A kínálat nagyon hasonlít az otthonira, bár a péksütiknél megakadtunk egy kicsit, nem tudtuk, hogyan kell kivarázsolni a kiválasztott zsemlét a rekeszből, úgy lestük le egy helyitől, mit csinál a hosszú nyelű szedővel (kilökte oldalra, ott lehetett aztán megfogni),
Ma inkább autópályát választottunk, hogy
haladjunk is. Még Firenzénél hatalmas volt így is a tömeg, kicsit meg is
ijedtem, hogy így hogy fogunk mi odaérni Rómába, ha ekkora dugók lesznek
mindenütt. Nem voltak. J
Rómának meg még egészen a szélén van a
szállásunk, nem kellett bent kavarogni a nagy tumultusokban (bár itt meg
útépítések nehezítették a forgalmat). A szállodánál egy fia szabad parkoló
nincs, ahogy erre számítottunk is, úgyhogy mentünk a metrómegállóhoz, ott már
kinéztünk egy P+R-t. Még üres helyet is sikerült egészen közel (tető alatt) megcsípni. Aztán
elsétáltunk a következő megállóig, hátha ott is át tudjuk venni a Roma Pass-t.
Előre megvettük ugyanis neten, de ezt a megállót nem lehetett kiválasztani a
legördülőből, ami nekünk közel volt. Gondoltuk, attól még hátha ideadják. Hát, nem adták. Ha itt
helyben akartunk volna venni, akkor meg
simán tudtak volna adni... Hiába gyalogoltuk körbe a síneket, utakat, nem úsztuk
meg, kellett venni metrójegyet is, hogy elmenjünk a kiválasztott megállóhoz. Ott
meg ahelyett, hogy csak átmentünk volna a másik vonalra, ki kellett menni az utcára, ott
keresgélni (itt is van ám másik ilyen pass-árus is, de nekünk csak a konkrét
iroda lesz jó, ott lehet átvenni a mi passunkat). Végre megvan az iroda, megvan
a pass, innentől szabad a pálya. Kis ebéd után elindultunk a Szent Péter térre.
Szinte pont délben voltunk, árnyék sehol, tömeg annál nagyobb. A téren persze
ez eloszlik, még elveszünk a hatalmas területen. Még a hosszan kígyózó sorok is
gyorsan fogynak. Biztonsági ellenőrzés (ellenőrzés??? – talán ha valakinél sípolt
volna a kapu, de a csomagokra vajon ki nézett rá?) Sikeresen átértünk, pedig
akkor jutott eszembe, hogy a tatyómban ott a mini bicskám, nem volt gond. Vizet
öntötték ki többen is, de ki is volt írva, hogy vizet lehet bevinni a bazilikába
(ebben a hőségben nem csoda). A következő kanyarban osztanak lebernyeget az
alulöltözött turistáknak, mi jók vagyunk. Ezután válik kétfelé a sor, vannak,
akik a kupolába is fel akarnak menni, mi csak a templomba. A méretek már a
téren is mellbe vágtak, itt aztán még inkább.
Kifelé jövet készült pár fotó az őrökről,
aztán indultunk volna megnézni a vatikáni utcákat, hát azt nem lehet. Akkor
irány az Angyalvár. Ez volt az első belépésünk, itt még ingyenes volt a
belépőnk. Az elején irányítanak, csak adott irányba mehetünk, aztán a
kiállítás után már nem egyértelmű. Fentről pazar a kilátás, és meglepődtem, de
nem volt olyan durva a feljutás, ahogy vártam. Lentről nézve úgy tippeltem, kb
megfulladok, mire felmászom ilyen magasságig, de nem. Az emelkedő egy része még
nem lépcsős, az elején elég hűvös is a folyosó, mondjuk a végén meg durván jön
a meleg. Érdekes építmény, jó volt megnézni.
A tervezett programunk itt borult. Ahogy
számolgattuk, hogy mi fér még bele a mai napba, mi nem, inkább Caracalla termáit
választottuk, az még biztosan elérhető volt nyitvatartási időben. A méretek már
az ókorban sem voltak semmik. Megtorpantam, amikor az egyik kapun belépve elém
tárult a látvány. Ezt gyorsan körbe lehet járni, nincs nagy tömeg. A nap utolsó
programjaként megnéztük még a Circus Maximust, ahol egyes tanítványaim
szerint autóversenyeket szerveztek az ókorban (esküszöm, én kocsiversenyt
tanítottam nekik). Itt nagy munkák folynak, úgyhogy annyira nem lehet belelátni
a régi pályát, de legalább közelről is megnézhettük).
Visszametróztunk a szállásra, parkoló persze
most sincs közelebb, úgyhogy csak a csomagokat dobtuk le itt gyorsan, a kocsi
ment is vissza az előző parkolóba, most már bőven van hely, a dolgozók már
hazamentek.
Még több Róma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése