Indulás reggel 6-kor – a mama eljött hozzánk, hogy könnyes búcsút vegyünk, mi pedig útra keltünk.
Még magyar szakaszon jártunk, amikor én már hoztam a szokásos formámat, „jaj, féklámpa”, „jaj, index”. Gyerekeink gyorsan ki is találták, hogy majd azzal fognak engem idegesíteni, hogy lekötnek egy székre és hol féklámpát, hol indexet fognak villogtatni nekem.
Ahogy elérkezett a munkaidő, apát vagy ötször is felhívták. Szerencsére aztán 9 körül abba is maradtak a hívások, de ezt nem gondoltuk volna, az első órában.
Ausztrián még simán átsuhantunk, egyszer álltunk meg öt percre (technikai szünet), aztán a németeknél tankoltunk először, szintén csak pár perces megállás.
Reggel azt írta ki a gps, hogy érkezés 19.45 körül. Mire idáig eljutottunk az úton, már 19.15 körüli időpontot írt a gps… és akkor jöttek a német autópályák. Ahhoz képest, hogy a gyerekek egyfolytában ezt várták (mert itt nem lesz korlátozás, itt lehet menni, mint a golyó), sorban jöttek a korlátozó táblák, de ahol ez nem volt, ott meg gyűlt a tömeg, lassult a forgalom. Aztán meg is állt. Útépítés, útépítés, útépítés… Mire elértük a francia határt, már valami 22 órás érkezést ígért a gps.
1000 km-t lenyomtunk pár perc megállással, a francia határon már úgy döntöttünk, már úgyis mindegy, már úgyis későn érünk célba… Kicsit nyújtózkodtunk, ettünk egyet, aztán még elautóztunk Párizsig.
Franciao-ban már végre nem kellett állandóan újratervezni, hogy elkerüljük a torlódást (bár hiába is tervezett újra, mindig az lett a vége, hogy kövesd az utat, amin haladsz – talán egyszer sikerült úgy, hogy ki tudtunk kerülni egy pár km-es szakaszt és gyorsabban haladni), itt már nem voltak olyan sűrűn az útépítések sem, ha voltak, akkor sem okoztak dugót.
Egy kicsit azért még sikerült behozni, nem lett egészen 22 h, mire megálltunk a hotel előtt. A szállás környéke nem tűnt a legbarátságosabbnak, de van zárt parkolója, úgyhogy nem gond (igaz, ezért elkérnek 7 €-t/éj). Az épület, a szobák tiszták, erre nem lehet panasz. A hotel vendégeire sem volt. A környéknek meg az lett a legnagyobb hibája, hogy éjjel jöttek a teherautók és még ki is rakodtak.
A Formula1 hotelekben aludtunk. Mondta nekem az unokatesóm, hogy azért ne olyannak képzeljem, mint az amerikai Days Inn, vagy Super8 hoteleket, ezek európai méretűek - de azért az első szobanyitáskor kicsit leesett az állunk. Láttuk pedig a képeket a neten, de ezekben a szobákban tényleg egy lépéssel sincs több, mint ami a képeken látszik. Egy franciaágy, felette keresztben egy harmadik férőhely, a létra mögött megoldva a fogas. A szoba egyik sarkában egy picike asztal (laptopnak), felette tévé, másik sarokban egy mosdó.
Majd megszokjuk ezt is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése