Kicsekkolás után megint egy lepakolás a ház elé, én őriztem a csomagokat, Ernő pedig ment a kocsiért (ez egy elég olcsó parkoló volt, és még árnyékban is állt a kocsi végig). Így végül megúsztuk a cipekedést is, a közlekedés is teljesen jó volt.
Ma Tivoliban kezdtünk. Frissen, kipihenten, még alig-alig napsütésben egészen más élmény a sok rom között sétálni, mint a nap végén, fáradtan, izzadtan. Ma szinte minden sarokig elmentünk, szinte az egész Hadrianus kertet megnéztük (persze, ez lényegesen kisebb is, mint Ostia Antica területe). A makett alapján még annál is nagyobb volt, mint amit most be lehet járni, pedig már így sem kicsi. Klassz volt, érdemes volt eljönni.
Még mindig kerestük a péket, de ahol a gps jelezte, ott nem láttunk semmit a kocsiból, megállni meg nem nagyon lehetett. Cserébe viszont tudtunk tankolni. Az előző kútnál rájöttünk, hogy hogy működik a tankolás (vagyis inkább a fizetés), hát itt ma nem úgy működött - jött egy kutas, segített. Lehúzta a bankkártyát, aztán ő fizetett készpénzzel az automatának, mert a kártyás fizetés itt nem működik :) (Nincs ám kiírva.)
Irány Nápoly. Ma megint autópályán, ma inkább haladni akarunk. Az elején még azt hittük, hogy nem is lesznek sokan, de aztán többször is nagyon besűrűsödött a forgalom, nem lehet megúszni. A nagy hegyeket az autópályáról is jól lehetett látni.
A várost szinte nem is érintettük, annyi gyorsforgalmin jöttünk át. Már ezeket a fizetős kapukat is kitanultuk, pedig mi is majdnem úgy jártunk, mint ma előttünk a német srác (biztosan nem várta meg, míg zölden jelzett a kártyánál a lámpocska, így meg nem nyílt ki a sorompó), de ma új jelenséggel találkoztunk. Gombnyomásra kinyílt egy fakk és mehetett bele az 1 euro.
A szállást itt elég korán el lehetett foglalni, úgyhogy a legmelegebb órákat ma sziesztával töltöttük, aztán felkerestük Olaszország 3. legnagyobb amfiteátrumát, a Flaviust. Rendes volt a pénztáros, szólt előre, hogy most le van zárva sok minden, így is akarunk-e jegyet venni. Akartunk. Alulra be lehetett menni és az egyik felét kívülről is körbe lehetett járni, épp csak az arénára nem nyílt normális rálátás.
Ezután megpróbáltuk megkeresni a Solfatara vulkánt, meg is álltunk a már bezárt kemping mellett, a képek alapján jó hegyet néztünk, de mi semmit nem láttunk. (Már nem látogatható úgy, mint pár évvel ezelőtt, erre nem is számítottunk, de legalább egy icipici vulkáni élmény, némi füst, gőz... Semmi nem jutott.)
Ma a metrót próbáltuk még tanulmányozni (csak papíron), hogy holnap már tudjuk is használni, de lehet, hogy inkább kocsizunk itt többet is, nem úgy, mint Rómában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése