Emberi időben indult a buszunk, a tervezett programot pont megfordítva, Arundelben kezdtünk -ja, menet közben megcsodáltuk a wilmingtoni hosszú embert is a hegyoldalban, csak a buszról.
Szóval az arundeli kastély tornyába másztunk fel először. Onnan szépen körbe lehet nézni, jó a kilátás szinte minden irányba (van egy szakasz, ahol le vannak zárva a nyílások, ablakok, valószínűleg ott privát területek vannak mögötte). Visszafelé megnéztük a kiállítást is a termekben, aztán a kápolna felé kanyarodtunk. Innen a virágözön felé mentünk tovább... Pazar az a kert! Megcsodáltuk a koronát is, ami a szökőkút tetején, a vízen lebeg. Még a rózsák kertje is belefért a délelőttünkbe, aztán kinyitottak a kastély elzártabb termei is (itt ugyanis most is itt lakik a gróf és a családja, csak déltől engedik be a látogatókat bizonyos termekbe). Egy helyen állt fel a néni, a teremőr, ő mesélt pár szót a kastélyról és a családról, pl azt, hogy most is vannak magyar alkalmazottak.
Következő állomásunk Brighton volt, ahol a királyi pavilonba mentünk be. Én audioguide-ot nem kértem, csak saját tempóban néztük végig az épületet. Itt is megcsodáltuk a konyhát, ami nagyon emlékeztetett a Hampton Courtban található konyhára. Az étkezőt, a zenetermet, az összes keleti ihletésű falat, képet, közben néztük a fényképeket is a termekben, amik azt a korszakot mutatták be, amikor az építmény éppen indiai katonai kórházként üzemelt a háború idején.
Sajnos itt nem lehetett fényképezni.
Még egy utolsó ajándékvásárlásra elfutottunk, még egy fish and chipset ettek a kolleginák is, a tengerparton pedig összegyűltünk - úgyhogy azt is megcsodáltuk - és már mentünk is tovább a 7 nővér sziklákhoz.
Ez baromi szép hely, de iszonyat szeles... Áll az ember a meredek part szélén és félő, hogy lefújja onnan a szél... Tényleg csak lenéztünk, fényképeztünk, vetettünk pár pillantást a régi és az új világítótoronyra, aztán már menekültünk is vissza a buszra, szinte fájt a fülünk, fejünk a széltől.
Most adódott olyan szitu, hogy mi értünk haza jóval hamarabb, mint a szobatársak a másik buszról, a kulcs meg persze náluk... Szerencsére kaptunk tartalékkulcsot.
Este már csomagoltunk, holnap hajnalban indulás hazafelé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése