A metróhoz már felkészülten érkeztünk, mutattuk a Nápoly Pass-t, de ma nem volt
nyitva egyik beléptető sem, úgyhogy azt mondta a hölgy, hogy akkor lépjük át :)
Kicsit korábban beértünk a városba, még nem tekerhettünk, de már elsétáltunk
arra felé, megnéztük, hogy merre lenne majd jó bringázni (Nem nagyon van itt
olyan utca, ami kifejezetten alkalmas lenne rá, még így a vasárnap délelőtti
időszakban is tele volt mind.). Előttünk egy csoport kapott bicót, aztán
minket is meglátott a pasi, így végül nem is kellett kivárnunk a hivatalos
nyitást, előbb megkaptuk a bicikliket.
Az első próbánál rögtön megijedtem,
annyira húzott, nem számítottam rá... Az első fél órában még tekeregtünk,
letértünk a főbb útvonalról, így sikerült néha üres utcába is befutni, de
visszafelé végig egyenesen jöttünk, na, akkor azért kellett kerülgetni a
gyalogosokat rendesen. Nekem nem is sikerült igazán. És még így is gyorsabb
volt a visszautunk (egy órás volt a bérlésünk, fél órát mentünk, azt
gondoltuk, hogy akkor fél óra kell a visszaútra is). Maradt még negyed óránk.
Ekkor már csak a szomszédos téren mentünk pár kört, csak azért, hogy az
elektromos bringákat kihasználjuk még, bulis volt hegynek felfelé is lazán
tekergetni, mindenféle erőlködés nélkül.
Leadtuk a bicikliket és indultunk a következő programra. Elég gyorsan odataláltunk, még a déli csoporttal is le tudtunk volna menni, de ezt nem mertük bevállalni, úgyhogy csak 2-re foglaltunk jegyet. Így viszont maradt még annyi időnk, hogy kényelmesen megebédeljünk. Ma is pizza/tészta volt a menünk, és ma kaptunk a végén két löttyöt is a cég ajándékaként. Az egyik valami dinnyelikőr lehetett, a másik meg a kanalas orvosság gyerekkorunkból, csak ez szép kék volt. :) (A kaja egyébként finom volt, a hely most érdekesen alakult. Direkt nem a fő vonalak menténk nézelődtünk, hátha kicsit nyugisabb, de itt ezekben az utcákban is folyamatosan jöttek a motorok, autók, gyalogosok.)
A földalatti Nápolyra
fizettünk be, lementünk "egy-két" lépcsőfokot. Elég jó túrát tartott
nekünk a pasi, bár mindent azért nem értettünk, de a nagyját lehetett követni.
Iszonyú keskeny kis folyosókon keresztül kellett másznunk többször is, hogy
eljussunk a következő nagyobb terembe, írják is, hogy csak ilyen-olyan
testalkattal, edzetten vágjunk bele (ez utóbbit nem értem, annyira azért nem
volt megerőltető).
Délutánra már csak a
Régészeti Múzeum volt hátra, mentünk egy kicsit metróval is (ez a Nápoly passz
nem igazán jó, nem érvényes a teljes metróhálózatra, nem mindenütt tudnak vele
mit kezdeni, ld átmászás a beléptetőn, nem jó túl sok helyre - vagyis azok
közül a helyek közül, ahova mi menni akartunk, kevésnél volt használható), most
másik vonalon, erre még nem jártunk, úgyhogy más tereket, más utcákat is láttunk. Pl megnéztük a
királyi palotát, a Dante téren az emlékműveket.
A múzeumban is Pompejit kerestük elsősorban, de az épületben nem nagyon volt arról térkép, hogy mi hol található, a bejáratnál felajánlott online map pedig nehezen töltött be az épületben. Azért a nagy Pompeji maketteket sikerült megtalálni, és még nézelődtünk egy kicsit a többi teremben is.
Hazafelé már a szokásos metró felé indulva sikerült olyan boltot is találnunk, ahol adtak gyümölcsöt is, péksütit is (ilyennel ma egész nap nem találkoztunk), úgyhogy a vacsora is rendben, készülhetünk a következő útra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése