Na, de nem baj, mondja ő, jó az útlevél is! Igen, már amennyiben van útlevél… Mivel mostanában nem mászkálunk családilag Európán kívül, nem csináltattunk új útlevelet, a régi meg már évekkel ezelőtt lejárt… Nem mondom, hogy nyugodtan aludtam az éjjel!
Már szombaton este mindent sikerült összerakni, úgyhogy a tervek szerint, reggel 8-kor el is indultunk... Igaz, hogy még vissza kellett fordulni, mert két telefontöltő otthon maradt, de ez már csak apróság. ☺
A péknél egy kis feltöltésre megálltunk, aztán irány Szlovénia. Igyekeztünk korán elindulni, de az M7-en nem sikerült megúszni a dugót, illetve csak annyit sikerült, hogy nem volt óriási a dugó.
Az idő remek volt, persze, hogy a klímánk már megint vacakol. Valahol megálltunk egyszer, hogy kiolvasszuk. Abban reménykedtünk, hogy ez megoldja a problémát, de hát nem volt elég, nem sokat erőlködött a hűtés.
A fiúk felváltva vezettek, egyenlő részekre osztottuk el a távolságot. Elején a hetes, aztán a határ jelentett egy kis változatosságot, a harmadik szakaszon aztán már jöttek az alagutak is és a városi forgalom is.
A határt a fentiek miatt kicsit nagyobb izgalommal vártuk most, mint máskor, úgyhogy most észrevettük hol van, de ezen kívül semmi nem történt. A szlovén oldalon viszont volt egy terelés, akkor kicsit megijedtünk, mikor megláttuk, hogy ellenőrzésre hajtanak ki mindenkit a pihenőbe. Minket nem állítottak meg. Most már tényleg abban bíztunk, hogy már nem lesz gond.
Celjénél annyira nyomkodták a fiúk a klímát, hogy eltévesztettük a kijáratot (nem hallatszott a GPS-csajszi), így még meg is kellett fordulnunk. A várhoz már megint olyan kis utcákon vitt a GPS, hogy tuti mi ilyenekre rá nem mennénk magunktól, iszonyatosan keskeny, eléggé meredek utcák voltak, de végül jó helyen értünk célba, úgyhogy ez is jó volt (lefelé azért már másik utat választottunk).
A vár alatt már több kocsi is állt, mi is beálltunk a sorba, aztán láttuk, hogy még közelebb is lehetett volna menni a bejárathoz és dacára annak, hogy nyár van és vasárnap, még volt hely ott is. Itt ebédeltünk még otthonról hozott csirkecombot, majd bevettük a várat. A pénztárban is egy barátságos férfi fogadott minket és beljebb is hasonlóan jófej előadóval találkoztunk. A pénztárostól először is megtudtuk, hogy a magyar kézi csapat most játszik a svédekkel (mi meg nem tudtuk ☺), aztán adott még kuponokat is, de mi nem vettünk rajta itókát.
Nem volt nagy tömeg a várban, csak a túlzott meleg volt nehezítés, minden zeg-zugot bejártunk, megnéztünk. A nyomdakiállításon volt a másik kedves bácsi. Ott egyszerre voltunk bent egy szlovén családdal, így két nyelven is elmondott mindent a „nyomdász”. Megmutatta, hogy hogyan működött Gutenberg nyomdagépe és elmesélte azt is, hogy milyen anyagból készült a tinta: korom, olaj és gyanta (ezeket így magyarul mondta). A lenyomat ma is megállja a helyét, jól nézett ki. Említette Vizsolyt is a magyar Bibliával.
A panorámára nem lehet panasz, akármerre nézünk ki a várból, gyönyörű hegyek veszik körbe a várost. Mivel itt nem ment el az egész napunk, ezért még bementünk az óvárosba is. Vasárnap lévén alig volt ember a városban, a belváros kellős közepén simán meg tudtunk állni ingyen. Egyetlen szempontunk annyi volt a sétánk során, hogy árnyékban mehessünk, így is egyre szebb utcákon jártunk. Leértünk a folyópartra, ahol egy klassz kávézóba is botlottunk. Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban, leültünk egy jeges kávéra is. Elsőre tök jó választás volt. Megnéztük a városházát, a Nemzeti Termet (Narodni Dom) és még ami utunkba esett. Nagyon kellemes séta volt, nagyon szép utcákon, nekünk bejött ez a város!
Viszonylag korán tudtunk tovább jönni Ljubljanába. Útközben egy hatalmas sort láttunk, szerencsére a szembejövő oldalon, baleset történt. A mi irányunk rendben haladt, a szállást is gyorsan megtaláltuk, egy kis energiafeltöltés után indultunk is a városba. Ez a belvárosi rész itt sem tart hetekig, de ma még szinte céltalanul kóboroltunk. Megálltunk a hidakon, benéztünk a keresztező kis utcákba (egyik szebb, mint a másik), aztán úgy döntött a csapat, hogy egy sört is meg kellene kóstolni (csak a csapat fele, a másik fele jeges teázott ☺). A Sárkányos és a Hármas hidat már ma is be tudtuk azonosítani, a vásárcsarnok mellett is elmentünk, a főtéren pedig egy nagyon jó kis zenekarba botlottunk. Fiatal srácok voltak, egyikük szaxofonozott, egy gitározott, egy pedig dobolt. Korábban egy énekes-gitáros duót hallottunk az egyik hídnál, na ők ketten sehol nem voltak ezekhez a fiúkhoz képest. Nagyon jó hangulatot is varázsoltak a térre, nagy tapsokat kaptak. Ez is feldobta a városnéző sétánkat. Még megkerestük a sikló bejáratát, aztán már csak a szállásra jöttünk vissza. Én a magam részéről jól elfáradtam estére, elég korán volt számomra a reggel.
Holnap a várral kezdünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése