Szlovénia 6. nap: Bovec környéke és Izola

Reggelre nyoma sem volt az esti esőnek, mehettünk kirándulni nyugodtan. Ahogy a német nő elmondta a tapasztalatait, kicsit módosítottunk az eredeti terveinken és tettünk még észak felé egy kis kitérőt.

Először megnéztük az erődöket, a Kluze-ban megnéztük a múzeumot is, aztán átbattyogtunk a Hermann-erődbe is. A hegyen van egy gyalogos alagút, elég hosszú ahhoz, hogy sötét legyen, ráadásul itt-ott alacsony is. Szóval egy magas srác pont le tudja fejelni a sziklát. Marcinak sikerült is! Az erődnél szabadon lehetett mászkálni, az ilyet bírjuk mi legjobban. ☺ Azt azért megállapítottuk, hogy Amerikában így nem hagynának embert a közelébe menni sem: leszakadt falak, levegőbe vezető lépcsők, korlátok nélküli mélységek – hát éppen ettől tetszett a fiúknak, mehettek, amerre tudtak.

Mielőtt beültünk volna a kocsiba, még lementünk a lövészárokba is, és a híd alá, a vár kútjához is. A térképeken láttunk olyan temetőt is, ahol a monarchia katonái nyugszanak. Ezt is elkezdtük keresni, de az eredetileg kijelölt helyen nem találtunk semmit. Visszafordultunk és akkor szembejött egy kamion, csak egy kicsit lógott át a mi sávunkba, de nekünk már nem volt annyi helyünk, hogy lehúzódjunk. Ez őt a legkevésbé sem zavarta… Szerencsére meg tudtunk úgy állni, hogy nem vitte le a kocsi elejét.

Elindultunk megkeresni azt a folyószakaszt, amit szintén a tegnap esti német csajszi ajánlott: tiszta a víz és hatalmas kövek vannak benne, lehet ugrálni – ahogy lekanyarodtunk a főútról, máris láttunk egy temetőt, de túlszaladtunk rajta.

Viszonylag könnyen megtaláltuk a folyónak azt a szakaszát, amit kerestünk. A látvány elképesztő volt: többnyire zöldes, kristálytiszta víz, és nincs tömeg sem, el fogunk férni. Az első ugrás után kiderült, hogy miért: nagyon hideg volt a víz. Ráadásul Dani egy olyan helyen ugrott be, ahonnan nem lehetett kimászni sem könnyen, tovább kellett úszni, majd megfagyott, mire kijött. Mi csak a kezünket dugtuk bele, nekünk az is elég volt. Egy kemping van egyébként itt a folyóparton, ezt is nagyon jó helyre találták ki, szuper a környezet!

Visszafelé megálltunk annál a temetőnél, aminél nem álltunk meg az ugrálós hely felé tartva. Erről láttam én már képet a neten. (Aztán arra is rájöttünk, hogy a főútról is teljesen jól látszik, bár mi ott még nem is kerestük, de akár észre is vehettük volna már reggel is.)

A délelőttünk úgy elrepült, hogy észre sem vettük, már csak egy ebédre akartunk megállni, aztán cél a tenger. Az út szélén elég sok helyen találtunk olyan parkolót, ahol még padok is voltak és szemetes is volt, bár nem mindig sikerült ilyennél megállnunk. Már olyan bejáratott a gyorskajánk, hogy már ez sem zavar különösebben.

A tengerig már csak autóból csodáltuk a tájat (a hegyvidék mindenhol nagyon mutatós) és élveztük a kanyarokat.

Megérkeztünk Izolába és tudtuk, hogy ennél a szállásunknál nem lesz parkoló. Ettől függetlenül legalább meg akartuk nézni kocsiból, de ez a hostel annyira bent van az óvárosban hogy ide csak valamilyen különleges térképpel lehetne bejönni (és lehet, hogy engedélyek is kellenek), annyira keskeny szakaszok is vannak, hogy ott tuti nem fér el autó. Futottunk pár kört, aztán az otthon már kinézett postaparkolóba fordultunk be, mázlink volt, volt 1 szabad hely! (Amúgy azt olvastuk több helyen is, hogy a parkolás nem jelent gondot, hát, nekünk igen. A legtöbb helyen nincs elég parkoló, ami van, az szűk.) Egyébként még a parkolóórát is le kellett győznünk, ez most kisebb küzdelem árán sikerült csak. Első problémánk, hogy nincs elég aprónk – szerzünk. Aztán hiába választunk nyelvet, az első érme után máris visszaáll szlovénra. Aztán hiába választjuk ki, hogy 24 órásra adjon nekünk jegyet, ha nem dobjuk elég gyorsan a pénzt, akkor azt is elfelejti... végül: ha nem pont 10 eurót dobsz be, akkor kezdheted elölről az egészet, még 10 centtel sem lehet több.

A várost csak úgy találomra jártuk be: tengerparton egyik irány, városkában másik irány, ismét tengerpart, ismét város, fagyizás, nézelődés és szúnyogvadászat. Ez minket is meglepett, de itt ettek minket a szúnyogok. A naplemente nagyját láttuk, de pont azt a pillanatot, amikor eltűnik a napkorong, azt elmulasztottuk.

Ez a szállás tényleg egy lépésre van a tengertől, a csomagokkal meg nem volt olyan vészes az a 400 méter cipekedés. Ha nem lettek volna szúnyogok, tök jól elsétálgattunk volna még, nagyon klassz ez az esti tengerparti hangulat.