Ma a sziget nyugati részét vettük célba. A leírások alapján, ha északról közelítettünk volna, akkor eléggé keskeny, de legalább sziklás, szakadékos út várt volna ránk. Mentünk inkább dél felől. Onnan teljesen jól járható az út egészen a Blow Horn-ig (tovább mi nem mentünk).
Ma azt csináltuk, amit pár napja Hana felé kigondoltunk: Elmentünk a legtávolabbi célponthoz és visszafelé álltunk meg sorban mindennél.
Először tehát a Blow Horn volt ma a megállónk. Már a parkolóból is jól látszott a lyuk, amin időnként gejzírként feltör a víz. Onnan is jól nézett ki, de mi azért közel is mentünk hozzá, leereszkedtünk a domboldalon. Errefelé elég feketék a sziklák, kövek, szóval a környezet is jól néz ki "gejzír" nélkül is, de ez a „szökőkút” még izgalmasabbá teszi. Volt, amikor csak egy picit fröcskölt a víz, volt amikor hosszan és jó magasra. A végén mindig egy kicsit másfajta kört írt le a víz.
Tartottam tőle, hogy felfelé túl meredek lesz, a lila lábujjammal még nehezebben fogok tudni mászkálni a köveken (ráadásul szandálban, mert ma nem gondoltuk, hogy kellene sportcipő), de semmi gond nem volt, még ilyen felszereléssel, ilyen állapotban is simán meg lehetett járni pár perc alatt az utat.
Innen a Dragon’s teeth-hez mentünk tovább. Ez már a szállodás környék, kicsit meg is lepett, hogy ilyen helyen kell megközelíteni ezt a célpontot, de tényleg onnan kellett. Az utolsó parkolótól egy golfpálya mellett vezet az ösvény. Ez meg például egészen lazának látszott, szinte sík terepnek, minimális lejtővel. Úgyhogy itt meg pont azon lepődtem meg, hogy mennyivel többet lehet itt még menni, mint amit fentről nézve gondoltam.
Először csak lenéztünk a fenyők között a partra, már ez a fenyős rész is jól nézett ki, aztán mentünk tovább a kőtengeren a sárkány fogaihoz. És ott aztán jöttek mindenféle formációk, meg a jobb part is más, bal part is másnak látszik, menjünk ide, menjünk oda, bizony sokat lehet ott még gyalogolni. És akkor még a tenger is adja a látnivalókat: a kék/zöld színével, hullámaival, teknőssel...
Itt a parkoló mellett leültünk egy fa alá piknikezni – se asztalok, se wc, se semmi nincs, de olyan szép a táj, puha a fű, hogy kár lett volna kihagyni.
Ezután már csak partokat néztünk. A szigetnek ez a része az igazi „Balaton”, menő szállodákkal, resortokkal, golfpályákkal, nagy tömeggel (mivel már nincs szezon, annyira már nem nagy a tömeg, de azért még akad így is ember bőven). Itt már csak szűk ösvényeken lehet odajutni a parthoz, előbb ezeket kell megtalálni. Lent a parton semmi nincs (de nincs elzárva sem a part, tehát a legdrágább szállodák előtt is fürödhet bárki a tengerben), az itt lakó vendégeknek van saját udvaruk, ahol kiszolgálják őket, a többiek meg hozhatnak maguknak, ha akarnak.
Egy-két búvárkodó egyént láttunk itt, de nem győzött meg a látvány, hogy itt kellene nekünk sznorkelezni. Mentünk tovább egy parkba. Itt meg sokan horgásztak. Elég nagy kövek vannak a part közelében, de itt is nagyok a hullámok is, és senki nem sznorkelezett. Teknőst látni szemüveg nélkül is, itt is. Itt egy kis jégkrémes, gyümileves pihenőt tartottunk, aztán majdnem el is telt a napunk.
Már csak vacsorának valóért ugrottunk be egy boltba, és még mielőtt mindenki visszaért volna a mai kirándulásáról, mi már meg is melegítettük a konyhában. Én megint meghívtam magam egy amerikai vacsorára, készételt választottam. Aztán jót nevettem. A pulyka akármilyen módra, az úgy néz ki, hogy van benne vagy 5-10 db pulykakocka, sok-sok pirítós kenyérkocka, kis félig főtt zöldbab, köretnek, és egy kis almakompót. Talán egy amerikai gyereknek elég, de hogy ezzel felnőtt itt jól nem lakik, az tuti. Az ízek egyébként rendben voltak, de semmi különös, semmi amerikai nem volt benne. (Hawaiinak nevezett készételt nem láttunk a boltban, hiába akartam helyi specialitást. ☺)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése