Ma az Ocean Centert vettük célba. Szerencsére a park látnivalóinak nagyon nagy része zárt térben van, jól hűtött termekben, nagyjából sötétben, a meleg és a napsütés tehát nem fog ma délelőtt kikészíteni minket. Megnéztük az összes akváriumot, az összes hallal, korallal, de valahova ki volt írva a sponge is – ezt viszont hiába kerestük, sehol nem találtuk.
A simogatóban uborka, csillag és sünök várják a simogatókat. Mellette a másik medencében teknősök úszkálnak (valami versenyt rendezhettek, különböző versenyszámok voltak a hátukon J) A következő nagy csarnokban inkább történelmi a kiállítás, aztán jöhet a giftshop és az ajándék... (Még az autó kölcsönzésekor kaptunk kupont, amit itt ingyenes ajándékra lehetett beváltani. Nagyon kíváncsiak voltunk, mi lesz az.) Egy-egy képeslapot kaptunk, rajta a Hawaii tengeri élővilág...
Már csak a mozi van hátra. Ilyen szemüveget még nem kaptunk, amilyet itt. Az üléseket szinte le lehet fektetni, pár mondatos bevezető, aztán jön a film a bálnáról, 3D-ben, kupolára vetítve, ez egy látványos film volt.
A parkban természetesen elkészült az elmaradhatatlan fénykép, van pár kézműves ajándék-árus, kávézók, de így sem hiszem, hogy 2-3 óránál többet el lehetne itt tölteni. Nekünk nem menne!
Mára egy mexikói kajáldát néztünk ki, Maui déli részén. Azon a vidéken már alakul a környék, egyre szebb épületek mellett mentünk el, mire elértük a kajáldát. Csimicsangát kértem, Ernő vegitálat, az ő adagja jó nagynak tűnt, aztán végül én nem bírtam az enyémmel. Óvatosak vagyunk, inkább csak kólát kérünk inni, azzal nem nagyon lőhetünk mellé. ráadásul erre még működik az újratöltés is (sok italnál már ott van az étlapon, hogy no refill – ezek inkább gyümölcslevek egyébként.)
Az étteremmel szemközt, az út túloldalán egy kézműves piac található, oda is átmentünk, körülnéztünk. Ahhoz képest, hogy kézművesnek hirdeti magát a piac, egy csomó made in China, made in Vietnam termék kapható – mondjuk mindegyik Hawaiios: virágos, alohás, szörfös, teknősös, stb.
Innen már a partokat vettük célba, de még nem fürdeni akartunk, ahhoz még túl sok volt a napsütés. Elmentünk egy state parkig, ahol csak kisétáltunk a partra, gyönyörködtünk kicsit ott is a tájban, és hallgattuk a nagy morajlást. Ez egy teljesen homokos part volt, elég meredek homokos sávval a szélén.
A kajálda és e között a partszakasz között van az igazi szállodás, golfpályás terület. Itt már a csilli-villi szállók sora, parkosított, nagy rendezett kertek mindenhol.
Mára béreltünk snorkel-cuccokat, úgyhogy azt a partot kerestük meg, amit a neten többen is ajánlottak. Ott is ki van rakva az életmentők bódéja mögé, hogy milyen korallok várnak rád a víz alatt, több nagy kő, kisebb sziklák többfelé... ez jó lesz. Azért még egy kicsit itt is csak ültünk inkább az árnyékban, hadd jöjjön a kevésbé napos délután. Sokáig azért nem ücsörögtünk, lementünk a kis öbölbe. Ernő még csak be is jutott a kövek mögötti kevésbé hullámzó részre, bár őt is magával rántotta egy-két hullám, én még a kövek között feladtam. A lábamról szerintem lejött volna a talp, hát azt mindenképpen letettem. Elindultam a szemüveggel, pipával felszerelkezve, de már a szemem is csípte, az orromnál is éreztem a vizet... Nem fog ez nekem menni.
Ott álltunk egy sziklába kapaszkodva és nem tudtunk nagyon mozdulni sem, mert mire helyet cseréltünk volna, már jött is a következő hullám és kapaszkodj! Tényleg jó erősen kell ilyenkor fogni a falat, hogy ne borítson fel a hullám, na de akkor még mindig ott állnánk. Ahogy helyet cseréltünk, engem vitt is a hullám, valóban, de legalább már kijutottam a partra.
Ernő sem sokáig élvezhette a látványt, mert a hullámok fel is kavarták a homokot annyira, hogy minimálisra csökkenjen a látótávolság. Az első lelkesedés, hogy mennyi hal és korall van itt és lent, elég gyorsan alábbhagyott, már Ernő sem próbálkozott tovább. Úgy jött ki a vízből, hogy a jobb felén már szép kis horzsolások látszottak (aztán mikor levette a pólóját, akkor újabbak is előkerültek). Legalább lesz egy kis emlék erről a programról is...
Még a parton folytattuk az élővilág tanulmányozását. A hatalmas fekete köveken, mint valami apró gyöngyök, kismillió fekete csiga/kagyló megtapadva. Azt még az akváriumban láttam, hogy itt még a kagylók is vulkán alakúak, hát itt láttunk ebből a fajtából is sokat. Kisebb, nagyobb rákokat és még nem is tudjuk, hogy pontosan miket. A vízben kis fekete kavicsnak tűnő apróságok egyszer csak arrébb másztak, meg szinte átlátszó halak úszkáltak. Volt, hogy egy kisebb mederben ott maradt 3 nagyon apró halacska. Ernő gyorsan átvitte egy mélyebb részre őket, de persze a következő hullámokkal valószínűleg maguktól is visszajutottak volna...
Hogy ne maradjak le nagyon a kedves páromtól, e közben a szemlélődés közben jól belerúgtam valamelyik nagy kőbe, akkor még azt sem tudtam meghatározni, hogy melyik ujjam fáj pontosan. Most már gyönyörű lila folt van az egyik lábujjamon (és egy hullám miatti eséstől van nekem is egy apró piros foltom is).
Elég sokáig molyoltunk lent a víznél, mire meguntuk. Egy kicsit lemostuk magunkról a sót (ez olyan jó, hogy minden parton ott a zuhanyzó és az ingyenes wc is, többnyire tiszták is), aztán gondoltuk, megvárjuk a naplementét. Egy darabig még bizakodtunk, de aztán egyre jobban eltűnt a felhők mögött a nap, nagyon úgy nézett ki, hogy ebből nem lesz látványos naplemente, ott is hagytuk mi is a partot. Útközben ránk sötétedett, de tényleg felhős volt az ég, ez a naplementés program ma kimaradt.
Ma már kevesebb lehet a vendég, simán tudtunk kint vacsorázni, még mindig viszonylag csönd van... elfogytak a fiatalok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése