2. nap: Párizs

Mégsincs annyira rossz helyen ez a hotel, 5 percre van egy metrómegálló (ráadásul a szoba ablakból rálátunk egy szupermarketre is, úgyhogy a vásárlás is könnyen megoldható). Gyűjtőjegyet vettünk, nem akartunk túl sokat közlekedni, úgy számoltuk, 5 metróval megoldjuk Párizst.

Bementünk a városba, rögtön az első zebránál az amerikai szabadságszobor lángjába botlottunk. Aztán átsétáltunk a Szajnán, közeledtünk az Eiffel-toronyhoz. Bár pár perccel nyitás után mi már ott voltunk, már ekkor hatalmas sor kanyargott. Fiúk beálltak a sor végére, én meg elindultam kasszát keresni. Aztán én beálltam a másik sor végére, telefonon egyeztettük, hogy jó nekünk a gyalogos torony-mászás is, nem ragaszkodunk mi a lifthez. Így sokkal hamarabb bejutottunk (be is mondták, hogy valami felújítás miatt most csak 1 lift megy).

Mi nem mentünk fel a legtetejére (voltunk már az elmúlt években jókora magasságokban, itt most nem hiányoltuk már), csak a 2. emeletet vettük célba. Az időre nem lehetett panaszunk, hétágra sütött a nap. Megcsodáltuk a várost minden irányban, készült egy rakás fénykép. Körbementünk az első szinten is, ott elolvastunk egy rakás feliratot is, így sikerült megtalálni a picike szabadságszobrot is. (Amerikában azt tanultuk, hogy a franciák csináltak ilyen kicsit is maguknak, itt meg az van kiírva, hogy Amerikától kapták.)

Csináltunk pár fotót a Mars-mezőn is, kicsit pihengettünk is ott, aztán elindultunk a Diadalív felé. Gps simán odavitt, tök üres kis utcákon sétálgattunk, még egy pékségbe is sikerült belebotlanunk, ahol aztán megkóstoltuk az igazi francia croissant.

Odaértünk a Diadalívhez, a fiúk dermedten bámulták... a körforgalmat! Hogy itt mennyi autó, melyik honnan és hová, és vajon mi itt a szabály… eltartott egy darabig, aztán már látható volt valami rendszer is benne. Azért ha már idáig eljöttünk, megnéztük egészen közelről a diadalívet is, átgyalogoltunk az alagúton, körbejártuk az építményt.

Aztán végigsétáltunk a Champs Elysées-n, ahol viszont egy autókiállítás akadt az utunkba. A fiúk lelkesen végigmentek minden emeleten, megcsodálták a  Citroëneket. Még elkanyarodtunk a Szajnához is, a Grand és a Petit Palais-t, meg néhány hidat vettünk szemügyre.

Itt metróra szálltunk, elindultunk a szállás felé. Ahogy feljöttünk a metróból, szakadt az eső – pont jól időzítettünk, a városnézést még megúsztuk.

És milyen szerencse, hogy minden közel van: a metró is (így nem áztunk el teljesen bőrig), meg a szupermarket is, csak átsétáltunk a szemközti épületbe és be is tudtunk vásárolni.

Vacsi után próbáltunk valami olimpiás csatornát találni a tévében, de már a lefekvéshez készülődtünk, mire végre elkezdődött a megnyitó.