Ezt a programot várták legjobban a fiúk, aztán ez okozta a legnagyobb csalódást...
Kifogtuk a nyár egyik legmelegebb napját, ami még nem is lett volna gond, a vízen ezt el bírtuk viselni, na de hát a folyó! Ez egy alföldi folyó... sehol egy zuhatag, sehol egy hullám, a víz szinte forró...
Ismerőst is beszerveztünk, nekünk már annyira bevált ez a program, hogy bátran ajánlottuk másnak is. Jó is volt, hogy nem csak a családdal mentünk, ahogy legutóbb a Dunán! Na, de...
(Olyan számlázással találkoztunk, amivel korábban még nem. Itt mindenkit elvittek a parkolótól a rajtig, de itt nem volt a fuvar ára bekalkulálva a kajakok árába, itt ezt külön számolták. Egyébként így sem volt drágább, mint máshol, csak emiatt volt pár felesleges köröm, mire tisztáztuk az árakat.)
Két kenuval és három kajakkal vágtunk neki a kb 22 km-es távnak. Kalap, póló, naptej 5 percenként, hisz nagyon sütött a nap és egyébként is szinte dél volt, mire egyáltalán vízre szálltunk.
Először még megmártózni sem akartak a fiúk, mert hát hogy néz ki ez a víz. Aztán később megálltunk egészen sokszor, strandok mellett is, lejjebb pedig teljesen üres szakaszokon is, végül csak beugrott mindenki a vízbe, volt kis pancsolás.
Ennyit még talán egyszer sem kínlódtunk. A fiúknak unalmas volt, így persze sokkal fárasztóbb is lett, már mindenki inkább a kenuba akart ülni, de valakinek a kajakot is vinni kellett... A víz teteje tele levelekkel, szöszökkel, tehát koszos, amúgy meg tök meleg... a végén már rengeteg kagylót is vitt a víz, annyira meleg volt a folyó, hogy nem bírták... szóval kissé megszenvedtük ezt a nagy evezést, pedig annyira azért nem volt gáz, amennyire nyavalyogtak. Akkor jöttek csak kicsit lázba a gyerkőcök, amikor egy vízisíelő elhúzott mellettünk, mert akkor legalább volt egy kis hullámzás. Ennél több érdekességet nem találtak a folyóban a fiúk.
Egyébként mondta is a fickó, akitől a hajókat béreltük, hogy egyrészt nagyon meleg lesz aznap, nagyon vigyázzunk, másrészt a duzzasztás miatt szinte áll a víz, sodrás tehát nem segít, és hát hogy... a végén leülni is alig bírunk majd. Hát, ez tényleg így lett! Ennyire még egyszer sem készült ki a hátsónk, mint ezekben a hajókban - úgyhogy ezek sem biztos, hogy a legjobb hajók voltak.
Karunk kicsit kikészült, de másnapra ebből nem nagyon maradt, a leülés viszont még vagy két napig necces volt.
A nap ellen viszont szinte tökéletesen védekeztünk, hiába volt egész nap napon a térdünk, senkinek nem égett meg, a kicsi arca volt pirosabb a kelleténél pár napig, de úgy tűnik, hogy abból sem lesz gond!
A nagy "lelkesedésre" való tekintettel egy fikarcnyi fotó sem készült!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése