.

Országos hőségriadó volt, rettenetes hőség, ez a része elég borzasztó volt. Ernyőket vittünk magunkkal, meg kalapokat, naptejet, de az ernyő volt a fő megmentőnk. Előző nap direkt sütöttünk útravalót, de a nagy melegben senki nem kívánta. Épp csak a barackot ettük és ittunk, ittunk és ittunk! (Éjjel fagyasztottunk pár flaska vizet. Az még délután is jeges volt, de mindig olvadt belőle annyi, hogy inni is lehessen. Ez csodajó volt, irtó jól esett a hőségben.)
Én nem mertem betenni, pedig nekünk is van árnyékoló sátrunk, azt gondoltam, ilyen helyen úgysem engedik. Hát jól meglepődtem: volt ott minden. Napernyők, kempingszékek, asztalokkal és millió sátor. Pont olyanok, amilyet én nem mertem elvinni!

Menet közben jobban összejöttek a produkciók is, már alig volt olyan, hogy ne lenne gép a szemünk előtt, a fiúk is egyre jobban élvezték. Nagyjából jó helyen voltunk, de néha fel kellett azért állni, ha mindent látni akartak (és nem a kivetítőn).

Többször is elmentünk csavarogni. Itt sokkal nagyobb területen volt a rendezvény, mint amit mi eddig kipróbáltunk. Ebből következik, hogy sokkal több látnivaló is volt ugyan (katonai járművek, repcsik mindenfelé), de a tömeg is sokkal nagyobb volt. És a meleg is. Lajtoskocsik is álltak, zacskós vizet is osztottak, de nem tudom, meddig győzték, mikor fogyhatott el a víz. Kizártnak tartom, hogy egész napra elég lett volna, de nekünk volt saját vizünk, úgyhogy nem hiányoltuk ezt. Átmentünk pár waterspray-n is (itt láttam, hogy ez párakapu), sajna annak is épp csak addig van hatása, amíg alatta van az ember.

Itt is láttunk olyat, amiben egy jelenetet eljátszottak nekünk, itt is jött a füst - de ez csak valami képzelt támadás volt, nem a Pearl Harbor :) A fiúkat érdekelte még valami földi bemutató is, közben ugráltak az ejtőernyősök is (így egyszerre ment a kettő), és akkor mi itt mondtuk azt, hogy már szétégünk, megfőttünk, elég volt.

Ahogy a busz megtelt, indult is velünk a parkolóhoz. Mivel eléggé sor végén is voltunk, eléggé hátul is voltunk, még viszonylag jól kilátszott a kocsink a por alól. És milyen jól esett, hogy klíma is van!
Ha egy kicsivel hűvösebb lett volna, még jobb lett volna! Így se volt rossz :)!