A fiúk vittek fel a reptérre, ilyen sem volt még! Most sikerült időben odaérni, semmi izgalom nem volt az úton. A becsekkolásnál rögtön mondta a fickó, hogy Londonban lesz egy interjúm, legalábbis mi így értettük. A kapu nekem sípolt, úgyhogy másik gépbe is be kellett állnom, de ott már nem találtak semmit. Mehettünk.
Londonig simán, gyorsan eljutottunk, ennyi idő nem sok idő. A kiszállás, transfer gyorsan ment, bőven volt még időnk kajálni is, mentünk a lounge-ba. Szinte senki nem volt még, a választék sem volt nagyon bőséges, de elég volt. Mire megtelt ez a váró, mi jól is laktunk, és már lehetett is menni a kapuhoz. Ott már névsorral vártak, engem küldtek is a fal mögé egy vizsgálatra. Csak a kézi poggyász alaposabb vizsgálata, meg az a drogkereső móka volt. Interjú meg nem. ☺
És jöhetett a hosszú út. A tervezett időben még meg sem mozdultunk, aztán valószínűleg sorban állhattunk - még vagy fél órát a felszállás előtt.
Közel 11 óra egy ülésben, egy fenéken… Nehéz utazás volt. Valamennyit ettünk is, ittunk is, próbáltunk filmeket is nézni, én vagy háromba is belefogtam, de mindig elaludtam. A hideg ellen tudtunk készülni pulóverrel, de arra nem tudtam mit lépni, hogy az ülésemet nem lehet hátradönteni. Az előttem ülő rám dőlt, én meg nem tudtam eldőlni. Aztán a mellettünk ülő páros helyet cserélt. A fickó viszont nem fért el az ülésében. Próbáltam én arrébb húzódni, de néha muszáj volt rendesen ülni az ülésen, na olyankor karomon a karja, lába félig az én helyemen... Nem tette egyszerűbbé az utat. Utána szerencsére visszarendeződtek. Az utolsó két óra iszonyú nehéz volt. És akkor végre leszálltunk Los Angelesben. Aztán még 20 percet gurultunk, mire meg is álltunk. A migrációig gyorsan eljutottunk, ott aztán sokat álltunk, pedig még a sor elején álltunk. Még jó hogy nem kellett csatlakozáshoz futni. Egy óra, másfél is elment a sorban állással, hiába vannak gépek, hiába csináltuk meg gyorsan a papírt, nekem áthúzta, várhattunk.
A csomagkiadónál már a következő gépről jöttek a bőröndök, a miénk már félre volt téve. Na, ezt legalább gyorsan le tudtuk adni, mehettünk aludni. Eredetileg úgy volt, hogy van shuttle busz a szálláshoz, de mégsem volt. Úgyhogy ubert vettünk igénybe. Kicsit nehezen találtuk meg egymást, de aztán kiderült, hogy ő fent van, mi meg lent keressük... Utána már gyorsan meglett, percek alatt idehozott, és alhattunk egy jót.
Én sajnos nem tudok rögtön átállni, így nagyon korán keltem, de legalább volt időm erre is, hogy írogassak. ☺
(A kép nem ezen a kiránduláson készült.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése