19. nap: Le Luc Le Cannet des Maures
Lustizós reggel után Marseille másik végébe mentünk egy utolsó vásárlásra, onnan pedig a tengerparton keresztül indultunk fel a hegyre a katedrális felé. Ezekben az óvárosokban mindenütt a totál keskeny kis utcákban csavarogtunk, sokszor az autóval is. Ami hangulatos, de néha úgy tűnt, hogy el sem fogunk férni – azzal végül nem volt gondunk, de amikor ilyen dimbes-dombos is volt a környék, akkor előfordult, hogy a vonóhorog kicsit meg lett csiszolva.
Itt is sikerült egészen jól megközelíteni a katedrálist, a parkolóban ott állt egy műemlék tank is. : )
Az utolsó hotelünkig is gyönyörű utakon keresztül autóztunk, sőt maga a hotel is nagyon szép környéken van, igaz, távol mindentől.
Délutánra egy utolsó pancsolás volt betervezve, úgyhogy megint a gyönyörű hegyi utakon keresztül St. Tropezt vettük célba. Hát, ezen a környéken annyian voltak, mint az oroszok, sehol nem lehet megállni a part közelében. Végül az út szélén két pálma között sikerül parkolnunk, innen pont akadt egy kis ösvény a partig. A parttól nem vagyunk elájulva, de így utolsónak már ez is jó lesz.
És elérkeztünk az utolsó esténkhez.
20. nap: Monaco, utazás
Megint nagy út várt ránk, de most nem indultunk el hajnalok hajnalán, most már mindegy, hogy mikor érünk célba.
Mivel most sem autópályán mentünk, elég sok időbe telt a 130 km-es út is, cserébe most is nagyon szép volt. Monaco előtt már elég nagy volt a forgalom, de szép lassan csak odaértünk. Hááááááááát, tátottuk a szánkat egy párszor! Nagyon szép hely. Itt olyat is láttunk, hogy egy busz nem tudta bevenni a kanyart, mert pont ott állt egy motoros is, nem fért el mellette – szóval szűk utcák, hajtűkanyarok, paloták, jachtok… izgi volt.
Kicsit nehezen kecmeregtünk ki onnan, a gps is többször nekifutott, mire végre eldöntötte, hogy merre az arra…
Ez volt az utolsó a terveink között, innen már hazafelé jöttünk csak.
Olaszországba egy alagúton keresztül lehetett átjutni, de mivel elég keskeny az alagút, egyirányú. Mi pont pirosat kaptunk, jól körülnézhettünk még mielőtt átbújtunk a másik országba.
Még egy olasz pizzát meg akartunk kóstolni, úgyhogy az első olyan kisfaluban, ahol meg is tudtunk állni, meg hely is volt az étteremben, le is ültünk, megkóstoltuk (a fr, sp és olasz közül ez volt a legolcsóbb hely).
Nagyon élveztük a hegyi utakat, de azt láttuk, hogy így nem lehet igazán haladni.
Itt már megnéztük, mit jelent időben az autópálya: pontosan fele annyi időt… 12 óra alatt értük volna el Olaszo. másik határát, így meg csak 6 lett belőle. Úgyhogy akkor búcsút vettünk a szép erdei, hegyi utaktól, hajrá autópálya.
Már egészen közel voltunk a szlovén határhoz, amikor újra magyar kocsit láttunk végre. Versailles óta egyetlen magyar hangot nem hallottunk, Bordeauxban láttam az utolsó magyar rendszámú kamiont.
Megint csak tankolni álltunk meg, és egyszer ettünk is egy picit, de nem sokat ácsorogtunk, jöttünk, ahogy lehetett.
Szlovénián már sötétben jöttünk át, semmit nem láttunk belőle. A magyar határt is csak azért vettük észre, mert már figyeltük ezerrel, hogy valamikor mostanában el kellene már érnünk… A magyar autópályán már szép egyenletesen lehetett haladni, bár annál azért nagyobb volt a forgalom, amit én egy szerda hajnalra elképzeltem! Az M0-n folyamatos sor jött szemből – ez azért meglepett.
Hajnali fél 3-kor hazaértünk.
7900 km-t tettünk meg a kiránduláson, mindent megnéztünk, amit elterveztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése