Gyors csomagolás után ismét úton voltunk, a tengerpart a cél. Bár nem autópályát terveztünk, azért szinte végig azon vezet az út, igaz, ez ingyen van - viszont ez talán kevésbé látványos, mint a nem autópályás utak. A városok körül kicsit nagyobb a tömeg, de még így is elég jól lehetett haladni. Csak egy ebéd erejéig álltunk meg, sajnos itt Spanyolo-ban kevesebb pados parkolót találtunk, cserébe több árnyékolósat, szóval legalább nem égünk le a déli órákban sem.
A szállást még nem lehetett elfoglalni, úgyhogy a kajakészlet feltöltésével kezdtünk. Ez a szállás már nem Formula1 volt, meg is állapítottuk, hogy ez olyan, mint Amerikában a Days Inn, vagy a Super 8.
Kis szusszanás után irány a tenger. Hát, ez a legtutibb hely eddig: hatalmasak a hullámok és végre a víz is kellemes meleg, homokos a part. Azt hiszem csak azért hagytuk ott a helyet este 9 körül, mert már itt-ott kimarta a víz a gyerekek bőrét, meg már vörös volt a szemük is.
Ennyi pancsolás után pillanatok alatt elfogyott a grillcsirke. :)
Másnap: Ma megint lustálkodósabb nap volt, későn keltünk, aztán mentünk be a városba. A parkolás itt sem volt egyszerű, de addig keringtünk, míg találtunk helyet az óvárosban. Megnéztük a Torres de Serranos-t (a kaput), a sok-sok templomot, katedrálist (belülről is), csavarogtunk a szűk is utcákon, amerre vitt a lábunk. A piacra is elvitt... Itt is ettünk fagyit, egy szép kis téren. Aztán egyszer elindultunk a kocsihoz, de valahogy sosem akart előkerülni. Elő kellett keresni a fényképen az utca nevét, aztán a gps-re bíztuk magunkat.
Mi is tartjuk ezt a délutáni sziesztát (bár ma megpróbáltam körülnézni, esélytelen, nemcsak az utcák tök néptelenek, a boltok is zárva vannak). Ma korábban mentünk ki a partra. Ma még nagyobbak voltak a hullámok. Azért a víz ugyanúgy kikészítette a gyerekeket, úgyhogy ma hamarabb vissza is értünk.
Nekem a belváros miatt mindenképpen jobban bejött Valencia, mint Madrid.
(Ma a pólós lányoknak szurkoltunk, ma ők játszottak spanyolokkal, ők kerülhettek a spanyol tévébe.)
Következő nap: Szokásos reggeli pakolás, indulás. Meglepő módon más útvonalat is ismer a gps, most végre új úton hagytuk el a szállást. Rengeteg narancsültetvény, mindenféle pálmák, kaktuszok között visz az utunk. Olyan partra vadászunk, ahol nagy sziklák is vannak, ugrálni akarnak a fiúk. Megálltunk pár helyen, de volt ahol hatalmas tömeg volt, szikla meg egy szál se, volt ahol már szikla is volt, de még mindig nem ugrálós, végül sikerült találni egy elég zárt öblöt, tömeg nem volt, szikla viszont igen. Itt aztán volt nagy öröm, rengeteg ugrás, csak aztán jött a váltás. A rendőr nénit kicsit sem zavarták a srácaink, a rendőr bácsit annál inkább, ő már messziről integetett. Hiába beszélték meg a gyerekek, hogy nem fognak érteni se spanyolul, se angolul, ez a jelnyelv minden nyelven egyértelmű volt. Ott is hagytuk ezt a partot is (egyébként jobban is jártunk, minden naptej és pólóban fürdés dacára leégés lett itt-ott a pancsolás következménye, túl korán volt még nekünk, jobb, ha mi csak kora este fürdünk).
Megérkeztünk Barcelonába, utazásunk legjobb szállodájába. Sikerült becsusszannunk a mélygarázsba is (előttünk jött be egy autó, ezért nyitva volt a kapu), apa bepasszírozta a kocsit két csík közé, nem valami tágas egy garázs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése