Szlovénia 3. nap: Kranj és Bled

Ma reggel elég gyorsan elhúztuk a csíkot ebből a remek hostelből, ezzel nem tettünk túl jó lóra (viszont így legalább ennél csak jobb szállásra tudunk már továbbmenni ☺) Igazság szerint az egyik szoba már fel volt újítva, másik nem...
A felújított azért nem nézett ki rosszul, de a tisztaság nem a legerősebb oldaluk, a közös wc-k eléggé megkoptak már, és ki tudja, mikor lesz a következő felújítás!

Még a főváros szélén sikerült bekanyarodnunk egy Lidlbe (közben áthajtottunk egy nagy raktáron, meg rakodóterületen, mert így volt kialakítva a parkoló körbejárhatósága), kis péksüti-tankolás megvolt. A kínálat nagyjából olyan, mint otthon, nem volt nehéz dolgunk.

Direkt nem autópályán mentünk, lássunk valamit a szlovén életből is, úgyhogy sikerült megismernünk a régi M7 mintájára zakatoló utakat, rengeteg telezöldet, ami nem igazán lopta be magát a szívünkbe, de egyébként jól lehetett haladni az egyéb utakon is.

Kranjba mentünk először, amiről azt olvastuk, hogy Szlovénia 4. legnagyobb városa (azóta már találtunk olyan listát is, ahol csak 5.), szép a belvárosa és van egy alagútrendszer a város alatt. A GPS megint olyan utcákat talált nekünk, ahol már bekanyarodni sem volt egyszerű, de még jó meredek is volt, és persze beküldött volna a behajtani tilosba is, úgyhogy felül kellett írnunk a terveit.
A parkolás nem ment könnyen. Már a modern központban jártunk, már a sorompónál álltunk, be akartunk hajtani egy parkolóba, de valamiért nem nyílt ki a sorompó. Valamit magyarázott egy fickó, biztosan azt a titkot, hogy mitől nyílna ki, de sajnos mi nem értettük. Kicsit arrébb sikerült leállnunk és még a bankkártyát is elfogadott az automata. Az szimpatikus, hogy mindenki adja tovább a le nem járt jegyét, ne kelljen a következőnek is fizetnie. ☺

A város néhány utcácskája valóban elég jól nézett ki, kb negyedóra elég is volt a körhöz, pedig megnéztük a templomokat, tornyokat, várfalakat, lenéztünk a kilátókból is. Azt tudtuk, hogy ez nem nagy mutatvány, de az alagútrendszer miatt (és mert amúgy is útba esett) választottuk ezt a várost is. A térképeken jelzett bejáratok egyikét sehogy sem tudtuk megtalálni, inkább gyalogoltunk egy picit többet, de nem akartuk látatlanban kihagyni ezt a programot. Megtalálni sikerült, bejutni viszont nem. Csak vezetett túrán lehet megtekinteni, amiről nem mondható el, hogy túl gyakran indulna. Egy héten kb 3-4-szer, és ez nem pont ebben az időpontban volt.

Mentünk hát tovább Bledbe. Úgy terveztük, hogy leállunk a tó közelében, körülnézünk, és este megyünk a szállásra, korábban úgysem lehet elfoglalni. Már a GPS jelezte, hogy valami van az út végén, de akkor még nem tudtuk, hogy mi...

A hosszú sor végére nem kellett beállnunk, nekünk kanyarodást mondott a kütyü, így viszont olyan utakon jártunk, amiken a madár se nagyon jár. Keskeny (de nagyon), meredek és látszólag kivisz a világból is. A tömött sorok elejére értünk vissza (tehát csak kikerültük a nagy dugót, azért vitt erre a GPS), és azt hittük ezzel meg is oldottuk a problémát. Aztán rádöbbentünk...

Már a tóparton jártunk és kerestük a parkolót, de egy fikarcnyi helyet sem találtunk (vagy ami üres volt, az hotelé, akármié volt, nem lehetett ott megállni). Egyszer csak egy lezárás állta utunkat, ott el kellett kanyarodni a tó mellől, úgyhogy megfordultunk. Visszafelé sem jártunk jobban, sehol nem volt parkoló (ez nagyjából délben lehetett). Nem volt jobb ötletünk, elhoztuk a kocsit a szálláshoz, itt ingyen le tudtunk parkolni és gyalog vettük nyakunkba a látnivalókat. Ettől nem voltunk nagyon feldobva, hogy így indul itt a napunk, de aztán bebizonyosodott, hogy jól döntöttünk.

A várhoz jó negyedóra alatt felmásztunk, és már csodálhattuk is a panorámát. Nagyon tetszett a környék nekünk is, ezt a látványt élveztük, a vár kiállításait viszont nem annyira. A kovácsműhely volt a csúcs számunkra, csak egy papírt találtunk: az étteremben megtalálsz, éppen ebédelek. Ettől mi még nem jutottunk be a műhelybe... Miután minden termen, folyosón, kilátón, tornyon végigmentünk, az összes csíkszeműt megvártuk, míg minden lépésnél csinálnak egy selfit, lementünk a tóhoz. A pletna árait meglátva a fiúk azt mondták, hogy ezt hagyjuk, ennyit nem ér. Különben is éhesek vagyunk, menjünk enni! ☺

Hamar megtaláltuk a mi pizzázónkat (én a magam részéről inkább a krémest kóstoltam meg – nem volt nagy durranás), ahol biciklikölcsönző is volt egy másik üzletben. Árai tök jók voltak, úgyhogy elhatároztuk, hogy inkább körbebiciklizzük a tavat. Csakhogy a tegnapi hatalmas kánikula után, ma igen borongós napunk volt. A hőmérséklet tökéletes volt a kiránduláshoz, de napot egyáltalán nem láttunk, úgyhogy elég szomorú fényképeket tudtunk csak csinálni. Mivel más sem tudott fürdeni, ezért más is biciklizni ment. 2 db bringa volt csak a kölcsönzőben, hatunknak nem volt elég sehogy se. Kerestünk gyorsan másik kölcsönzőt, ott sem volt nagyobb mázlink. Elfogytak a biciklik. (A fiúk már tegnap reklamáltak, hogy miért ma jövünk a tóhoz, amikor ma már nem lesz olyan jó idő – de hát megint: februárban még nem tudhattuk, hogy milyen idő lesz augusztusban. Ez az időzítés nem jött be.)

Elment mellettünk egy fiaker, ezt is megnéztük gyorsan, hogy mennyibe kerül, aztán elmentünk mégis a pletnához és mégis behajókáztunk a szigetre. Ott felmásztunk a tetőre, aztán lent is körbementünk, hangulatos, de tényleg nagyon aprócska sziget.

A tótól már csak a szállásra sétáltunk vissza, ez egy sokkal jobb választás volt, mint a ljubljanai.