Korán indultunk, korán odaértünk, még le is tudtunk parkolni a kikötőben, aztán csak vártunk. Akkor nyitották még a pénztárat, akkor pakolásztak be mindent a hajóba, akkor söpörték le a fedélzetet... Aztán 8 előtt 10 perccel elkezdte nézni a jegyeket a néni (a babája ott aludt mellette egy hordozóban ☺). Akkor már csak újabb 10 perc volt, mire a beszállást is elkezdhettük végre. (Catamaran)
Kicsit féltem tőle, hogy két óra a tengeren egyrészt nagyon unalmas lesz, másrészt szénné fogunk égni. Olyan szerencsénk volt, hogy kicsit befelhősödött az ég, kint a vízen volt egy kis szél, szuper volt.
Először itt is volt egy pár perces eligazítás, hol a wc, hol a mentőmellény, hogyan kell használni, hányósoknak merre kell menniük stb. Csak ezután lehetett kimenni a tetőre, vagyis a fedélzetre. A kikötőből még motorral mentünk ki, aztán egy 10-15 perc múlva megálltunk. Ott lehetett látni némi élővilágot a vízben. Két teknőshöz volt szerencsénk (jó nagyok voltak és az egyik teljesen közel jött a hajóhoz). Semmi más állat nem volt a közelben, pedig a búvárok is nagyon keresték őket (mondjuk ők biztosan láttak még halakat is).
Itt már vitorlát bontottunk és úgy mentünk tovább, kb a Diamond Head kráterig. Néha odajöttek hozzánk a személyzet tagjai, és mutattak néhány érdekes látnivalót, egyébként többnyire magányosan szemlélődhetett mindenki. Odafelé piszok nagy hullámokat kaptunk, jókat repült a hajó Az első ilyen „röpködéseknél” még éreztem a gyomrom rendesen, aztán szépen belejöttünk, nem volt semmi baj.
Mivel két órásnak ígérték a programot, meg is tartották, csak így még mentünk még egyszer jobbra, meg még egyszer balra, új látvány már nem lett belőle.
Egy pici színt kapott a lábunk, ott ahol nem kentük be, de minden más jól bírta, úgyhogy csak pozitív élmény kapcsolódik a katamaránhoz nálunk.
Innen vásárolni mentünk gyorsan, még ajándékokat kerestünk, gyorsan tudtunk végezni – az odatalálás tart mindig legtovább. Ott nem vitt be balra a GPS, ahol lehetett volna, ahova meg bevitt, az nem a Target volt, úgyhogy eléggé vaktában mentünk, hogy valahol itt kell lennie, és végül meglett.
A következő állomásunk a Polinéz Kulturális Központ volt. Nagyjából délre értünk oda, úgyhogy egy ebéddel akartuk kezdeni. A bódéból kb ugyanannyiért adtak egy hambit, mint az étteremben egy pizzát, úgyhogy inkább e mellett döntöttünk. A jól bevált amerikai szokások még mindig élnek: ők vezetnek minket asztalhoz, odajön a pincér, bemutatkozik, hogy vagyunk, hogy vagyunk...És az üdítőt még mindig újratöltik. Kipróbáltam, milyen egy hawaiian pizza itt Hawaii-on. Egy kicsit azért más, mint az otthoni, a feltétekben is van különbség és a tészta is irtó vékony volt itt. Az össz-ízhatás nagyjából hasonló volt.
A pénztáros srác szerencsétlenkedett egy kicsit, mire a go cardot be tudta vinni a gépbe, aztán már mehettünk is! A virágokat kellett követni (betonra voltak festve). A kapott térképen próbáltunk eltervezni egy útvonalat, de nem igazán jött össze. Mindenki aloházott nekünk, mindenki mutatott valamit, figyelmünkbe ajánlott valamit, volt mit nézni (minden polinéz szigetcsoportnak van egy kis területe és mindenki a saját „birodalma” felé akart terelgetni minket). Sok előadás egyszerre kezdődött, úgyhogy mérgelődtünk is, hogy miért egyszerre van több helyen is bemutató, így nem tudunk mindent megnézni.
Ahogy tekeregtünk a különböző szigeteket bemutató részletek között, azt láttuk, hogy hamarosan előadás lesz a folyón. Ez a kenus show volt nagyjából olyan, mint amire tegnap számítottam. Ez most vízen zajlott, de tömeget ugyanúgy bevonták, mint máskor, a színpad helyett most az itt (a központban) divatos kenukat használták, de tetejük fedve volt deszkákkal (szóval színpad volt rajta). A közönség itt is maximálisan bevonva, kiabáljatok, tapsoljatok... És itt szinte mindenki kiabál és tapsol és mutogat, amit csak kérnek tőlük.
Ezután kezdődött egy mozi, amit már előre kinéztünk, és most sikeresen oda is értünk. Hawaii születése mesés változatban. A technika egy kicsit felturbózva: bár nem volt 4D, de a nyitóképhez még a terem oldalán is voltak kövek a falra vetítve, aztán néha rázott az ülésünk, de nem volt következetes a használata: egyik vízesésnél rázott, másiknál nem.
A mozi előtt rájöttünk, hogy az egyik papíron megvan a park teljes menetrendje, melyik helyszínen mikor vannak bemutatók. Az látszott, hogy mindre már nem lesz időnk, pedig ha előbb észrevettük volna, akkor akár még úgy is megszervezhettük volna, hogy minden területen akkor járjunk, amikor kezdődik a show. Szóval a mozi után mentünk megnézni Tongát. Az első 5 percben még hallottunk is valamit a szigetről, a lakosságról, aztán behívtak a színpadra 3 nézőt. Ők bohóckodtak utána.
Innen a Tahiti showra mentünk tovább. Első percekben bemutatták a szigetvilágot, de aztán itt is felállítottak minden nőt, így táncoljatok. Utána minden férfit, úgy táncoljatok... aztán kerestek pár nézőt. Na, mi itt álltunk fel.
Itt értettük meg, hogy miért kellett minden fényképen úgy tartani a kezünket, ahogy ők mutatták. Azt még nem sikerült megfejteni, hogy pontosan mit is jelent, de ez egy hawaii kézjel ☺ (Azóta tudjuk: hang loose!)
Ha már ilyen korán végeztünk a parkban, akkor most először végre sötétedés előtt tudtunk kijutni a tengerhez. Nagyon szép parkok, nagy füves területtel, piknikező asztalokkal, wc-kkel, zuhanyzóval és persze jó nagy parkolóval több helyen is voltak útközben. A Kualoa beachnél végre mi is belementünk egy picit a vízbe.
Még egy esti vásárlás (kajafeltöltés), aztán megint ránk sötétedett. Korán kezdődik itt az este!
Az időeltolódás miatt nem is nagy baj ez. Este 9-10 körül készen vagyunk, kidőlünk... Reggel viszont korán ébredünk! Egyénként itt így lehet jól kihasználni a napot, így vannak a programok is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése