Megettük utolsó édes reggelinket Nápolyban, aztán elindultunk északra. Már Nápolynál beragadtunk egy-két dugóba, Rómáig aztán volt baleset (bár mi inkább csak a torlódást láttuk), volt még pár olyan lehajtó, ami rendesen megfogta a forgalmat, Róma után már könnyebben haladtunk.
Ma Orvietoban kezdtük a programunkat. Már lentről érdemes megcsodálni a várost, jól néz ki a dombtető. Beérve, aztán el sem hittük, hogy ekkora utcákra autókat is beengednek (nemhogy beengednek, de többre mindkét irányból is :) ). Egészen közel a látnivalókhoz is lehet még parkolni. Elindultunk a dóm felé, de mielőtt nagyon belemerültünk volna a nézelődésbe, inni akartunk egy jegeskávét. Ezekkel itt nincs szerencsénk. Az első valami koktél lett, a következőben már volt tej is, kávé is, meg jég is, de tejszín, fagyi még véletlenül sem. Ma már próbáltuk körülírni, hogy hideg kávé, fagyi, hab, minden, erre mondott valami nevet a srác, ami szerinte krém, meg jeges, meg kávés, hát ez egy nagy pohár hab volt némi jéggel hűtött kávén. A mellettünk lévő asztalnál valószínűleg lattet rendeltek, kaptak egy pohár tejet (az itallapon a kávék között szerepelt a latte, de megmagyarázta a srác, hogy latte jelentése, tej).
Szóval most már városnézés. Elsétáltunk egészen az erődig, ahonnan nagyon jól belátni a környéket, mondjuk a környék pont nem annyira szép, mint ez a város, de tényleg jól körbe lehet nézni. Egyik úton bementünk az autóval, másik úton lejöttünk idáig gyalog a "kilátóig", vissza egy harmadik úton sétáltunk, ennek a városnak ez a hangulat a lényege, szerintünk. Nápoly után hatalmas a kontraszt, sokkal kevesebb ember, tisztaság. Élmény volt. A parkolóból aztán megint irtó szűk utcákon tekeregtünk ki, csúcs volt.
Ma csak egy árnyékos útszéli megállót tartottunk, itt ebédeltünk, igyekeztünk még Saturniaba. Ahogy haladtunk át a tekergős hegyi utakon, már láttuk, hogy egyre jobban beborul, ott a távolban már villámlik, esik is, aztán mi is beleszaladtunk. A hőmérséklet esett vagy 10 fokot, szakadt az eső, néha igen csak méretes pocsolyákon hajtottunk keresztül, és akkor már úgy tűnt, hogy esőben fogjuk elérni a célunkat. Ez sem zavart volna, hiszen tudtuk,hogy meleg a víz, úgyis vizesek leszünk, nem zavar, de mire odaértünk, el is állt az eső. Ezt a helyet mindenképpen meg akartam nézni élőben is, ez már a képekről is nagyon tetszett. Amikor először megpillantottam élőben, már nagy volt az öröm. Jól ki van alakítva a közelben egy fizetős parkoló, onnan kell csak egy kicsit sétálni és már lehet is pancsolni. (Ahogy hajtottunk be a parkolóba, pont jött ki egy kocsi, néztem is, hogy hogy kanyarodik, nem fogunk elférni egymás mellett, de pont azért jött közel, hogy elérjük, ideadta a parkolójegyét - itt is működik, akinek még nem járt le, továbbadja.. mi is akartuk, még utánunk is mehetett volna vele valaki, de nem jött szembe senki, mi már későn voltunk ott). A vízesés, medencék, az egész "pancsolda" gyönyörű látvány, a víz hőfoka pont kellemes. Az első lépéseknél még szúrósnak tűnik az alja, de aztán hozzá lehet szokni. Mi felfelé mentünk, úgy ültünk le, hogy masszírozza is a hátunkat, de itt hatalmas a sodrás, itt nehezebb egy helyben maradni, úgyhogy átfordultunk a "medence" másik oldalára, ott meg jól el lehetett terülni, heverni. Egyszer csak kisütött a nap. Ez nekünk nem jó hír, meg ne égjünk, indultunk egy másik placcra, az árnyékba. Ekkor megszólított egy magyar hölgy, hogy ugye mi esztergomiak vagyunk - nem pont, de ott dolgozom, ez stimmel. Honnan ismerhetjük egymást. Ő egy másik suliban dolgozik, meg is van a kapocs. :) Ezután még egy pár megszólalt, hogy ezen a szinten ezek szerint csupa magyar tartózkodik? :)
Pisa volt a mai végcél, autópálya nélkül ez elég nagy kihívás volt. Egyrészt a gps olyan utakra vitt, ahol már két autó el sem fért egymás mellett, másrészt volt némi forgalom is, de ha forgalom épp nem is, akkor körforgalom biztosan. Cserébe láttunk valamit az olasz településekből, a gyönyörű leander-sorokból, szóval a látvány kárpótolt.
Pisában elfoglaltuk a szállást, és mivel itt tök közel volt a központ, bementünk még a Csodák terére. Esti fényben még nem csavarogtunk, itt most igazán közel van minden, most megtettük. Reggel már tudjuk merre menjünk, le ne késsük az időpontunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése