11. nap: Skocjan-barlang

Utolsó kicsekkolásunk Olaszországban, indulunk haza, de út közben még megállunk Szlovéniában. Pár éve nagy dilemma volt, hogy melyik barlangot nézzük meg, akkor végül a Posztojnára esett a választás. Viszont azóta is bennem volt  hogy meg kellene nézni a másikat is, most jött el az ideje. :) 

Viszonylag  korán, 8 körül indultunk is, és még így is több helyen megfogott az autópálya. Az az érdekes, hogy nem is nagyon derült ki számunkra az oka. Volt, hogy teljesen meg is álltunk, aztán elindultunk és egyszer csak már lehetett száguldozni. Nem volt baleset, nem volt lehajtó/felhajtó... sose tudtuk, miért dugult be a pálya.

Még így is a tervezett időben sikerült odaérni a Skocjan-barlanghoz Szlovéniában (úgy vettük meg előző nap a jegyet, hogy hagytunk másfél óra tartalékot, hátha lesz valami gubanc az úton). Mi még le tudtunk parkolni, de nagyon az utolsó helyek egyikét sikerült megcsípnünk, utánunk pillanatok alatt megtelt minden hely, kevés a parkoló ekkora tömegnek. Mi tudtuk, hogy csak  egy jó óra múlva mehetünk majd be, de hallottunk egy magyar csapatot, akik megállapították,hogy milyen boldogok a most érkezők, nem tudják, hogy csak  2-re van jegy. (Az két óra várakozást jelentett). Vannak piknikhez is padok az árnyékban, van fast food, étterem, el lehet tölteni az időt, csak nem feltétlenül számol az ember ennyi idővel erre a barlangra.

Egy kis ebéd és jegeskávé (végre olyan fagyis, habos a jeges kávé, ahogy mi ismerjük J), után körülnéztünk még az információban, szuvenírboltban, aztán már indultunk is.  Első meglepetés akkor ért, amikor elindultunk egy hosszabb túrára – hát akkor ezért nem találtuk sehol a bejáratot, pedig kerestük mi a jegyárustól kezdve az infón keresztül mindenhol.
Hatalmas tömeggel indultunk egyébként, aztán a bejáratnál kaptuk az első eligazítást. Milyen szabályokra figyeljünk, és hogy most 4 csoportra oszlunk (érdekes, hogy mindegyiket angolul vezetik), mi az elsővel jutottunk be a barlangba, így mi egészen hamar végig is mentünk.

A barlang nekünk nagyon bejött. Az elején persze nem nagyon értettük, hogy miért rohanunk csak úgy végig sok-sok termen, máshol egy csomót mesélnek a cseppkövekről, mindenféle fantázianeveket hallunk a különböző formációkhoz, itt meg ezeket két mondatban elintézték. Aztán eljutottunk a nagy teremig, ahol megígérte a csajszi, hogy hamarosan még jobban leesik az állunk, akkora termet fogunk látni. Így volt.

Bár nem értettünk 100%-ban mindent, de a nagyját igen, ő is ezt a külföldiek által beszélt angolt használja, mi is, jó volt. A vezetett rész kb 1 órás program volt, itt el is köszönt tőlünk a csaj.

A végén mi a 3. utat választottuk, ahol már nem vezetnek minket, itt már csak visszaküldenek a parkolóhoz, azt azért elmondta előtte a vezetőnk, hogy melyiken mire számítsunk. A legnehezebbnek mondott út sem igazán nehéz, csak  nem szabad nagyon sietni, meg kell állni minden szépségnél és gyönyörködni. Az utolsó lépcsők húzósabbak annak, aki nincs  nagyon edzésben, de túlélhetők.

Még egy szlovén tankolás és egy kis vásárlás, aztán már csak utazás hazáig. Szlovéniában is hasonló a helyzet az autópályával, mint Olaszországban. Néha megállunk teljesen, aztán simán száguldunk, amikor beindul végre a sor. 

A határ előtt nem sokkal cseréltünk, ekkor már én is be mertem ülni a kormány mögé, ekkor már tényleg nem volt nagy forgalom és különben is, már hazai pályán jöttünk.

Itthon egyeztettük legifjabb gyermekünkkel az utazásaink tapasztalatait, ő is hazaért a nyaralásból a napokban. J

És akkor most kipihenjük a nyaralást J