Vagy a vásárláson? Bementünk még Izolában egy Aldiba, de nem sok időt töltöttünk bent. Útba is esett, azért éppen odamentünk.
Innen már megállás nélkül akartunk menni Rovinj felé. Hát, nem jött össze! Először is elküldött minket a GPS olyan kis utcákba, hogy csak néztünk, pedig az elmúlt napokban jártunk már pár cifra helyen... Aztán úgy értünk vissza a főútra, hogy már szinte ott állt a sor, ekkor még 4 km volt hátra a határig. Innen hol lépésben, hol egyáltalán nem tudtunk haladni. Nagyjából 1 órával nőtt meg a menetidő. A határ előtt volt egy kereszteződés, még arra is gondolunk, hogy az fogta meg a forgalmat, de utána sem volt az igazi. A határon minden igazolványt elővettünk, rá is néztek, de szerencsére el nem vették, átértünk (egy kis ízelítő a fiúknak is a régi határátlépések egyszerűbbik formájából ☺) Induláskor figyeltünk rá, hogy ne szombaton menjünk, de menet közben nem lehet kihagyni a hétvégi napokat. Az majd hétfőn kiderül, hogy valóban csak ez tett-e be a határátlépésnek, vagy itt máskor is ilyen dugók alakulnak ki.
Már a horvát oldalon álltunk meg megint egy árnyékosabb helyen, még a városon kívül, itt tudtunk rendesen enni, utána jöhetett a város.
Itt már végre szélesebb utakon közlekedtünk, reméltük, hogy lesz parkoló is. Bementünk egészen a tengerig, és ott állt az utunkban egy autó, láttuk aztán, hogy a másik helyére vár – és amilyen mázlink volt, két kocsi ment ki, így rögtön le tudtunk állni.
Rovinj pont olyan, mint a leírásokban: olaszos érzés, kanyargós, keskeny, hangulatos utcák (és mégis egy-egy autó jött azért - egy olasz kocsit láttunk, hogy nem engedett be a kommunális akárminek nevezett autó, tolathatott vissza szerencsétlen a lejtőn a „kétcentis” utcán). Lementünk a tengerig az egyik olyan utcán, ami lépcsőben végződik, felmentünk a templomhoz, kanyarogtunk céltalanul, ahol árnyék volt.
Itt is beültünk egy jeges kávéra, itt most a kültéri asztalokhoz, itt kaptuk is az arcunkba a füstöt rendesen – mindenütt lehet bagózni és cigiznek is millióan.
Miután lejártuk a lábunkat, folytattuk utunkat az utolsó célpontunk felé, Pulába. Itt már jártunk sok éve, de a gyerekek akkor még nagyon picik voltak. A szállásunk egy kicsit meglepett, nem tudtuk, hogy ez egy panellakás lesz, itt most a környezet nem annyira szép. A lakás viszont nagyon klassz, itt vannak a boltok is egy lépésre és az amfiteátrum is csak 10 perc séta, úgyhogy nem bánjuk, hogy itt kell aludnunk!
A neten azt láttuk, hogy az aréna 8 és 23 között nyitva van, úgyhogy arra gondoltunk, hogy elmegyünk este megnézni, akkor legalább a hőséggel, napsütéssel sem lesz gondunk. Erre a házigazda már mondta is, hogy este koncert lesz... Ettől függetlenül elsétáltunk odáig, körbe is jártuk, ránk is esteledett, be nem tudtunk menni természetesen (bár pont előttünk engedett be a biztonsági szolgálat egy-egy embert, csak hát nekünk ugye nem volt ismeretségünk ☺)
Azt nem tudtuk, hogy ki játszik, de nagy volt a tömeg, gondoltuk, hogy valami népszerű előadó lehet. Népszerű volt, valami helyi Lagzi Lajcsi lehetett. Az első számból ez még ki sem derült, megvártuk a másodikat is, aztán menekültünk gyorsan. ☺ Az aréna körül még legalább annyi ember volt, mint bent. Mi is ebben a tömegben álltunk és mindent tökéletesen láttunk.
A nyitva tartás szerint holnap is lehetne menni este 11-ig nézelődni, de úgy láttuk a neten, hogy holnap is lesz valamilyen koncert. Ott nem találtunk erről plakátot, viszont láttunk Rigó Jancsi plakátot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése