Odaértünk, becsekkoltunk, kaptunk egy jegyet. Csak az ocean voyage szerepelt rajta. A leírás (go card) szerint a katamarántúra mellé még kapható vagy a kenuzás, vagy a buszos túra. Mi ez utóbbit választottuk volna.
Csak egy picit kellett várnunk a Kualoa ranchre érve, addig lehetett volna gift shopozni is, de lehetett akár múzeumot is nézni. Ez csak egy 5 perces kiállítás volt a környékről. De a gyülekező helyen is lehetett nézegetni, hogy melyik filmeket forgatták itt, ki játszott benne, kik voltak a híres vendégek...
A ranchről busszal vittek ki a partra (buszos túra?), ahol totál megijedtünk, pedig bekentük magunkat naptejjel ma is. Egy teljesen nyitott hajókára ültettek minket, se vitorla, se árnyék... Egyszerű padokkal, még hátra sem lehetett dőlni – ezen másfél óra? Az szép lesz. Elindultunk, a csajszi mutogatta a környéket, magyarázott a vízről, házakról, és legtöbbet talán a filmekről, amiket itt forgattak.
Aztán kikötöttünk a másik vízparton, ott volt a Secret Island. Azon átsétáltunk, a másik parton pedig ott volt egy rendes katamarán, na akkor mégsem égünk meg. Pár perc után ki is kötött a hajó és mi felszállhattunk. Ez sokkal zártabb öbölben ment, mint a tegnapi, alig voltak hullámok. Ezen a vitorla nem lett beüzemelve, végig motorral mentünk. Aztán a part felé menet egyszer még a motort is leállította a kapitány, mert akkor kellett látni a teknősöket – látta őket a többség.
Ekkor még azt hittem, hogy most jön a kajak (azoknak, akik akarnak kajakozni). Mert mondta is a csaj, hogy hát ti ma két hajót is kipróbáltok... Hát a két hajó a katamarán és az a másik, ami kivitt a partra.
Nekem sehogy se jött össze, hogy mi az a két dolog, ami az ajánlatban szerepelt. Ettől függetlenül annyira szép hegyek között fekszik ez az öböl, annyi szépet láttunk, hogy így is megérte.
És mi még úgyis akartunk valamit ezeken kívül is, mentünk megnéztük a kínálatot. A Taste of Koalua programot választottuk Sikerült ugyanahhoz a pénztároshoz kerülni, akinél reggel voltunk, így egy szót sem kellett magyarázni, rögtön mondta, hogy a go card miatt 15% kedvezményünk van és elmegyünk-e most rögtön – kijött a kasszából és kézzel hozzáírt minket a névsorhoz, pár perc múlva mehettünk is, nem kellett sokat várakoznunk. ☺
Majdnem ugyanoda vittek vissza (be a KAPU-n, a Kapu náluk abból jött, hogy keep out), pedig azt hittem, hogy majd a nagy hegy másik oldalára megyünk, hát oda nem sikerült bejutnunk, ott más programok voltak. A növényeknél most mindegyiknél megálltunk, mindről mondott valamit a bácsi. A kör kb felénél megálltunk, ott forgattak sok filmet, ezeket táblákkal jelzik, melyik kalyiba melyik filmben „szerepelt”. Az 50 első randi, a Lost és a Jurassic World mondott valamit... Itt kóstoltuk az első adag gyümölcsöket: guavát, mangót és makadámdiót. A diót magunknak törhettük, itt egy kicsit más a diótörő, mint otthon. ☺ Látni mangót, guavát, csillaggyümölcsöt (még éretlen volt), ananászt, kávét, kakaót, és még pár ismert, vagy kevésbé ismert növényt láthattunk.
Mentünk tovább egy újabb kapun ☺, itt már halastavak is voltak, és itt is voltak újabb növények is. Itt is volt kóstolós megálló, itt valami halas mártyókát (ezt már kóstoltam a hétfői esten, nem ízlett), füstölt haldarabokat, valamilyen chipset és banánt lehetett kóstolni. A banán sokkal édesebb volt, mint amihez én vagyok szokva...
Ezután már csak a központba mentünk vissza, jó sokat láttunk a helyi élővilágból (és a filmipar emlékeiből ☺)
A következő program előtt volt még egy kis időnk, de nem számottevő. Kerestünk egy hirtelen programot, ami nagyjából útba is esik. Szintén lehetett használni a go cardot, és már tegnap is felkaptam a fejem a látványra, ma is útba esett, úgyhogy most meg is álltunk a templomok völgyénél.
(Japán templomról itt is néhány dolog, lap vége felé.)
Csak pár perc volt az egész, de itt is egy új világot láttunk, érdemes volt megállni.
Ezután már a csokimanufaktúra jött. Itt kellett másodszor készpénzhez nyúlnunk, mert itt fizetős volt a parkoló. Ez még a bedobós órákkal van felszerelve (kártyát sem ad: ahol állsz, ott mutatja az óra, hogy van-e még időd).
Egy csokigyár előcsarnokába érkeztünk, ahol egy kisebb gift shop is van természetesen. Nagyjából végig is néztük a kínálatot, mire elkezdtük a programot. Én arra vártam, hogy a gyártás folyamatát végignézzük egy vezetővel, hát egy kicsit másképpen történt. Amíg várakoztunk, addig nyugodtan benézhettünk az üvegablakokon, hogy melyik teremben, mit csinálnak éppen és hogyan.
Aztán előbb egy hölgy kérdezgetett, mesélt a kakaónövényről, ültetvényről és a növény feldolgozásáról. Utána jött egy férfi, a tulaj, és elmondta a csokikészítés menetét náluk. Eszközöket mutatott, de ezek nem voltak most használatban, aztán fényképeket is lehetett látni, mindegyiken egy-egy munkafázis és mondta, hogy az ablak mögött láthatjuk azt - ha jó helyen állunk -, amiről éppen beszélt.
A következő napirendi pont a csokikóstolás volt. Körülültünk egy pultot, elmondták, hogy mit fogunk éppen kóstolni és kaptunk a markunkba két pici darabkát. Na, ezt vagy 10x, mert annyiféle csokijuk van. Az elején egy kakaóteát is ittunk (ez nekem nem ízlett, Ernőnek igen).
Kóstolás után lehetett venni a termékeikből 15 % kedvezménnyel. Vásárlás után pedig úgy tudsz fizetni, hogy megkérdezik, adsz-e borravalót, mennyit (kártyával fizettünk, a gépen jöttek a kérdések) 15 % volt a legkisebb, és én nem láttam, hogy hol lehetett volna nemet mondani – állítólag lehetett.
Innen a Kailua strandra mentünk le, egészen közel volt. Így történt, hogy még világosban, rendesen leértünk egy strandra! Ma igazit pancsoltunk a tengerben. Nem sokáig, mert egyszer csak megszólaltak a szirénák. Mivel a tömeg elindult kifelé, elindultunk mi is, bár nem értettük az okát (a cápákat nagyon lestük, de nem jöttek). Aztán visszamentünk a vízbe, más is visszament. Onnan vettük észre, hogy eltűntek a vízi mentők – ennyire nincs gyakorlatunk a tengerben pancsoláshoz.... (Később többször is tapasztaltuk, hogy bezárt a parti őrség bódéja, de sehol máshol nem szirénáztak előtte.)
Ma boltba sem mentünk már, ráértünk megtervezni a holnapot (már nincs tovább go card, letelt a 3 nap).
Ma sem kell minket ringatni, de ma már egészen jól bírtuk a napot, mintha már átálltunk volna ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése