Ezután egy itteni farm-félére mentünk el. Közel van hozzánk, kocsiból már többször láttuk, ma erre is ráértünk. Bár már több olyan helyen is voltunk, ahol a helyi növényvilágot mutatják be, egy kis eltérés mindig akad, mindig hallunk, látunk valami újat is.
A „vonatozás” előtt majd egy óránk volt, addig csak magunk csatangoltunk a kertben/parkban. Nem lehetett túl sokáig tekeregni, nincs sok látnivaló. Van viszont nagy giftshop (de még légkondi sincs benne), van néhány etetős, itatós hely és a zip-line.
A kisvonatot itt egy csaj vezette, és igyekezett viccelődni, miközben bemutatta az ültetvényeket. Ananász, banán, mangó, avokádó, kávé, a hawaii virágok, cukornád... Egy helyen álltunk meg, ott megnéztük, hogyan hámozzák ki a kókuszdiót abból a héjrétegből, amit a magyar boltokban már nem is látni (szóval ezzel nekünk nem is kell foglalkozni), és hogyan lehet könnyen kilyukasztani, hogy a kókuszvíz kifolyjon belőle (kb ilyet láttunk mi is). Ezután már csak pár nagyobb ütés, akár egy egyszerű kővel és ketté is tört a kókusz. Összeszedtük, mi mindenre használják itt a külső borításból származó rostokat, ezt a kemény héjat, a fehér belsejét, a levét és a kókuszolajról is esett pár szó. (Itt Hawaiion a két fél dióhéjat melltartónak is használják a hula-táncosok)
A túra végén egy kis tálkába készítve várt mindenkit egy adag ananász, a tálaláshoz itt is értenek! ☺ Nekem spec ez a fogpiszkáló-szerű cucc is bejön. Nem tudom, miből készítik.
Felhívták a figyelmünket, hogy a belépőre jár kedvezmény a farm-boltban, megnéztük hát, hogy milyen gyümölcsökből válogathatunk. Az összes trópusi megvehető, amit eddig itt Hawaiion láttunk. Ma este is gyümölcssalit eszünk! ☺
Innen Lahainába indultunk a sokat reklámozott Cool cat nevű hamburgerezőbe. Ma nem volt szerencsénk, totál tele voltak a parkolók mindenhol. Viszonylag messze tudtunk csak megállni, és csak fizetős helyen. Persze itt nincsenek igazán távolságok.... Olyan helyet kaptunk a kajáldában, ami pont a nagy banyan tree-re néz, szerencsére a nap nem sütött ránk, úgyhogy jó hely volt.
Ajánlotta a pincér a halas szendvicset, igaza volt, tényleg finom volt, egy grillezett halszelet volt a „hamburgeremben” (nem sok hasonlóságot mutatott a hamburgerrel). Ernőnek vegetáriánus burgert kértünk, de az első pár harapás után le is rakta, hogy ebben itt tuti hús van. Én is megkóstoltam, tényleg annak tűnt. Megkérdeztük a pincért, mi ez. Azt állította, hogy valami babból készült cucc, de a szója nem hangzott el, szóval nem tudjuk pontosan, hogy mi volt, de valami jól grillezett húsra emlékeztetett az íze. (Nem okozott sem hasmenést, sem egyéb tüneteket, szóval valószínű, hogy tényleg húsmentes termék volt)
És akkor elindultunk egy beachre. (Útközben még megálltunk a világítótoronykánál, na, ez kb semmi volt.) A partok közül egyik se akart az igazi lenni. Voltak végig az út mentén olyan partszakaszok, ahol fürdeni lehetett volna, de megállni is épp csak az út szélén lehetett, a parton vagy nem volt igazán hely, vagy nem volt árnyék, de a legtöbb helyen a zuhanyt hiányoltuk. Elértünk már ahhoz a strandhoz, ahol tegnapelőtt sznorkelezni próbáltunk. Ez elég nagy, elég jól felszerelt, de itt ma valami társaság bulit tartott, az egyik nagyobb részt beterítették, grilleztek, zenéltek, még táncikáltak is.
Végül az északi partra jöttünk át, a Baldwin beachen mentünk a tengerbe. Ahogy elindultunk a vízbe, mutatja Ernő, hogy ott egy teknős. Jobban megnéztük, áhh, csak egy nagy kő... aztán a kő elindult és mászott kifelé.. Mégis teknős volt, nem is kicsi. A fél part ott termett és fotózott gyorsan, mintha a teknős elrohanna perceken belül (nekünk mindenünk a kocsiban, a fényképező is, ez csak az emlékeinkben marad majd meg). Sokáig tartott neki, mire elérte a partnak azt a pontját, ahol megállt. Onnan nem mozdult el, amíg mi a parton voltunk.
Kicsit még körüljártuk a strandot a pancsi után. Az egyik végén egy kisebb fenyves található, benne meg valami szent helynek tűnő facsoport. Mellette egy család (baráti társaság?) csoportosult, ott meg mintha valamilyen családi emlékhely lett volna még összerakva: képek, virágok, még tán koszorúk is voltak – nem akartunk nagyon zavarni, csak mérsékelten nézelődtünk)
Naplementéhez ma sem volt szerencsénk, ma is a felhőkben tűnt el a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése