Reggel viszonylag korán keltünk, hogy időben bent lehessünk a városban, megelőzve a tömeget, meleget.
Ezen a szálláson volt reggeli, szinte nyitáskor ott voltunk. Így még nem jártunk: végigmentünk az asztalon egyik végétől a másikig és sem vajat, sem sajtokat, sem felvágottat nem láttunk. Már meg is reggeliztünk, csak itókáért mentünk vissza, akkor láttam valakinek a tányérján ilyesmiket. Kiderült, hogy volt még egy asztal... (az étkező egy egészen másik sarkában).
Bent Bolognában a Centrale vasútállomásnál van
egy fizetős parkoló (kiszámoltuk: ha itt fizetünk, olcsóbban jövünk ki, mintha
tömegközlekedünk), reggel még hely is volt. Innen besétáltunk a belvárosba,
annak is a közepébe. A Neptun-szobornál álltunk meg először, aztán lépkedtünk
tovább a Piazza Magiorre-ra, ez azért így kissé csalódás volt. Körben tök szép
épületek, de a tér tele rakva széksorokkal, kivetítővel... sokat elvett a
látványból. Benéztünk a palotába, bementünk a bazilikába, aztán sétáltunk
tovább. Megcsodáltuk az ikertornyokat, majd kerestük a Santa Stefano bazilikát.
Azt olvastuk, hogy nehéz megtalálni, hát ezt nem értjük. Szinte belebotlik az
ember, ha sétál ezen az utcán. Aztán persze kiderül, hogy ha jobban körbe akarjuk járni (pl az udvart is), akkor valóban keresgélni kell. Ha csak egy templomba akarunk benézni, akkor hamar találunk egy bejáratot.
Bementünk az egyetem épületébe is, nekünk nem volt könnyű itt sem megtalálni, hogy pontosan melyik épület az (de nem hagytuk magunkat, meglett J). Még sétáltunk kicsit a szűk kis utcákon, majd elindultunk a kocsi felé. A pályaudvar közelében van egy falmaradvány, amire sajna csak olaszul írták ki, hogy micsoda, mellette viszont egy szép parknak látszó bejárat, hatalmas lépcsőkkel, megmásztuk, de ez is meglepett. Fent nem igazán van park...
Gyönyörű utakon tekeregtünk Firenzéig.
Direkt nem mentünk autópályára, lássunk is valamit a világból, láttunk. Igaz,
hogy így lassabban haladtunk, de ez az út igazán látványos volt, megérte.
Firenzében elfoglaltuk a szállást, de épp
csak lepakoltunk, aztán indultunk is be a városba (és ekkor itt az emeleten
máris magyarokba botlottunk, amúgy elég sokakkal találkozunk mindenfelé).
Itt most elővettük a maszkokat is, mert a járvány miatt itt még (már megint?) használni kell, persze nincs mindenkin, akin van, azon sem feltétlenül az állítólag előírt ffp2-s.
Kipróbáltuk a helyi villamost, a szállástól sincs messze, bent meg kifejezetten közel szálltunk le a látnivalóktól. Először a Pitti-palotát vettük célba, hát döbbenet. Azt a sok betont, aszfaltot igazán lecserélhetnék valami növényzetre, sokkal barátságosabb lenne a tér, ebben a nagy melegben pedig milyen jól jönne némi árnyék. Így a tér üres, mindenki bújik a szomszédos utcák árnyékos részeibe, a sorok viszont hosszan kígyóznak a jegypénztáraknál. Átmentünk az Öreg-hídon, észre sem vettük, hogy hol kezdődik, csak a tömeg lett sokkal nagyobb. A híd túloldalán vettünk egy fagyit, azzal húzódtunk ismét árnyékba, így botlottunk bele a Da Vinci kiállításba. Bementünk még a térre, a Piazza Della Signoria-ra. Itt volt lehetőségünk kicsit ejtőzni is, mellettünk voltak az ivókutak is, előttünk a szökőkút is, így el lehetett viselni. J Bekanyarodtunk még a piacra is, bár maga a piac már bezárt, mire odaértünk, fent a kajáldák még működtek. Megcsodáltunk itt is kismillió templomot, sok-sok csodás épületet, aztán elég lett a melegből is, tömegből is, itt már rengetegen voltak.
Visszafelé ismét villamosoztunk egyet,
aztán örvendeztünk, hogy nálunk (Magyarországon) most nem kell a maszk, iszonyat ebben a
hőségben. (Nem mintha otthon sokat tömegközlekednénk mostanában...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése