Először egy kis ebédre a Szépasszonyvölgybe mentünk ki. Az árnyékban pont jó volt leülni, szépen megcsinálták a völgyet pár éve.
Na, itt is volt egy kis angolos kalandunk! (Mint tavaly Görögországban.)
Jött egy hölgy és úgy szólított meg, hogy látja, hogy mi egészen jól beszélünk magyarul... Mondtuk, hogy ennek örülünk, mert egészen magyarok vagyunk. :) De hát a fiatalok itt angolok, nem? Mi rögtön a másik asztal felé néztünk, hogy hát nem tudjuk, nem ismerjük őket. Nem ismerik ezeket a fiatalembereket itt? Ja, hogy őket?
Hát már megint angolul beszélt egymással két csemeténk, ezért angolnak nézte őket a néni, de azt látta, hogy egy családnak kell lennünk, mert piszkosul hasonlítanak egymásra is, meg ránk is a "fiatalemberek", de hát ők angolok lehetnek, hisz angolul beszélnek... :)
Kiderült, hogy az egri bazilikában még egyáltalán nem járt a családom - és a nagy melegre való tekintettel -, most ezzel kezdtünk.
Számomra teljesen új volt, hogy van ilyen program Egerben, hogy "Város a város alatt". Ilyen még nem volt, amikor én ott tanultam! A hőség ellen ez aztán igazán kiváló lehetőség! :) Szóval itt folytattuk!
Ahhoz képest, amit ad ez a program, elég drága, na de egyszer ki kell próbálni ezt is! Végül pulóvert sem vittünk, plédet sem béreltünk, az elején kifejezetten jól esett a pince hidege (a végére azért én már kezdtem fázni, de a fiúk természetesen nem!). Jófej srác volt az idegenvezetőnk, tényleg szépen elmondott mindent, de alig-alig akad odalent látnivaló. Pincejáratok jobbra, balra, előre, hátra. Volt egy-két mészkő-képződmény, ami kicsit látványosabbnak számított, illetve alakulnak a különböző mesterségek műhelyei is, sőt, volt olyan hely, ahol a régi játékokat a mai gyerekek is kipróbálhatták, de ezek nagyon pici részét képezik a pincéknek.
A pincéből a "padlásra" mentünk, a Líceum varázstornyába vettünk jegyet. Na, ezt sem hívták még varázstoronynak, amikor én itt tanultam... Volt a periszkóp, meg a csillagászati kiállítás, aztán kész. Most már bővült a lehetőségek, termek száma is. Mint kiderült, itt sem járt még a család (vagy csak nem emlékeznek, ez már sosem fog kiderülni), szóval ez is újdonságnak számított az egri látnivalók között. Úgy jött ki jól a lépés, hogy a camera obscuránál kezdtünk. Megnéztük fentről a várost. A kilátóról - vagyis a teraszról - még előtte körbenéztünk. Így most szépen fentről lefelé jöttünk végig minden termen. A csillagászok melegedőjét sem láttam még korábban, benéztünk ebbe a szobába is, aztán a csillagászat következett. A kiállításnál már pont lekéstük a nap képét, de a távcsövön keresztül még megnéztük a pókot a falon, itt is végighallgattunk egy bemutatót természetesen. Ezután a szemközti terembe mentünk, ahol egy iskolás csoporttal együtt hallgattuk meg, milyen lehetőségek vannak, mi mindent lehetne kipróbálni, milyen kísérletekkel lehetne játszani, de az én gyerekeim nem akartak játszani... csak meghallgattuk a hölgyet, aztán távoztunk is a teremből.
Ja, a varázstorony első kiállítása is újdonság, az is csak pár évvel ezelőtt készült el. Itt még semmilyen vezetés nincs, önállóan lehet végignézni mindent.
Én még a Líceum folyosóin is elbóklásztam volna vagy félórát, de nem volt hozzá partnerem, így csak gyorsan egy-két tanszéket kerestem meg, aztán mentem a család után...
A várat, a minaretet már sokszor megnéztük, most csak a felújított Dobó teret akartam még megnézni, de közben a fiúknak is jutottak eszükbe dolgok, amiket még megkerestünk a sétáló utcán, egészen a moziig elsétáltunk és onnan jöttünk vissza a térre. Szép lett tényleg, de nekem most hiányzott a lovas szobor - majd megszokom, ha sokat járok arra!
Itt a család nem osztozott igazán a nosztalgikus hangulatomban, úgyhogy sietnünk kellett tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése