Ma ismét szállodás reggelivel kezdtük, itt hiába tekeregtünk, sehol nem találtunk még egy asztalt a felvágottakkal, csupa édes cucc volt a választékban. A cappuccinojuk finom volt. :)
Elég korán indultunk, sehol nem volt még gáz a forgalom, alig volt autó a parkolóban a narancsfák alatt, sőt még nem is volt nyitva Pompejiben a romváros. Itt akartuk aktiválni (vagyis szerintünk aktiváltuk is) a Nápoly kártyát. Online jeggyel másik sorba lehetett állni, de ez nem számított online jegynek, ezzel oda kellett menni a pénztárhoz. Egyik küldött a másikhoz, másik a harmadikhoz (csak egy pénztárost hagytunk ki a sorból :)), mire végre bemehettünk. Ekkorra már voltak páran rajtunk kívül is (többek között egy magyar csoportot is hallottunk), de bent a nagy városban, még jócskán elvesztünk. Mi a Villa dei Misterinél kezdtünk, szóval nagyjából legyalogoltunk a térképről, mire onnan visszaértünk az utcák közé, addigra megfejtettük az utcatáblákat is, így már simán tudtuk követni a bejáratnál összeszedett kis térképen, hogy hol jártunk. Egy-két helyen nem stimmelt a leírásunk, meg a helyszín, lehet, hogy a járvány miatt történt pár változás. Megnéztük az amfiteátrumig az egyik oldalt, visszafelé a másik oldalt, a színházat, mozaikos házat, stb. Az antiquariumban zártuk a délelőtti túránkat. Szinte mindent megnéztünk, amit terveztünk, de volt olyan helyszín, amiről olvastunk, az adott helyen viszont nem volt semmi, vagy csak zárva volt (több helyen is számolták a belépőket, létszámlimit volt, olyan is volt, hogy arra a látnivalóra külön nyitvatartás volt kiírva, mi délelőtt voltunk ott, de csak délután lehetett bemenni). Nagyon tetszett a hely így is, hogy nem győztünk minden egyes látnivalót megnézni. A nagyját végigjártuk egészen közelről, volt, amit már csak távolabbról és persze voltak kihagyott házak is, ennyit győztünk.
Még több Pompeji
Innen Amalfi felé indultunk, most megint a "fő, hogy utazunk" volt a szempont, ráérősen tekeregtünk (nem keveset) a nem fizetős szerpentineken. Gyönyörű a környék, de nem élnék itt semmi pénzért. Ezt a közlekedést nem hiszem, hogy meg tudnám szokni. Fentről már néztük a házakat, utcákat, a tenger is egyre inkább ott volt a szemünk előtt, megállni persze nem lehet. Nem is nagyon bántuk, ebben a melegben, tömegben. Látványnak nagyon jó volt maga az út is, a városka is, csodás a tenger is, de csak így látványnak, többre mi nem vágytunk. Tengerparti kört terveztünk, mentünk volna tovább a parti úton, de egy kereszteződésben nagyon fütyült a rendőr néni, hogy csak balra mehetünk, nem volt más választásunk.
Azért a hegyi utak sem voltak rosszak, az elején jó kis sort is kifogtunk, de aztán egyre jobban eloszlott a tömeg.
Még időben visszaértünk Nápolyba, úgyhogy elmentünk, leteszteltük a metrót. Találtunk jó kis parkolóházat az egyik megálló mellett, onnan indultunk be a központba. Itt már néztük, hogy mi lesz a Nápoly passzunkkal. Megtaláltuk a metrónál a kódolvasót, de sehogy nem fogadta el. A személyzet nem tudott angolul, de rendes volt a pasi, utánunk küldött egy fiatal lánykát, aki beszélt angolul, ő próbált segíteni, de folyton hibát jelzett, a telefonon meg azt láttuk, hogy még nem aktív a kártya (de hát délelőtt már használtuk, nem értjük mi van). Mindenesetre be tudunk menni a nyitott kapun, még abban is segítettek, hogy hova akarunk menni, akkor jó oldalon állunk, úgyhogy bejutottunk a városba. Ott megint kártya-ellenőrzés, ott sem megy. Egyik pénztár, másik pénztár, mindenki azt mondja, hogy azzal csak menni kell. Újra próbáljuk, nem megy. Elküldenek az információhoz, ott szintén nem tudnak angolul, de sikerül kihámoznunk, hogy nem is kell beolvasni a pass-t, csak kopogjunk a személyzetnek, mutassuk a telefonon a kódot és már be is engednek... Amikor otthon megvettük ezeket a passzokat, azt gondoltuk, hogy Rómában még nagyon bonyolítják ezzel az itt vedd fel, úgy vedd meg, stb mókával, de most rá kellett jönnünk, hogy Rómában ennyi volt csak a gubanc, hogy meg kellett szerezni a kártyát, utána már ment minden simán. Itt letölthető alkalmazás van a passhoz, csak éppen sokkal nehézkesebb használni. Reméljük, azért a végén azt számolhatjuk ki, hogy tényleg megérte.
Ha már a metró-kérdést kipipáltuk, menjünk, nézzük meg a biciklikölcsönzőt, holnapra van egy foglalásunk, csak semmit nem írtak vissza. Nincs messze a megállótól, úgyhogy én itt kész is voltam. nem tudom elképzelni, hogy én ezeken az utcákon majd biciklizzek. Ráadásul csak fél 11-kor nyitnak, pont jóóóóóóó idő lesz a bringázáshoz itt lent délen.
Még elsétáltunk a várhoz (az Új várhoz), aztán indultunk vissza a metróhoz, amikor utunkba akadt még a Galleria Umberto központ is, oda is benéztünk, de nagyon meleg volt bent. Egyébként jól néz ki ez is.
Szintén véletlenül botlottunk bele a Toledo megállóba, állítólag a világ legszebb metrómegállója, bekukkantottunk oda is. Aztán már csak visszacsattogtunk a szállodába. Itt újabb kihívással találtuk magunkat szemben. Tegnap még csak azon lepődtünk meg, hogy nincs a klímához távirányító, vagy bekapcsolom, vagy ki, más lehetőség nincs. Ma már bekapcsolni sem tudtuk. Ernő lement a recepcióhoz, s lőn légkondi. Ők tudják bekapcsolni, majd következő lépésben nyúlhatok bele én.... Ilyet még sose hallottunk. Már az is szokatlan a mai viszonyok között, hogy nem kártyás, hanem kulcsos a szoba (ilyennel azért még máshol is találkoztunk), de még le is kell adni a kulcsot - egyik reggel utánunk jöttek, hogy nehogy elvigyük, pedig előző nap simán vittük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése