Már megint egy „könnyes búcsú”, ezúttal Györgyiéktől.
Innen már dél felé folytattuk utunkat. Bekanyarodtunk Nantesbe, ahol megkerestük a Les Machines-t, aztán újabb maratoni autózás következett Bordeaux-ig (nem autópályán).
Errefelé már más a városkák arculata, már nincs meg az a jó kis városkép, ami Normandiában és Bretagne-ban úgy tetszett. Többfelé is belebotlottunk torlódásba, és piszkosul unjuk már a körforgalmakat (200 m múlva hajts keresztül a körforgalmon – és ilyet hányszor hallottunk, és hányszor hajtottunk rajtuk keresztül...)
Ismét egy Formula1 hotel… Mivel teljesen egy kaptafára készültek, már megvan mindenünknek a helye, ennyi előnye van mindenképpen.
Kis pihegés, szusszanás, kártyázás után elindultunk az óceán felé. Megint egy hatalmas dugóban. Ilyenkor a gps mindig újratervez, de itt olyat játszott velünk… Hajts le az autópályáról – amint leértünk, akkor meg: Hajts fel az autópályára. Innentől már nem nagyon hittünk ezekben az újratervezésekben.
A partra nagyon klassz helyen értünk ki. Hatalmas homokdűnét kellett megmászni, és ott a hatalmas víz, hatalmas hullámokkal. Ki ne felejtsem a parti homokot! Ilyet még soha sehol nem tapasztaltunk, először azt hittük, hogy csak a gyerekek idétlenkednek, de nekünk is simán összejött: „nyikorgott” a homok a lábunk alatt. A fiúk próbálkoztak, így aztán kiderült, hogy más hangot ad, ha húzzák benne a lábukat, mást, ha csak simán belelépnek – ez is jó program volt, amit a homokkal szórakoztak. De az igazi a hullámzás volt! Nem zavarta őket, hogy jéghideg a víz, hogy megfagynak, élvezték a hullámokat, a homokvárat, a homokba ásást, míg ránk nem sötétedett (majdnem). Már este fél 10 volt, de a naplemente csak nem akart összejönni, „éhenhalás-veszély” volt.
Másnap: Ez a nap a totális lazulásé volt. Reggel sokáig aludtunk, sokáig reggeliztünk, majdnem 11 h volt, mire elhagytuk a szállást (ezek a hotelek déltől délig használhatók).
A délelőtt hátralevő részében körüljártuk a várost, de csak autóval: megnéztük a legnagyobb teret, 1-2 (300) templomot, kis vásárlás és evés után pedig mentünk a partra. Ma olyan homokdűnékre akadtunk, amik szinte függőlegesnek tűntek, de azért meg lehetett mászni ezeket is! Talpmasszázs is megvolt (papucsban lehetetlen menni ekkora homokban) és egy kicsit edzettünk egy parázson járó versenyre is, de annyira forró volt a homok, hogy ezt mégsem bírtuk ki papucs nélkül. Gyönyörű volt a tenger is, meg a part is, csakhogy nem voltak közel a hullámok. Ez egy kisebb öböl volt, beljebb apró „szigetekkel”, ahova behajókázott, akinek volt ilyenje, de nekünk nem volt. Másztunk is vissza a dűnén, mentünk hullámosabb helyet keresni. Megálltunk többször is, mire végre megközelítettük újra a vizet és egy fenyőerdőben le tudtunk állni (de itt is lehetett volna közelebb menni, ha nincs magasságkorlátozás). Itt nem nyikorgott a homok, de a hullámok már megfelelőek voltak, itt mind a négy gyerek megmártózott rendesen, de igazán sokáig csak a család ifjabbik fele bírta a vizet.
Mivel még 3 órás út várt ránk, ezért 20 h körül már szedtük a sátorfánkat. (A körforgalmak ma sem lettek a kedvenceink. :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése