Reggel a szokásos borongós időben indultunk... Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk autópályára, háromnegyed órával lenne rövidebb, km-ben viszont hosszabb, nem éri meg, utazgathatunk egész nap.
Gyönyörű utakon hajtottunk keresztül.
Időnként olyan keskeny volt az út, hogy a kamion megvárta a szembejövőket, kicsit áthúzódott balra, csak így fért el a szikla alatt. Kisfalvakban csak egy autó fért el, iszonyat szűk utcák voltak. Hangulatos települések, csodás hegyi utak, vízesések, források, patakok, tavak... Kis esőt is megcsíptünk, utána már csak a pára gomolygott. Egyszer meg is álltunk, készült pár fotó, hallgattuk a birkanyájat. Ez a szakasz is nagyon tetszett a fiúknak is, nekünk is.
Ahogy átléptük a határt, jött a napsütés, jó idő, már a klíma sem győzte (ok, valami nem stimmel, tudjuk). A táj egyre sivatagosabb lett, a színek egyre vörösebbek lettek
Zaragossában kis autós városnézést tartottunk, megnéztük a katedrálist.
Kora este elfoglaltuk a szállást, volt egy kis afférunk a foglalással, ügyesen sikerült megoldani. Bár az ágyak itt kisebbek egy kicsit, a szobák viszont nagyobbak végre.
Vacsora, vásárlás, aztán autós városnézés (hogy milyen utcákon jártunk!), este kártyacsata.
Másnap: Elég korán bementünk a városba, de hiába. Rossz infót találtunk a neten, se a nyitva tartás, se az árak nem stimmeltek. Ezért aztán volt még időnk nyitásig, bóklásztunk az Almudena katedrális és a királyi palota körül...
(Épp most játszik a magyar kézi csapat a spanyolokkal, végre látunk megint egy kis magyar olimpiát - unokatesóméknál láttunk utoljára, akkor francia ellen küzdött egy magyar.)
A nagy nézelődés közben rájöttünk, hogy mi már jártunk itt többször is, de Madridban rengeteg utat levisznek a föld alá... persze ez a város szempontjából jó, de turistaként egy csomó látnivaló kimarad, hiába kerüljük a metrót, így is vakondüzemmódban működünk.
Végre kinyitottak, akkor rossz bejáratnál akartunk bemenni. A másiknál már volt időnk tanulmányozni az árakat, láttuk, hogy nagycsaládnak fél áron be lehet menni, ez nekünk már 30 € spórolást jelentett volna, kaptuk is elő az útleveleket, erre az előttünk álló tőlünk kérdezte, hogy mi van, passportra kedvezmény jár? A gyerekek figyelték, ők fizettek - nekünk meg azt mondta a pénztáros, hogy nagycsaládnak ingyen van. Ránézett az útlevelekre, "madzsár", és már nyomtatta is a nullás jegyet. Ez egy elég barátságos kis palota, még tömeg sem volt, jól meg lehetett nézni mindent és haladtunk is. Azon kicsit meglepődtünk, hogy a szőnyegek ott voltak felcsavarva, hogy a látogatók ne lépjenek rá, furcsa volt.
(Itt egyáltalán nem volt szabad fényképezni – vaku nélkül sem.)
Szerencsére a bejáratnál figyeltek a fiúk, tudták, hogy valahol még fegyvertárat is kell keresni. Na, az volt az igazi! Ilyen helyeken elvannak, mint a befőtt!
A belvárosnak gyalog vágtunk neki, megnéztük a szebbnél szebb tereket (Plaza de Mayor, Plaza de Cibeles, stb) sétáltunk a Gran Via-n, némelyik mutatványoson jókat mosolyogtunk, szóval nézelődtünk. Megkóstoltuk a spanyol fagyit, aztán belebotlottunk egy all you can eat étterembe, úgyhogy megkóstoltunk pár spanyol ételt is.
A kocsinál aztán volt egy kis meglepetés. Mi ugyan semmi táblát nem találtunk, de valami zónában álltunk.
Elmentünk még a Real Madrid stadionja felé, csak kívülről néztük meg.
Délutáni sziesztára visszajöttünk a szállásra, aztán este még megnéztük az egyiptomi templomot (Debod templom) is.
Este még nagy kártyacsaták voltak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése