Canterburyben volt az utolsó programunk. Hamarabb sikerült odaérnünk, mint ahogy gondolták a szervezők, úgyhogy még egy utolsó vásárlás is belefért. A katedrális felé vezető úton megnéztük a ferde házat, pubot, a legrégebbi szállodát, és úgy általában csodáltuk a hangulatos kis utcákat :).
A katedrálist már sokan látták, így csak kis csoporttal mentünk be. Már a bejáratnál kisebb csalódást okozott az állványzat, ami sok szépséget kitakart (de hát itt is kell néha felújítani, érti ezt az ember). Az elsők között láthattuk viszont Erzsébet királynő és férje pár hete felavatott szobrát, aztán mentünk az altemplomba. Csak egy kis részt lehetett most megnézni a katedrálisból, mert pont diplomaosztója volt valamelyik karnak. Kárpótlásul orgonaszót hallhattunk, meg a taláros ifjak tömegeit láthattuk. Azért amit éppen nem zártak el előlünk, azt megnéztük. A királyi sírokat, Becket Tamás sírjának emlékét, a fekete herceget...
Még egy kis csavargás is belefért a hangulatos kis utcákon, aztán az angliai programunk véget ért, indultunk a komphoz.
12-re volt jegyünk, mi 11.05-kor álltunk be a sor végére... Lépésben araszoltunk, elnyertünk egy biztonsági ellenőrzést is (hat csomagot kikaptak, a gazdájuk pedig amolyan reptéri vizsgálaton esett át), 11.58-kor gurultunk ki az "alagútból". Bár innen már gyorsabban haladtunk, a kapu előtt nem sokkal megállt a sor. Egy óra múlva megvolt a belépés, kaptunk új időpontot, 2-kor indulunk.
Besorolás, gyors futás a mellékhelyiségbe, mindenki ül a buszon, ezek után jön a hír, hogy Calaisban sztrájkoknak, minden komp Dunkerquebe megy, emiatt csúsznak... Talán 4-kor elindulhatunk... Hosszú órák voltak!
Az átkelés már simán zajlott. Így elsőre látni izgi volt a hatalmas tér, a technika, minden. Végigjártuk a hajót, fenti fedélzetet, shopot, büféket... És már ki is kötöttünk.
Be volt ígérve még egy vásárlás, úgyhogy akármilyen késő volt, azt még megejtette a tömeg, aztán már csak a szállásra mentünk.
Hazaút
Itt most reggelink is volt, elég érdekesen alakult ennyi embernél, nem győzte az az egyszem fickó, aki a recepcióban van... Le sem ért a kosár, már üres is volt, emelték is újra, hogy kenyeret, lekvárt, vajat, teát, tejet, stb...
Reggel 8-kor elindultunk, és csak mentünk, csak mentünk, csak mentünk. Néha sofőrcserére, technikai szünetre megálltunk, na meg a német autópályán a dugókban is párszor... Még egy kvízjátékunk is volt jópofa nyereményekért, de ez az út így is nagyon hosszú volt.... Hajnali fél 1-kor sikerült találkozni a család elejével, fél 2 lett, mire haza is értünk – és akkor éppen nem is voltam annyira álmos, hisz napközben elég sokszor elszunnyadtam! Aztán csak elcsendesedtem és hagytam végre aludni a többieket is!
Az elején kicsit tartottam attól, hogy tök egyedül indulok útnak, nem ismerek senkit (ilyet utoljára talán úttörő koromban csináltam), de nagyon klassz szobatársat is kaptam – sok közös vonás, sok hasonló elképzelés, tényleg eléggé egy húron pendültünk -, szinte minden programon is együtt maradtunk, jól éreztük magunkat együtt. Volt olyan útitárs is, akivel olyankor ismerkedtem meg közelebbről, amikor éppen kihagytunk egy vezetett programot, aztán általa ismerkedtem újabb kolleginával is, többször összefogtunk a programok után is, együtt mentünk a szabad programra. Bár a mi szobatársaink a másik buszon utaztak, és ez okozott egy nap egy kis feladatot az eltérő időpontban hazatérés miatt, az estéket elég vidáman töltöttük együtt, velük is jól éreztük magunkat, semmi problémánk nem volt egymással (vagy ha volt is, nem tudok róla). A szervezés nagyjából jó volt, a vezetés tetszett - így, hogy én nem vagyok hozzászokva az idegenvezetéshez, én most is vittem a saját készítésű útravalóimat, általában kiegészítette egymást a sok infó. Hallottam olyat, amit a netről nem szedtem össze, viszont olvastam is olyat, ami a buszon nem hangzott el, szóval így még kerekebb lett minden történet.
Buszos kiránduláson elég ifjú koromban voltam utoljára, elszoktam én már attól, hogy semmiről nem kell gondoskodni, visznek mindenhova, mutogatnak mindent - ez elég kényelmes volt. Cserébe viszont van egy csomó holtidő, amikor várja a csoport a többieket. Szerintem mi családilag több dolgot szoktunk megnézni egy helyen, ha már elmegyünk odáig, szállást inkább többször váltunk, de nem utazgatunk naponta 2-3 órákat oda-vissza... Ettől függetlenül jól éreztem magam ezen a kiránduláson is, tényleg nem lehetett panasz a társaságra, vezetésre, ja és a sofőrök! Nekik is sok munkájuk volt abban, hogy mi ilyen klasszat utazhattunk!
Örülök, hogy ott lehetettem, szép helyeket láthattam, új emberekkel ismerkedhettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése