Ma reggel igyekeztünk a Colosseumhoz, bár nem sok esélyt láttunk rá, hogy bejussunk. Azt ugyanis olvastuk már a neten, hogy előre kell foglalni online, amit mi már otthon meg is próbáltunk, de azon a weboldalon, amit a magyar oldalon ajánlottak, ezekre a napokra már egyáltalán nem volt szabad időpont. Gondoltuk, azért egy próbát megér, legfeljebb elhajtanak minket a fenébe. Még alig volt sor, nyitás előtt negyedórával ott voltunk, úgyhogy kezdtünk reménykedni, nincs tömeg, csak beengednek... Kezünkben a Roma pass, indulunk befelé, de sajnos visszafordítottak, hogy online kell regisztrálni, nézzük már meg a táblát. Megnéztük, ezt a weboldalt nem ismertük. Itt simán lehet időpontot foglalni még mára is, csak nyilván nem a nyitásra, kicsit majd várnunk kell. Innentől kezdve nem értjük, miért nem lehet bemenni, ezt egy kasszában is meg tudnák csinálni, nem kellene mindenkinek magának kikeresnie, hogy mit kell csinálni a kedvezmények érvényesítéséhez pl (hozzánk odajött egy orosz csajszi, hogy ő most használná először a kártyát, ez pedig ingyenes, de neki le akarja vonni a teljes árat, mit kell most csinálni – mi ekkor még azt kerestük, hogy hol lehet egyáltalán foglalni, még nem tudtunk neki segíteni). A várakozás idejét arra használtuk fel, hogy körbejárjuk a Colosseumot, kintről csináltunk pár képet, aztán lassacskán be is mehettünk. Bent ott a sok kassza, mind zárva... Az elején egy kicsit káosz van a nagy tömegben (ja, itt is van biztonsági ellenőrzés), a csoportokat szinte lehetetlen kikerülni, de aztán végre eloszlik a sok-sok látogató és már lehet mozdulni is. Irányítva van a látogatás, fent kezdődik a „túra” az emeleten, aztán lehet haladni szépen körben, aztán lefelé. Ebben az építményben sokkal több dolog maradt fent az aréna területén, mint amire Pulából emlékszem, de pl a nézőtérből szinte nem is maradt ülő rész.
Innen átsétáltunk a Palatinus dombra, itt
is volt pár meglepő méret, amennyire tudtuk körbejártuk. Több olyan helyre is
sikerült eltekeregnünk, ahonnan nagyon jó rálátás nyílt másik részekre, pl a
Forum Romanumra. És amikor azt hittem, hogy felülről már jól megnéztük, akkor
lementünk és megint tátva maradt a szám, hogy mi minden rejtőzik ott még, amit
nem is érzékeltem az előző helyről. Körbejártuk ezt is, aztán a Capitolium felé
indultunk el, ahol belebotlottunk egy újabb jó „kilátóba”, innen még többet
lehetett látni, még jobban megvolt egyben a Forum Romanum.
A Capitoliumot csak kívülről csodáltuk meg,
a lépcsőkön leérve megkerestük, mit látunk balról (Marcello Theatro), mit
látunk jobbról (II. Vittorio Emanuele emlékmű), majd tekeregtünk tovább a kis utcákon a
Pantheon felé. Itt már kicsit ijesztőnek tűnt a sor, néztük is, hogy esetleg
van-e skip the line a Roma Passra, de aztán kiderült, hogy ide nem is kell
belépő, a sor pedig nagyon gyorsan halad, nem kellett sokáig a napon állnunk.
Irány a Trevi-kút. Láttuk a falon a táblát,
gondoltuk, hogy akkor ez lehet a legközelebbi látnivaló. Menet közben egy
tüntetés keresztezte utunkat. Először úgy tűnt, hogy itt nem fogunk tudni
továbbmenni, de kiderült, hogy ők az úton nyomulnak, nem zárják el a teret (épp akkor kezdtek nagy
kiabálásba, amikor elénk értek, ment a "vaffankulo" rendesen), de aztán csak
kihasználtunk egy kis rést a tömegen és már át is értünk az út túloldalára, ott
már simán lehetett haladni tovább. A kútnál természetesen hatalmas a tömeg, de
sikerült lejutni a vízig. Indulás tovább a Spanyol lépcsőig, de közben leültünk
egy pizzára. Hangulatos kis étterem volt, kaptuk a nyakunkba a párát, és még a
pizza is finom volt.
A lépcső is megvolt, innen indultunk tovább Ostija Anticara. A tömegközlekedés sajnos valóban tömeg, a melegre sem lehet panasz, ezt egy kicsit nehezen viseljük, de hát nyár van, tudjuk. Minden csapnál megállunk, hűtjük magunkat.
Ez az ókori település hatalmas területen fekszik, képtelenség mindent bejárni, nem is próbálkozunk már. Amit tudunk megnézünk, megmászunk, és úgy tervezzük, hogy egy jeges kávéval feltöltődünk kicsit. Lehet, hogy a járvány áldozata lett a kávézó is, mert a táblákon még hirdetik, hogy van, de a valóságban már nincs nyitva, cserébe kiraktak egy kávéautomatát. Kanyargunk hát tovább a romok között, aztán indulunk vissza a városba. A Piramyd megállónál úgyis át kell szállnunk, megnézzük a piramist és ha már ott van, a San Paolo kaput is, és keresünk egy kávézót is. A jeges kávé után már csak egy kis hűvösre vágyunk, meg egy kis pihenésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése