A szállásunktól pár száz méternyire volt a parkoló, de ezt csak akkor tudtuk meg, amikor végeztünk. A GPS már megint elvitt minket jó kis kanyargós utakra. Én tegnap még nagy lelkesen írtam, hogy micsoda utak vezetnek a vízeséshez, hát az mára már apróságnak tűnt. A kütyüt követve mentünk, egy darabig egyezett a leírásokkal is, de aztán eltereltek. Olyan utakon mentünk, hogy egy autót sem mindig értettünk, hogy hogy fér ott el, de ilyen helyeken is jöttek szembe és természetesen mindenhol voltak biciklisek, gyalogosok is.
A tereléseknek köszönhetően egyszer csak ugyanott álltunk, ahonnan indultunk. Sejtettük, hogy már megtelhetett a parkoló és azért nem engednek be, de szerencsére volt P+R parkolójuk, ahonnan ők vittek ki minket buszokkal a szurdokhoz. Így már nem is volt olyan vészes a parkolásért elkért 5 €. ☺ És ráadásul nem nekünk kellett centizgetni azokon az iszonyatosan keskeny utakon. Ahhoz tehát már későn érkeztünk, hogy a közelben parkoljunk, sőt már sor állt a belépőknél is, de visszatérve azt láttuk, hogy annyira még korán sikerült elindulnunk, hogy pár perces várakozással megússzuk, nem kellett olyan kilométeres sorba beállnunk, mint amit a végén láttunk.
A szurdok végig nagyon szép volt, fantasztikus, hogy minden vizük milyen tiszta. Az utak jól ki vannak építve, lehetne menni, ha nem lenne olyan nagy a tömeg. Mondjuk a leírások alapján hétköznap még nincs is nagy tumultus – ezek után kíváncsi lennék, hogy mennyien lehetnek itt hétvégén!
A szoros másik végén még kimentünk a kijáraton, ott is körülnéztünk kicsit, ott is szép nagy vízesés van, aztán visszafelé is végigsétáltunk a kijelölt úton, ekkor már kicsit gyorsabban.
(Rengetegen hoznak kutyát mindenhova, gond nélkül engedik is.)
A „visszabusz” is pár perc várakozás után jött is értünk, ez tényleg jó megoldás volt. És akkor kikanyarodtunk a parkolóból és 2 perc múlva már mentünk is el a szállásunk előtt.
Most egy olyan útvonalat kaptunk a GPS-től, amin még nem is jártunk, ezért meg is akartunk fordulni a behajtani tilosnál (a kiegészítő táblát mi nem értettük, az csak szlovénül volt kiírva), de aztán úgy láttuk, hogy mindenki mehet arra, hátha minket is beengednek. Miután elmondtuk, hogy mi csak át akarunk itt menni, már mehettünk is. ☺ (parkolóhely már nem volt)
Egy darabig most is a Bohinji tó felé mentünk, aztán jöttek a hegyek. Még jó, hogy sikerült előtte tankolni (pedig apa azt mondta, hogy ennyi benzinnel még célba is érünk), ha kihagytuk volna, nem biztos, hogy kitartott volna a benzin. Hatalmas emelkedők, rettenetesen keskeny utak és a már jól megszokott tömegek: előttünk a lassú lakóautók, rengeteg biciklis, itt-ott még gyalogos is akadt.. A látvány itt is lenyűgözött, úgyhogy nem bántuk, hogy erre mentünk, de azért voltak izgalmas részek és igencsak megnőtt a fogyasztás! Egy útszéli kis pihenőben ettünk ebédet, igazán kellemes lett volna a környezet, ha nincs az a nagy forgalom! Felfelé azért „küzdöttünk”, hogy vissza ne guruljunk, lefelé meg fékezni kellett ezerrel, egy kicsit azért féltettük a féket. (Előzni nem sokan előztek, inkább végig mentek a kocsik sorban, nem is nagyon fértünk el egymás mellett.)
Útközben megálltunk egy Aldinál, de nagy meglepetésre, zárva volt.
Kobaridban a történelmi tanösvény volt az eredeti tervünk, de már nem győztük. Felmentünk a templomhoz, ahol az I. világháborúban elhunyt olasz katonáknak állítottak emléket. Bementünk a múzeumba is, aztán itt feladtuk.
Bovec mellett is találtunk egy kültéri múzeumot, amit szintén meg akartunk nézni, de nem volt nyitva. Ezután ismét boltot kerestünk, találunk is, de az sem volt nyitva. Ezen a bolton már láttunk feliratot, kiderült, hogy augusztus 15-én valamit ünnepelnek.
Elfoglaltuk a szállást, itt már volt konyha is, úgyhogy főztünk is egyet, aztán elindultunk a városkába.
Fesztivál-hangulat fogadott a téren, valamilyen nemzetközi móka is volt. Amíg a nyitóbeszédet nyomták, addig körbejártunk pár utcát, megnéztük a tök sötét templomot (be lehetett menni még ilyen későn is), mire visszaértünk a térre, már zene is volt, tánc is, ott ragadtunk. Peruból érkeztek a zenészek is, táncosok is, jó sokáig adták a műsort. Utánuk az olasz zászlós csoport következett, de azt már nem tudjuk, hogy ők meddig bírták volna, mert elkezdett esni az eső.
Visszasiettünk a hostelba, és kiültünk a társalgóba (nem túl jó a wifi, ebben a szobában már nem nagyon tudjuk használni). Csabi nagyjából a kezébe sem vette a telefonját, máris megszólította a mellette ülő hölgy: honnan jöttünk, hová megyünk, miket láttunk már, stb. Már hozott is egy térképet, amin megmutogatta a legjobb látnivalókat, fürdőhelyeket, és mesélt és mesélt. Ők biciklivel járták be a környéket, amiket láttak már, azokat ajánlotta nekünk is. (Németek). Úgy tűnik, a holnapi program is teljesen összeállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése